A hallucinogénokat kutató Charles Grob szerint a pszichedelikus drogok megváltoztathatják a modern gyógyászatot.
A hallucinogénokat kutató Charles Grob szerint a pszichedelikus drogok megváltoztathatják a modern gyógyászatot.
Dr. Charles Grob a Harbor-UCLA Orvosi Központ Gyermek és Serdülő Pszichiátriai Osztályának igazgatója és az UCLA Orvosi Egyetemének pszichiátriai és gyermekgyógyászati professzora. Ő vezette az első kormány által támogatott pszichobiológiai kutatást az MDMA-val (az ecstasy hatóanyaga) kapcsolatban, ezenkívül ő volt a brazíliai Amazonas vidékén folytatott ayahuasca-vizsgálat irányítója. Jelenleg a pszilocibin (a mágikus gomba hatóanyaga) alkalmazását kutatja a rák végső stádiumában lévő betegek kezelésében. Szerkesztője volt a „Hallucinogénok: olvasókönyv” (Hallucinogens: A Reader) és Roger Walsh-al együtt társszerkesztője a „Magasabb bölcsesség: kiemelkedett öregek felfedezik a pszichedelikumok tartós hatását” (Higher Wisdom: Eminent Elders Explore the Continuing Impact of Psychedelics) c. könyveknek.
Az interjútTerrence McNally készítette, aki a Free Forum on KPFK 90.7FM c. rádióműsort vezeti Los Angelesben.
1. ábra Charles Grob
Terrence McNally: Hogyan és mikor döntötte el, hogy a pszichedelikumokkal foglalkozik?
Charles Grob: A 60-es években nőttem fel így képtelenség volt nem szembesülni ezeknek az anyagoknak az ellentmondásos és rendkívüli erejével. A 70-es évek elején az akkor a témában rendelkezésre álló szakirodalom nagy részét végigolvastam és lenyűgözött az a lehetőség, amelyet ezek a szerek kínáltak az elme és az elmebetegség megértésében, illetve az újító kezelési eljárások kidolgozásában. Tudatában voltam annak, hogy ahhoz, hogy komolyan vegyék amit mondok erről a kérdésről, hitelessé kell válnom, ezért visszamentem az egyetemre és megszereztem minden diplomát és fokozatot amire szükségem volt. Mindig is az volt a szándékom, hogy a kormány által kezdeményező aktivitással támogatott kutatást folytassak ezen a területen, bár a 70-es évek végén és a 80-as évek elején gyakorlatilag semmi sem történt ezen a téren sem az Egyesült Államokban, sem más országban.
McNally: 1973-ban meginterjúvoltam Stanislav Grofot, aki akkor egy a kormány által támogatott kutatást vezetett Marylandban az LSD-nek a rák végső stádiumában lévő betegek kezelésében való alkalmazásáról. Hat hónappal később, mikor visszatértem, Dr. Grofot már elbocsátották, a kormánytámogatásnak pedig véget vetettek.
2. ábra Stanislav Grof
Grob: Ugyanebben az időszakban hallottam Grof beszédét a Humanisztikus Pszichológia Társaság éves gyűlésén New Yorkban, és mély benyomást tett rám az a munka, amelyet ő végzett.
McNally: Beszéljen a rákos betegek szorongásával kapcsolatban végzett kutatásairól.
Grob: A Los Angelesi Biogyógyászati Kutatóintézet teljeskörű hatósági engedélyt kapott egy olyan kutatás elvégzésével kapcsolatban, amely azt vizsgálja, miként lehet felhasználni a pszilocibint – a hallucinogén gombák aktív hatóanyagát – a végső stádiumban lévő rákos betegek szorongásának kezelésében.
McNally: Hogy áll jelenleg ez a kutatás? Vannak már előzetes eredmények?
Grob: Az elmúlt másfél évben olyan személyeket kezeltünk, akik megfeleltek a kutatás inkluzív/exkluzív kritériumainak. Eddig öt ilyen kutatási alanyt tanulmányoztunk. Összesen 12 személyre kaptunk engedélyt, így azt reméljük, még hetet kezelhetünk a jövőben. A kutatási minta összeállítása nagy kihívást jelent, mivel a befogadási kritériumok nagyon szigorúak. Számos embert meginterjúvoltunk akikről kezdetben úgy tűnt, eleget tesznek ezeknek a feltételeknek, de később egészségi állapotuk rohamosan romlott, így nem tudtak többé részt venni a kutatásban. Nagy érdeklődéssel várjuk azokat, akik megfelelnek.
