“Van valami közös Lewis Caroll, Terence Mckenna, Hunter S. Thompson és köztem.
Mind a négyen gombáztunk már.” Olvasónk, Anna élménybeszámolója.
Caroll masszívan tolta a cuccot dadogására való gyógyírként, amely azért jöhetett elő nála, mert a kor szokásaihoz híven gyerekkorában átszoktatták bal kezéről a jobbra (nos, igen, a medicinának voltak erőteljesen sajátos megoldásai). Ennek hatására pedig kitolta magából tripjei szalon- és nyomdaképes manifesztációját: az Alíz Csodaországban-t (micsoda degradálás ezt mesekönyvnek nevezni), amely nem csak a világtörténelem egyik legdurvább dokumentált halója, de egyben természettudományos elméletek gyűjteménye is (Caroll matematikus és oxfordi oktató volt eredetileg).
Terence McKenna, a nagy pszicho-asztronauta, etnobotanikus és miszticista ennél is súlyosabb poszt-pszichedelikum végterméket hagyott maga után: a betépett majom hipotézist. Lényege: az emberi öntudat tulajdonképpen a varázsgombák által megnyitott spirituális ablakokon keresztül megtapasztalt élmények következtében fejlődött ki- majmokból lassan emberek lettünk, ezt pedig betépve tudtuk kiprodukáni magunkból.
Mi sem egyszerűbb. ( Egyébként emberünk élete önmagában véve egy hatalmas trip volt, érdemes utána olvasni.)
Hunter S. Thompson pedig benyalt mindent válogatás nélkül, amit meszkalinos és tintafoltos ujjai meg tudtak kaparintani. Ezt a művészetet egészen magas szinten űzte: megszülte a drogozás és újságírás szerelemgyerekét, a gonzót. Aki mesteri módón szeretné űzni a műfajt, annak Thompson kitalálta a tuti receptet: lehetőleg atombeállva szerkessze cikkeit.
Én csak kurvára megvilágosultnak éreztem magam.
Életem egyik legmaradandóbb és legszebb élménye volt első gombázásom. Kezdtük azt hinni, hogy átvert minket az ember: elrágcsáltuk a szárított gomba maradványait (a szárított kutyaszar íze szerintem különb lehet), és hosszú időn keresztül semmi nem történt. A két barátnőmnek semmi nem jutott abból, amit én átéltem. Éppen a fürdőszobában voltam amikor beütött, és kész: a fogkrém-fosszíliáktól belepett tükörben láttam az egész univerzumot magam körül és éreztem, hogy részese vagyok, lényem feloldódik a mindenségben.
Már előtte is perverz hajlamom volt az ezoterikus tanok felé fordulásra, de a trip gyakorlatilag arcon baszott a nyilvánvaló igazsággal: a világ sokkal több annál, mint amit magunk körül érzékelünk. Mindig éreztem, hogy a fizikai sík nem lehet az egyetlen az életben, azonban a materializmus fénykorában nehezen definiálja ezt az ember magában, pláne tizenhét évesen.
Akkor tulajdonképpen egy izgalmas új élménynél többnek nem tituláltam, a barátaim megmosolyogtató filozofálásnak találták, amikor arról meséltem nekik, hogy végre láttam, hogy más is van az érzékelhető világon kívül. A tudat és lélek magasabb szintje, amely értelemmel ruházza fel a láthatót. És hogy a gomba segített ezt vizualizálni és érzékeltetni (pedig akkor még nem is ismertem McKenna-t). Ezek után richtig azt kaptam válaszul, hogy „fhú, de betéptél, bazzeg”. Úgyhogy elengedtem az épületes teóriám.
Később azonban találkoztam olyan emberekkel, akik segítségével bizonyosságot szerezhettem arról, hogy az élet valóban több annál, mint amit látunk. Fokozatosan rátaláltam önmagamra, a hitem útjára, és valami olyasmire, amit minden ember üldöz életében: meggyőződést, hogy az életnek van értelme. Mégpedig embertársaink megsegítése.
Egyébként nem gárgyultam meg a gombázás után, egyetemre járok, nem szoktam rá a drogokra, évek óta nem botlottam bele pszichedelikumokba (sem), az volt az egyetlen eset amikor varázsgombát rágcsáltam, sőt, tök gáz, de az alkoholt sem szeretem. Azonban meditálás közben, vagy csak úgy, ha bizonytalan vagyok, felidézem magam előtt a képet, amit akkor magam előtt láttam, emlékezvén, hogy van értelme az életemnek.
Ezzel együtt is azt mondom, hogy vigyázzunk a pszichedelikumokkal. Ezek a cuccok nem arra valók, hogy monoton pörögjünk valami tekerős szinti popra a Morrison’s-ban, hanem a transzcendentális tapasztalatok megélését segítik elő (ezt nem én találtam ki, ősmagyar sámánjaink is így űzték az ipart).
Anna
Post Scriptum: az őskövület fogkrém-maradványokat trip alatt egyáltalán nem érzékeltem, viszont lejövés közben tetű lassan lepucováltam.
Forrás: Wikipedia, Paul Street videó (A Pszichedelikumok És A Stoned Ape Teória),saját élmény
FIGYELEM! A fenti történet nem azt a célt szolgálja, hogy bárkit hasonló szerek fogyasztására buzdítson. Sorozatunk célja a tájékoztatás: hogy bemutassuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek tudatmódosító szereket. Különféle emberek különféle szakaszán vannak a drogfogyasztói spektrumnak – vannak, akik rekreációs fogyasztók, vannak függők, és a kettő között a szürke száz árnyalata. Meggyőződésünk, hogy mindenkinek segít, ha leírhatja az élményeit. Az írásnak terápiás haszna is van. És akinek problémái vannak, annak is támogatás kell, nem pedig ítélkezés (abban is segítséget ajánlunk az olvasóinknak, hogy hol kaphatják ezt meg).
Ha érdekel a drogtéma – akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a rightsreporter(kukac)rightsreporter.net címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.
