Marihuána és vezetés

A Drogriporter cikkében összefoglalja a kábítószerek, különösen a kannabisz közlekedési balesetekben játszott szerepével kapcsolatos tudományos eredményeket. A cikk aktualitását az érdi baleset adta, valamint az a mód, ahogy a média a híreket közölte.

A Drogriporter cikkében összefoglalja a kábítószerek, különösen a kannabisz közlekedési balesetekben játszott szerepével kapcsolatos tudományos eredményeket. A cikk aktualitását az érdi baleset adta, valamint az a mód, ahogy a média a híreket közölte.

2005 szeptember 15.-én csütörtök reggel egy BMW 120 kilométeres sebeséggel a buszra várók közé hajtott Érden. Egy 39 éves nő meghalt, heten – köztük egy állapotos asszony – megsérültek. A vétkes sofőrnek nem volt jogosítványa, az autót korábban kivonták a forgalomból.

 

2005 október 20.-án reggel az Objektív Hírügynökség a következő hírt közölte:

 

Marihuánát fogyasztott az érdi baleset okozója

 

Marihuánát mutatott ki a toxikológiai szakértői vizsgálat K. Gábornak, a szeptember 15-én Érden történt halálos közlekedési baleset okozójának a vizeletében– tudatta az OBJEKTÍV Hírügynökséggel a Pest Megyei RFK Kommunikációs Irodája.

Az eredmény ismeretében a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályán visszaélés kábítószerrel vétség megalapozott gyanúja miatt folytatólagosan hallgatták ki szerdán a gázolót. Emellett a halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt is – szakértők bevonásával – folyik tovább az eljárás.

Arra, hogy a cselekmény időpontjában K. Gábor befolyásolt állapotban volt-e, további toxikológiai szakértői vizsgálat ad majd választ.

A hatóság K. Gábor lakásán házkutatást tartott, amely eredményre nem vezetett.

 

A hír aznap és másnap szinte mindegyik napi sajtóorgánumban megjelent. Az eredeti cikk annyit közöl, hogy a baleset okozójának vizeletében a marihuána hatóanyagának a THC-nek, vagy bomlástermékének a nyomát találták. A THC – delta-9-tetrahidrokannabinol-, zsíroldékony vegyület amely lassan ürül ki a szervezetből, így habár mennyisége a fogyasztás után két három óra alatt a pszichoaktív hatás eléréséhez szükséges szint alá csökken az agyban[1], a fogyasztás rendszerességétől függően az utolsó fogyasztás után egy két naptól akár több hónapos időtartamig is kimutatható a vizeletből[2]. Azt, hogy a baleset időpontjában a marihuána pszichoaktív hatása alatt, avagy „bódult állapotban” volt-e a vezető, az igazságügyi toxikológiai vizsgálat állapíthatja meg, a vér THC illetve bomlástermék szintjének elemzésével, valamint a vérvétel idején történt állapotfelmérés eredménye alapján.

 

Ennél a ténynél, habár a legtöbb cikkben magában is szerepel, a médiumok többsége fontosabbnak tartotta a szenzációt:

 

„Drogosan gázolt az érdi ámokfutó” , írta a blikk.hu „Füvezett az érdi gázoló” adta hírül a hvg.hu és az origo.hu. „Marihuánafogyasztó az érdi ámokfutó”, így az index.hu. „Kábítószerezett az érdi gázoló”  írta elsőre a  Magyar Nemzet Online, a Népszabadság Online pedig a marihuána-használók FlashMob-járól szóló cikkében közölte a keretes hírt.

 

Másnap megjelentek az első moralizáló írások az ügy kapcsán.

 

„A kábítószer és a tragédia között mindenképpen összefüggés van” Írta a Magyar Nemzet vezércikkében Ugró Miklós. „Íme, egy újabb fájdalmas érv a könnyű, lágy drogok legalizálása körül folytatott vitában. A halott asszony, a hét sérült a könnyű, „veszélytelen” drog áldozata. Ártatlan áldozatok, hisz nem ők éltek vele, nem a saját egészségüket, mentális állapotukat veszélyeztették, az „ártalmatlan” szer mégis megölte, megnyomorította őket.”

 

A Budapesti Blikk is kommentárt fűzött az esethez: „A lágy drogok legalizálásáért oly lelkesen harcoló honatyáink közül akad-e immáron egy is, aki felteszi magának a kérdést: Istenem, mi lett volna, ha Gábor az én gyerekem? Vagy pedig azt: Mi lett volna, ha a tragikus halált halt áldozat az én kedvesem? Nekik csak annyit üzennék: ne küzdjenek már akkora hévvel a fűért. Ártalmas.”[3]

 

Nem ez volt az első eset, amikor egy tragédiát ideológiai és politikai okokból összekapcsoltak az elkövető még csak nem is bizonyított drogfogyasztásával. Talán emlékszünk még 1998-ra egy könnyűzenei szórakoztatóiparban dolgozó híresség esetére, mikor a Szilágyi Erzsébet fasoron frontálisan ütközött egy rendőrautóval, amelynek huszonnégy éves vezetője a helyszínen életét vesztette. A rendőrök bejelentették, hogy az énekes vérében marihuána és amfetamin nyomaira bukkantak. A sajtó rögtön felkapta a hírt, szalagcímek sora hírdette, hogy a „száguldozó sztár drogos volt”, és ez okozta a fiatal rendőr halálát. Később kiderült ugyan, hogy az énekes nem kábítószer hatása alatt okozta a balesetet, mégis azóta is ez él a köztudatban. A rátapadt stigma a mai napig elkíséri, de társadalmi hatása is volt a dezinformálásnak: az 1999-es Btk. Szigorításnál kapóra jöhetett a diszkóbalesetekkel való riogatás.