McNally: Honnan értesülhetnek erről a potenciális résztvevők és hogyan tudnak pályázni?
Grob: A honlapunkon felvilágosítást találhatnak a feltételekről és a kutatás módszertanáról is.
McNally: Megerősíti Huxleynek azon állítását, miszerint minden növényi hallucinogént már az idők kezdete óta használnak az emberi lények?
Grob: Az antropológiai és történeti bizonyítékok szerint természetesen még a civilizáció előtti kultúrák is nagyra értékelték a hallucinogén növényeket. A természeti kultúrák számára a hallucinogének használata a hitrendszerük megerősítésének és a törzsi kohézió fenntartásának a kulcstevékenysége volt. Ez elég nyilvánvaló a dél-amerikai Amazonas-medencében élő őslakos népek körében, ahol az ayahuasca nevű növényi eredetű szert vallási, spirituális és gyógyászati célokra használják. Vannak arra utaló jelek, hogy az ayahuasca azóta a helyiek életének és hitrendszerének szerves részét képezi, amióta csak emberek lakják az Amazonas medencéjét.
Ayahuasca: Az Amazonas sámánjai által készített ital, amely az esőerdő számos növényének (elsősorban a Psychotria viridis) kivonatából főznek. A főzet fő aktív hatóanyagai triptamin alkaloidák, amelyek rendkívül erős hallucinogén hatásukról ismertek. Ilyen például az N,N-dimethyltryptamine (DMT), amely csak akkor fejti ki hatását orális fogyasztás esetén, ha egy MAO gátlóval együtt használják, pld. harmala alkaloidákkal (elsősorban Banisteriopsis caapi).
3. ábra Ayahuasca rotyog a tűzön az esőerdőben
McNally: Beutaztam Ecuador esőerdeit és az Achuar nép körében ez egy ritkán használt rituálé, amely az élet kulcsfontosságú pontjait kíséri.
Grob: Semmiféleképpen nem rekreációs célra használják ezeket a szereket. Az őslakosok nagyon komoly célok érdekében folyamodnak hozzájuk, gyakran azért, hogy gyógyítsanak.
McNally: Mit gondol, vajon elszigetelt példa a Legfelsőbb Bíróság nemrégi döntése, amely az ayahuasca vallásos kontextusban történő használatát engedélyezte, vagy esetleg valami több?
Grob: Február 21-én a bíróság egyhangúan úgy határozott, hogy a santa féi központú brazíliai szinkretista egyház, az Unial de Vegetal (UDV) törvényesen használhatja az ayahuascát vallási szertartásai során mint pszichoaktív szentséget. Ez valóban rendkívüli döntés és figyelemre méltó precedenst teremt, bár úgy gondolom, jelenleg még kizárólag az UDV-re vonatkozik.
Az UDV megidézett engem a tárgyalásra mint orvosi szakértőt, így elég közelről követtem az ügyet. Számos kutatást vezettem Brazíliában a múltban, melyek során UDV híveket vizsgáltam. Nem számítottam rá, hogy ez az ügy sikerre vihető egy konzervatív szövetségi bíróságon a dühöngő drogellenes háború évtizedében.
Bár a hívek szerint az Unial de Vegetal (avagy portugálul: União do Vegetal) gyökerei egészen az i.e. 10. századra nyúlnak vissza, az egyház modernkori történelme 1961-ben kezdődött a brazíliai Porto Velhoban. Az alapító José Gabriel da Costa (Gabriel mester) az Amazonas erdeiben a gumifák nedvének gyűjtésével foglalkozott, ahol először találkozott az ayahuasca szertartással az őslakos népek körében. Ayahuasca-vízióitól inspirálva alapította meg az UDV-ét, amelynek sámánisztikus spiritualizmusát keresztény miszticizmussal ötvözte. Az egyháznak mintegy 10 ezer tagja van, közülök 130-an az Egyesült Államokban élnek Santa Fében. Miután a vámőrség 1999-ben lefoglalta az egyház ayahuasca készleteit, az UDV pert indított. 2006. feburár 21-én a Legfelsőbb Bíróság nekik adott igazat (Gonzales v. O Centro Espírita Beneficente União do Vegetal).
