Az indonéziai Szumátra hírhedt arról, hogy milyen magas a gyerekek körében a dohányfüggők aránya. A hivatalos statisztikák szerint a 3 és 15 éves korú indonéziai gyermekek 25%-a kipróbálta már a cigarettát, közülük 3,2% rendszeres dohányossá vált. Májusban a nemzetközi sajtó figyelmét is felkeltette az a 2 éves szumátrai túlsúlyos kisfiú, Ardi Rizal, akit saját apja szoktatott rá a cigarettára, és 6 hónappal később már napi 40 (!) cigarettát szívott el egymaga. Amennyiben megpróbálták elvenni vagy megtagadni tőle a cigarettát, dührohamot kapott. A gyerek apja azt nyilatkozta a sajtónak, hogy nem aggódik a fia egészsége miatt, mivel “egészségesnek látszik”. Júliusban a gyámügyi hatóságok eltávolították a falujából a kisfiút és a fővárosba vitték, ahol egyhónapos pszicho-szociális kezelésnek vetették alá. A kezelés során megpróbálták más tevékenységekkel lekötni Ardi figyelmét és rávették, hogy más gyerekekkel játszon ahelyett, hogy cigarettát követel. A gyámügyi hivatal jelentése szerint a fiút az intenzív foglalkozás eredményeként mára már sikerült leszoktatni a dohányzásról.

Ez az egyedi eset – a statisztikákkal együtt – jól szemlélteti az indonéz társadalom dohányzással kapcsolatos veszélyérzetének szinte teljes hiányát, amelyet a dohányipart korlátozó jogszabályok teljes hiánya is tetéz. Egészen a közelmúltig, 2009-ig kellett várni az első olyan törvényjavaslatra, amely elismeri, hogy a dohányzás ártalmas az egészségre, és megpróbál korlátokat szabni a reklámozásnak és a forgalmazásnak. A törvényjavaslatot azonban a parlamentben a dohánylobbi sikeresen blokkolta, így nem sikerült bevezetni például az egészségügyi figyelmeztetéseket a dohánytermékeken, vagy a reklámozás korlátozását – olyan eszközöket, amelyek segítségével a dohányzást a nyugati társadalmakban sikeresen vissza tudták szorítani. Az évi 245 milliárd szál cigarettát előállító dohányipar igen nagy adóbevételhez juttatja az államot, így megfékezése nem könnyű.

Sárosi Péter