Bajomi-Lázár Péter a Zsigmond Király Főiskola kutatási igazgatója médiáról, TASZ-ról és Kendermag egyesületről, a CashFlow március 8.-án megjelent számában.
„Bajomi-Lázár Péter a Zsigmond Király Főiskola kutatási igazgatója, a Médiakutató című folyóirat főszerkesztője. Arról beszélgettünk vele, hogy a liberális demokráciában miért nem teljes a sajtószabadság, illetve miért van, hogy a politikai média társadalmi megbecsülése lassan ugyanolyan alacsony, mint a politikusoké.
– Milyen veszélyek leselkednek manapság Magyarországon a sajtószabadságra?
– A klasszikus politikai és gazdasági nyomás burkolt formái mellett megfigyelhetünk egyfajta társadalmi cenzúrát is. Egyes vélemények képviselői bölcsebbnek látják csendben maradni, mert attól tartanak, elszigetelődnek, ha szembeszállnak a domináns közvéleménnyel. Például a kábítószer-fogyasztásról az a közmegegyezés alakult ki a nyilvánosságban, hogy minden formájában tiltani és büntetni kell. A másként gondolkodók álláspontja ritkán jelenik meg a médiában.
– Utóbbi időben ez mintha kicsit változott volna, köszönhetően többek között bizonyos civil szervezetek (Kendermag Egyesület, Társaság a Szabadságjogokért) tevékenységének.
– A kábítószer-fogyasztók feltételezett számához képest ez még mindig nagyon kevés. Kevés írás szól arról, hogy a tiltással az állam a feketepiacot tartja életben, arról, hogy így a fogyasztók gyakran csak rossz minőségű anyaghoz jutnak hozzá, és egészségügyi gondjaik zöme ebből fakad, arról, hogy a rendőrség kábítószer osztályának fenntartása drágább, mint a kábítószer-fogyasztás egészségügyi költségei volnának. Ezek az érvek ritkán kapnak helyet a médiában. Természetesen nem azt állítom, hogy a drogfogyasztást népszerűsíteni kellene. De érdemes volna alaposabban átgondolni, hogy valóban a tiltás és a büntetés-e a probléma kezelésének legokosabb módja.”
Forrás: CashFlow, Zubor Tamás 2006. március 8.
(online még nem elérhető)