4. ábra az UDV egyik szertartása
McNally: Ez volt a Roberts-Alito testület első döntése, nem igaz?
Grob: Azt hiszem ez volt az első olyan döntés amelyet Roberts főbíró személyesen írt alá. Bár Alito nem vett részt a határozatban mivel nem hallotta az érveket, később a többségi vélemény mellett foglalt állást.
Amikor kezdetben a denveri kerületi bíróság tárgyalta az Igazságügyi Minisztérium fellebezési kérelmét, nem voltam túl optimista, de meglepetésemre az UDV megnyerte az ügyet. Ezután a Központi Fellebviteli Bíróságon ismét győztek. Ezután került az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé, amely február 21-én teljes egyetértésben megerősítette a korábbi ítéleteket.
McNally: Az amerikai őslakosok peyote egyházainak ügye precedensnek számított, igaz?
Grob: Az Őslakos Amerikai Egyház már egy ideje engedélyt nyert a peyot vallási szertartások során történő használatára. Míg az őslakosok peyote használatáról szerződés született a független indián nemzetek és az Egyesült Államok között, addig a santa féi eset nem őslakosokról szól. Majdnem 1600 éve ez az első olyan eset, hogy nem őslakos emberek engedélyt nyertek a kormányzattól egy hallucinogén növény vallási használatára – azóta mióta 396-ban Alaric gótjai kifosztották Eleusziszt.
Eleuszisz: órkori görög város (ma Elefsina), mely az ókorban Perszephoné és Démétér kultuszának beavatási központja volt. Az eleusziszi misztériumok hagyománya valószínűleg az i.e. 1500-ig nyúlik vissza, a leghíresebb beavatási szertartásnak számított a klasszikus Görögországban, később pedig a Római Birodalomban. Évről évre számos hívő zarándokolt el ide, hogy részesüljön a kisebb és a nagyobb beavatási szertartásban, melyek során a lélek egy alvilági utazás során megtisztult anyagi természetétől és visszatalált a szellem fényéhez. Egyes kutatók szerint a rituálé magába foglalta a pszichedelikus szerek fogyasztását, a hagyomány ugyanis beszél az ún. kykeon italról, amelyet a szertartás csúcsán adtak a beavatottnak. Egyesek szerint a kykeon anyarozst, mások szerint varázsgombát tartalmazott. A kereszténység térhódítása véget vettett az eleusziszi misztériumoknak: Theodosius római császár 392-ben bezáratta a „pogány” templomokat, 396-ban pedig Alaric gótjainak inváziója a misztériumok hírmondóit is elsöpörte.
5. ábra Jean Delville szimbolista festő „Eleusziszi nők” c. képe
McNally: Gondolom ezt nem használhatja precedensként. Miért gondolja azt, hogy a pszichedelikus szereknek lehet gyógyászati alkalmazása?
Grob: Egészen az 50-es évek közepéig visszamenőleg gazdag szakirodalom demonstrálja azt, hogy van. Bár az akkori kutatások módszertana különbözött a mai kutatások módszertanától, arra mindenesetre bőségesen elegendőek, hogy további kutatásokra ösztönözzenek.
Számos vizsgálat bizonyította a gyógyászati hasznot olyan beteg embereknél, akik egyébként nem regáltak jól a konvencionális pszichiátriai kezelésre – leginkább és legfőképpen a kemény alkoholisták és drogfüggők. Az 50-es évek végén és a 60-as évek elején Humphrey Osmond Nyugat-Kanadában kimutatta, hogy egyes komoly alkoholfüggőségtől szenvedő betegek állapota jelentős javulást mutatott akár már egyetlen dózissal történő kezelés után, míg a konvencionális kezelésre nem reagáltak pozitívan.
McNally: Önnek tehát az a célja, hogy ismét felnyissa ennek a tudásnak a felfedezését a társadalom hasznára?
Grob: Teljes mértékben. Mindig is az volt a célom, hogy ismét helyzetbe hozzam a kutatásnak ezt az ágát. Az 1970-es évek elejétől, mikor az izgalmas és kecsegtető kutatások mindegyikét lezárták a kor társadalmi zavargásai miatt. Harmincegynéhány évvel később úgy gondolom, hogy épp ideje a régi adatok áttekintésének és az új kutatások megkezdésének.
McNally: Az ön a rákkal és szorongással kapcsolatos kutatásán kívül vannak még más vizsgálatok is?
Grob: Dr. Fransisco Moreno az Arizonai Egyetemről éppen most fejezett be egy kísérleti programot, amelynek során krónikus refraktív obszesszív-kompulzív rendellenességben szenvedő embereket kezelt pszilocibinnel. Michael Mithoffer, egy charleston-i pszichiáter engedélyt kapott arra, hogy poszt-traumás stressz rendellenességben szenvedő embereket MDMA-val kezeljen.
Obszesszív-kompulzív betegség: kényszerneurózis, amelynek során valamilyen visszatérő, nem kívánt, tolakodó gondolat, kép vagy sugallat fordul elő, ami butának, furcsának, rossznak vagy rémisztőnek tűnik (kényszergondolatok) az azt megtapasztaló számára, ezt pedig az a kényszer kíséri, hogy a kényszergondolatokkal járó kellemetlenséget valamilyen módon enyhítse (kényszercselekedetek).
Poszt-traumatikus stressz rendellenesség: valamilyen nagy stresszel járó, traumatikus tapasztalat pszichológiai következménye. Különösen gyakori például háborús veteránok vagy megerőszakolt nők körében.
Bár Európában nincsenek klinikai kezeléssel foglalkozó vizsgálatok, Franz Volenwieder és kollégája, Heffter a Zürichi Egyetem burhholzi kórházában kiváló munkát végzett az MDMA és más hallucinogén anyagok agyra gyakorolt hatásainak feltérképezése terén, a legmodernebb agyszkennelési techonológiák segítségével.
McNally: Mi a célja új könyvével, a „Magasabb bölcsességgel,” amelyben Ram Das, Hofmann, Sasha Shulgin és mások is publikáltak?
Grob: Az 1980-as évek végén, mikor átmentem a John Hopkinsról a Kaliforniai Egyetemre, összebarátkoztam Roger Walsh-al, a UC Irvine egy pszichiáterével, aki úgy érezte, fontos megőrizni a pszichedelikumok vezető korai kutatóinak és teoristáinak a történeteit és tapasztalatait. Gary Bravoval, egy más UC Irvine pszichiáterrel együtt meginterjúvoltunk mindenkit, akit megtaláltunk azok közül, akik elismertségre tettek szert a pszichedelikum-kutatás terén az 1950-es és 1960-as években.
McNally: Mik voltak a fő tanulságok, amiket ezekből a beszélgetésekből levont?
Grob: Ezekre az emberekre személyesen is mély hatást gyakoroltak ezek a tapasztalatok. Osztották azt az elképzelést, hogy a megfelelő körülmények és helyes biztonsági előírások mellett ezek a szerek óriási kapacitással rendelkeznek arra, hogy segítsenek nekünk gyógyítani, segítsenek megvilágosodni és segítsenek tanulni.
McNally: Eredetileg az MDMA-t is a terápiában használták, nem igaz?
Grob: A 70-es évek végén és a 80-as évek elején működött a pszichoterapeuták egy földalatti hálózata, amelyben az MDMA-t számos klinikai rendellenesség ellen használták, bár ennek a kutatómunkának csak nagyon kis részét publikálták.
Sajnos a titok a szélesebb társadalom számára is kitudódott, így rendkívül népszerű rekreációs droggá vált az MDMA, különösen a kaliforniai és texasi fiatalok körében. Ezután elterjedt az egész országban, majd Európában és az egész világon, elindítva az ecstasy-rave jelenséget.
McNally: Mik az MDMA-val kapcsolatos veszélyek, figyelmeztetések?
Grob: Ó, természetesen számos veszélye van az MDMA használatnak, így mindenkinek óvatosnak kell lennie és nem szabad bolond kockázatokat vállalnia. Fennáll a kiszáradás, a túlhevülés kockázata, amit a forróságban való testmozgás és a zsúfolt környezet tovább súlyosbít, illetve a folyadékbevitel hiánya. Ez kizárólag a rave környezetben történik meg, és sajnos halálesetek is előfordultak a kiszáradás következtében.
