Tisztelt Szerkesztőség,
Joó István cikkében (Önfeljelentő drogos a bíróság előtt Magyar Nemzet 2006. január 9.) azt írja, hogy mint ismeretes, „utóbb hamburgi, új zélandi és maastrichti kutatók egyaránt azt mutatták ki, hogy a könnyű drogok sok esetben agykárosodást és pszichózist okoznak.” Ha közelebbről szemügyre vesszük ezeket a vizsgálatokat, kiderül, hogy messze nem alkalmasak ilyen súlyú következtetések levonására.
Az új-zélandi vizsgálat[1] éles kritikát váltott ki más szakértőkből[2] (pl. Mitch Earlywine-ból, aki a magyarul is megjelent Marihuána: a tudomány álláspontja című könyv szerzője). A kritikusok szerint az új-zélandi kutatók nem használtak szabványos diagnosztikai módszereket, és az adatok elemzését sem végezték el megfelelően, így eredményeikből korántsem lehet levonni azt a következtetést, hogy a rendszeres kannabisz-használat pszichózishoz vezet.
A Maastrichti Egyetem kutatói által végzett vizsgálat[3] mindössze megerősítette azt az eddig is sejtett összefüggést, hogy a pszichózisra genetikailag hajlamos fiatalok esetében a kannabisz intenzív fogyasztása növeli a tünetek megjelenésének valószínűségét (bár kérdés, hogy vajon nem éppen a jelentkező tünetek miatt szívnak-e kannabiszt egyfajta öngyógyításként), de maga a kutató is megerősítette egy interjúban, hogy ez nem jellemző azok esetében, akik nem hajlamosak pszichózisra[4].
Ha a marihuána használata például szkizofréniához vezetne, ennek meg kellene jelennie a mentális betegségek statisztikai alakulásában is. A szkizofrénia ugyanakkor nem fordult elő gyakrabban azokban a történelmi korokban amelyekben a marihuána-fogyasztás elterjedtebb volt[5], az elmúlt harminc évben pedig, a kannabisz-használat ugrásszerű növekedéséhez képest a szkizofrénia előfordulása enyhén csökkenő tendenciát mutat[6].
Mi a helyzet a hamburgi kutatással? A Szerző valószínűleg arra a vizsgálatra gondol, melyben a kutatók 30 jelenlegi, 29 volt ecstasy használót, 29 többféle drogot is használó illetve 30 nem droghasználó embert hasonlítottak össze különböző mentális zavar tekintetében[7]. A kutatók azt találták, hogy a csak ecstasyt használóknak nem volt több pszichiátriai problémája, de gyakrabban voltak a szerhasználattal kapcsolatos érzelmi, szorongásos és kognitív zavaraik. Ugyanakkor ezek az emberek átlagosan 821 tablettát fogyasztottak el életük során, tehát koránt sem az ecstasy-fogyasztók alkalmi, rekreációs fogyasztási mintájú többségét reprezentálják – a túlzásba vitt droghasználat problémákkal jár, de nem éli át mindenki ezeket a problémákat, ha az adott szert mértékletesen használja, a többség pedig Magyarországon is ebbe a kategóriába tartozik[8].
Végezetül a Skót rendőrséggel kapcsolatban: A hagyományosan reformellenes skót rendőri vezetők a kannabisz lefoglalások számának jelentős növekedése alapján azt állították, hogy az enyhébb szabályozást a drogkereskedők a piac bővítésére használják ki. Ez az állítás két okból is cáfolható. Egyrészt, a reform egyáltalán nem enyhítette a kannabisz kereskedőire kiszabható büntetési tételeket, sőt, éppen hogy szigorított azokon (az összes C osztályba tartozó drog kereskedelméért 14 év szabható ki). A változás tehát esetleg azt mutathatja, hogy a szigorítás hatástalan a kereskedelem megfékezésére. Másrészt a rendőrség által lefoglalt drogok mennyiségét a társadalomtudományi kutatásban nem fogadják el a drogpiac alakulását mérő közvetlen mutatónak. A kutatások azt mutatják, hogy olyan időszakokban, amikor a rendőrségi lefoglalások aránya növekedett Amerikában és Európában, a drogok fekete piaci ára paradox módon csökkent[9], elérhetősége pedig nem változott, vagy növekedett[10].
Források:
