James Baldwin, amerikai fekete polgárjogi aktivista és író szerint két gondolatot kell észben tartani ahhoz, hogy elkerüljük az igazság-szerető ember két csapdáját.
Az első csapda: a gyűlölet. Nagyon könnyen felhorgad a lelkünkben, akárhányszor igazságtalansággal, és igazságtalan emberekkel találkozunk. Túl könnyen válhatunk mi is gyűlölködővé, miközben eredetileg a gyűlölet ellen akarunk küzdeni.
És a másik csapda a kétségbeesés. Ami oly könnyen hatalmába kerít, valahányszor nem vagyunk képesek megszüntetni az igazságtalanságot. Amikor azt látjuk, hogy az igazságtalan ember győzedelmeskedik.
Baldwin szerint ahhoz, hogy ne váljunk gyűlölködővé, szükségünk van az elfogadás erényére. Elfogadni az életet olyannak, amilyen. Az embereket olyannak, amilyenek. Az igazságtalanságot, mint a világnak a szerves részét. Mondhatni, mint hétköznapi és természetes dolgot. Megérteni és feltárni, hogy ki miért olyan, amilyen, démonizálás nélkül.
Másrészről viszont ennek az elfogadásnak nem szabad apátiába torkollnia. Hogy elkerüljük a kétségbeesést, szükségünk van arra is, hogy egyetlen igazságtalanságot se tudjunk elfogadni azzal a közönyös vállrándítással, amivel a hétköznapi dolgokon tesszük túl magunkat.
Bölcs tanács. Mint minden nagy igazság, ez is paradoxonnak tűnik első látásra. Pedig a kettő valójában egymásból következik. Csak így leszünk képesek szívből küzdeni az igazságtalanságok ellen, mondja Baldwin – olyan szívvel, ami mentes a gyűlölettől és a kétségbeeséstől.