A fő veszély a vízmérgezés. Sok fiatal olyan sok vizet iszik, hogy leesik a nátriumszint a vérükben, rohamot kapnak és meghalnak. Ez kockázatos lehet.
A legnagyobb veszélyt azonban talán mégis a szennyezőanyagok jelentik. Az ecstasy tabletták jelentős része nem is tartalmaz MDMA-t, hanem más drogokat. Egyesek viszonylag ártalmatlanok, mint például a koffein vagy az aszpirin, azonban mások akár halálos veszélyt is jelenthetnek, mint a parametoxi-amfetamin, a PMA, amely a legpotensebb és legveszélyesebb amfetamin típusú drog amit ismerünk. Sosem tudhatod, mit kapsz.
McNally: Mivel illegális, a fő veszélyt az jelenti, hogy valami olyasmit veszünk az utcán, amelyet egyáltalán nem ellenőriznek, igaz?
Grob: Egyáltalán nincs kontroll. Gyakorlatilag egyetlen más drogot sem értelmeztek eddig még annyira félre vagy helyettesítettek más szerrel gyakrabban, mint az MDMA-t.
McNally: Más szóval az a tény, hogy behunytuk a szemünket és a szőnyeg alá söpörtük ezeket a pszichedelikus szereket mint illegális anyagokat sok problémát okoz.
Következzen egy nagy, két részből álló kérdés. Gyanítja ön, hogy bármilyen kulturális vagy tudományos trend a 60-as és 70-es évek pszichedelikum-használatában gyökerezik? Például a buddhizmus vagy más keleti spiritualitás behatolása a gyógyászatba, vagy az Internet és az elektronikus úton létrejövő szervezetek?
Grob: Igen, valószínűleg több millió ember fogyasztott pszichedelikus szereket a 60-as években ebben az országban és Európában, közülök sokra mély benyomást tett az élmény. Befolyásolta a karrierrel kapcsolatos választásaikat, az emberi kapcsolataikat, a békéhez és konfliktushoz való hozzáállásukat. A 60-as években közkeletű érzés volt, hogy ezek szerek optimális használat esetén nagyon üdvös változásokat katalizáltak volna a világon.
Huxley egészen 1963-ban bekövetkezett haláláig tartotta magát ahhoz a nézethez, hogy ha a kultúránk vezető személyiségeit bölcsen, csendben és diszkréten bevezetnénk ezen szerek használatába, akkor az földrengés szerű változásokat hozna magával, ami különösen pozitív hatásokkal járna. Hitt abban, hogy ez egy a világ megmentésének puszta valószínűségét javító mechanizmus lehet.
A kulturális zavargások, különösen az ifjúsági kultúra elszakadása a mainstraim kultúrától nem csak a kutatások berekesztéséhez vezetett, hanem ahhoz is, hogy a mainstraim kultúra, a mainstream tudósok még annak a lehetőségétől is eltávolodtak, hogy felfedezzék ezeknek a szereknek a potenciális jótékony hatásait az egyénekre, a családokra és kultúrára.
McNally: Az utolsó kérdésem az, mit gondol a jelenlegi kulturális kontextusról? Mi történik napjainkban?
Grob: Természetesen aggodalom érzékelhető az olyan anyagok széleskörű abúzusa miatt, mint az ecstasy. Az ilyen szerek komoly célokra történő felhasználása mélyen a föld alá vonult. Egyre növekvő érdeklődés tapasztalható az ayahuasca iránt, különösen az Amazonas medencéjében. Nemrégen a National Geographic Adventure magazin egy nagy cikkben hívta fel a figyelmet az ayahuasca sámánizmusra, és az olvasói reakció láthatólag nagyon pozitív volt.
Azt gondolom, hogy az egyéneknek rá kell ébredniük arra a lehetőségre, hogy optimális körülmények esetén ezekben a növényekben hatalmas lehetőségek lappanganak a pozitív változás előidézésére. Ahogy mondani szokás, az embernek az ártalmak esélyének minimalizálásához szükséges védelmet is fel kell fedeznie.
Fordította: Sárosi Péter
Forrás: Alternet
