A Daath.hu THC és kiürülés topicja itt található.
A marihuána fogyasztása után két órán belül a THC szint rendszerint a pszichoaktív hatáshoz szükséges szint alá csökken az agyban (1). A THC nagyjából ugyanannyi idő alatt hatol be és lép ki a test legtöbb sejtjéből, mint más pszichoaktív szerek, egyes tulajdonságai viszont – leginkább magas zsíroldékonysága – késleltetik kilépését a zsírsejtekből (2). Egyes vizsgálatok még huszonnégy óra múltán is kimutattak enyhe utóhatásokat marihuánától (3), ugyanakkor a mozgáskoordinációt és szellemi teljesítőképességet mérő tucatnyi teszten a kutatók azt találták, hogy a marihuána hatásai egy-két órával a használat után teljesen megszűntek (4).
A zsírsejtekből felszabaduló mennyiség azonban túl csekély ahhoz, hogy pszichoaktív hatást fejtsen ki, tehát mind az alkalmi, mind a gyakori marihuánahasználóknál alig pár óráig tart a pszichoaktív hatás. Ha az emberek gyakrabban fogyasztanak marihuánát, a vérben és az agyban magasabb lesz a THC szint. A korábban fogyasztott, a zsírsejtek által a véráramba kibocsátott kis mennyiségű THC azonban még akkor sem járul hozzá eredményesen az intoxikáció szintjének emelkedéséhez (5).
A THC-t tároló zsírsejteket nem károsítja a drog jelenléte, sem az agyat vagy más szervet.
Az agy nem különösebben zsíros szerv (6), és a THC nem tárolódik ott (7). Az a kis mennyiség, amely esetleg mégis az agyban marad, nem okoz strukturális változást, és nem változtatja meg a sejtműködést sem (5). A THC végül inaktív bomlástermékekké alakul át. A marihuána lassú kiürülésének legfontosabb következménye az, hogy még hosszú idővel a fogyasztás után is ki lehet mutatni a vérből, vizeletből és szövetekből, jóval azután is, hogy a pszichoaktív hatás elmúlt. Következésképpen a munkahelyi vagy másutt végzett drogtesztek még hosszú idővel azután is azonosítják a marihuánahasználókat, miután a pszichoaktív hatásoknak vége (8).
Források:
(A források a következő könyvből származnak: Marihuana Myths: Marihuana Facts, Zimmer and Morgan, The Lindesmith Center, 888 Seventh Avenue, NY, NY 10106, 1997)
(1) Argurell, S. et al., „Pharmacokinetics and Metabolism of Delta-9-Tetrahydrocannabinol and Other Cannabinoids with Emphasis on Man,” Pharmacological Reviews 38: 21-43 (1986); Cone, E.J. et al., „Acute Effects of Smoking Marijuana on Hormones, Subjective Effects and Performance in Male Human Subjects,” Pharmacology Biochemistry and Behavior 24: 1749-54 (1986).
(2) Garrett, E.R., „Pharmacokinetics and Disposition of Delta-9-Tetrahydrocannbinol and its Metabolites,” Advances in Bioscience 22-23: 105-21 (1978).
(3) Moscowitz, H. et al., „Duration of Skills Performance Impairment Under Marijuana,” American Association for Automotive Medicine Proceedings 181: 87-96 (1979); Chait, L.D. et al., „’Hangover’ Effects The Morning After Marijuana Smoking,” Drug and Alcohol Dependence 15: 229-38 (1985); Yesavage, J.A. et al., „Carry-Over Effects of Marijuana Intoxication on Aircraft Pilot Performance: A Preliminary Report,” American Journal of Psychiatry 142: 1325-29 (1985); Leirer, V.O. et al., „Marijuana Carry-Over Effects on Aircraft Pilot Performance,” Aviation, Space, and Environmental Medicine 62: 221-27 (1991).
(4) Chait, L.D., „Subjective and Behavioral Effects of Marijuana the Morning After,” Psychopharmacology 100: 328-33 (1990); Cocchetto, D.M. et al., „ Relationship Between Plasma Delta-9-Tetrahydrocannabinol Concentration and Pharmacologic Effects in Man,” Psychopharmacology 75: 158-64 (1981); Hollister, L.E. et al., „Do Plasma Concentrations of Delta-9-Tetrahydrocannabinol Reflect the Degree of Intoxication?,” Journal of Clinical Pharmacology 21: 171-77S (1981); Lindgren, J.C. et al., „Clinical Effects and Plasma Levels of Delta-9-Tetrahydrocannabinol (Delta-9-THC) in Heavy and Light Users of Cannabis,” Psychopharmacology 74: 802-12 (1981); Perez-Reyes, M. et al., „The Clinical Pharmacology and Dynamics of Marijuana Cigarette Smoking,” Journal of Clinical Pharmacology 21: 201-07S (1981); Perez-Reyes, M. et al., „Comparison of Effects of Marijuana Cigarettes of Three Different Potencies,” Clinical Pharmacology and Therapeutics 31: 617-24 (1982); Ohlsson, A. et al., „ Plasma Delta-9-Tetrahydrocannabinol Concentrations and Clinical Effects After Oral and Intravenous Administratiion and Smoking,” Clinical Pharmacology and Therapeutics 28: 409-16 (1980); Leirer, V.O. et al., „Marijuanan, Aging, and Task Difficult Effects on Pilot Performance,” Avitation, Space, and Environmental Medicine 60: 1145-52 (1989); Janowsky, D.S. et al., „Marijuana Effects on Stimulated Flying Ability,” American Journal of Psychiatry 133: 384-88 (1976); Cone et al. (1986).
(5) Hollister (1986).
(6) Siegel, G.J. et al., Basic Neurochemistry, New York: Raven Press (1989).
(7) Ryrfeldt, A., „Whole Body Autodiography of Delta-1-Tetrahydrocannabinol and Delta-6-Tetrahydrocannabinol in Mouse,” Acta Pharmaceutica Suecica 10: 13-28 (1973); Nahas, G. et al., „ The Kinetics of Cannabinoid Distribution and Storage with Special Reference to the Brain and Testes,” Journal of Clinical Pharmacology 21: 208-14S (1981); Bronson, M. et al., „Distribution and Disposition of Delta-9-Tetrahydrocannabinol (THC) in Different Tissues of the Rat,” pp. 309-17 in Agurell, S. et al. (eds), The Cannabinoids: Chemical, Pharmacologic, and Therapeutic Aspects, Orlando: Academic Press (1984); Kreuz and Axelrod (1973).
(8) Morgan, J.P., „Urine Testing for Cannabinoid Metabolite; Technical and Practical Problems,” pp. 333-44 in Chesher, G. et al. (eds), Marijuana: An International Report, Canberra: Australian Government Publsihing Service (1988).