 

Akkor sem lehetett könnyű, és most sem az a „védelmére kelni” a „drogos száguldozónak”, a kábítószerekhez társult társadalmi előítéletek miatt. Ha csak arra a nyilvánvaló csúsztatásra hívjuk fel a figyelmet, amelyet az MTV-n kívül (ők a tényeket közölték: „Marihuánát találtak az érdi ámokfutó szervezetében”) szinte minden médium elkövetett az érdi hír címadásakor, máris „drogpártinak” vagyunk elkönyvelve. De addig nem is változik meg a magyar társadalom szélsőséges elutasító attitűdje, sem a drogfogyasztókhoz kapcsolódó téves képzetei, amíg a magyar média ilyen hozzáállást tanusít. Ezért tartottuk fontosnak, hogy tisztázzuk azt is, mi a szerepe a kábítószereknek, különösképpen a marihuánának a közúti balesetekben.

 

Bár az alkohol és a vezetés negatív kapcsolatát számos vizsgálat és bizonyíték támasztja alá, a kábítószerek és gyógyszerek hasonló kapcsolatáról kevésbé egyértelmű adatokkal rendelkezünk, annak ellenére, hogy jogosan merül fel az aggodalom az egyéb szerek közúti biztonságot veszélyeztető hatásával kapcsolatban.

 

A közúti balesetek során leggyakrabban kimutatott szer az alkohol. Az Európai Unióban az epidemiológiai vizsgálatok szerint az alkohol a személyi sérüléssel járó balesetek 19%-ában, a fatális kimenetelű baleseteknek pedig 22%-ában játszott valamilyen szerepet^[4]. Magyarországon 2004-ben a 22112 közlekedési bűncselekmény több mint 62%-a, 13758 eset volt ittas járművezetéssel elkövetett bűncselekmény, „bódult állapotban történő vezetést” 114 alkalommal füleltek le a rendőrök^[5]. Ebben az évben a 20957 személysérülést okozó közúti balesetből 1104-et (5,3%) követtek el ittas állapotban^[6].

 

Míg az alkoholos állapotban történő vezetés megállapítása viszonylag egyszerű, addig sok pszichoaktív szer szerepét nem lehet egyértelműen meghatározni a balesetekben. A drogtesztek többsége csak a kábítószerek vagy metabolitjaik (bomlástermékeik) jelenlétét tudja kimutatni a szervezetben, de azt nem, hogy a baleset időpontjában a hatása alatt volt-e az illető.

 

Az epidemiológiai vizsgálatok (amelyek azt mutatják meg, hogy hány baleseti résztvevő testfolyadékában találtak valamilyen drogot) nem adnak másról bizonyítékot, mint hogy a balesetben résztvevő vezetők hány százaléka használt valamilyen drogot a közelmúltban. Egy drog elterjedtségének mértéke nyilvánvalóan befolyásolja azt is, hogy hány sofőr vérében vagy vizeletében bukkannak a nyomaira.

 

A közúti balesetekben, mint a társadalomban egyébként, az opiátok elenyésző mértékben vannak jelen. Metadon „naiv használóinál” dózisfüggő reakcióidő csökkenést, látási funkció és információfeldolgozási képesség csökkenést mutattak ki. Általában az opiátok vezetést károsító hatása kisebb, mint a benzodiazepin alapú gyógyszereké (pl. Eunoctin, Dormicum, Rivotril, Seduxen, Valium, Xanax), a „tapasztalt” metadon-használók alkalmasak közúti vezetésre^[7].

Az epidemiológiai vizsgálatok nem mutatták ki az amfetaminok jelentőségét a közúti balesetekben, de ezeken a vizsgálatokon alapulva nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. A kísérletek szerint az amfetamin típusó stimulánsok kevéssé károsítják a kognitív képességeket, alacsony dózisok a pszichomotoros (mozgáskoordinációs) képességeket javítják (ezért is használnak például kamionsofőrök amfetamint) de magasabb dózisban a kockázatvállalás és az inadekvát válaszok lehetősége megnő, így fennáll a veszélye a vezetési képesség csökkenésének[8].

 

Az MDMA (Ecstasy) esetében nincs megbízható kutatási adat, előfordulása a közúti balesetekben elenyésző[9]. Egy 2002-ben elvégzett, a közlekedési balesetek során bekövetkezett halálesetekről szóló spanyol toxikológiai tanulmány 1441 megvizsgált vezető közül csak 0,4%-nál azonosította az ecstasyt[10], és nem lehet tudni azt sem, hogy mekkora szerepet játszottak-e a balesetekben.

 

Az antidepresszáns gyógyszerek „naív szedőknél” szintén károsak lehetnek, de a súlyos, kezeletlen depressziónak komolyabb hatása lehet a vezetési képességek csökkenésére[11].

 

Alkohollal kombinálva ezeknek a drogoknak jelentős károsító hatása van a vezetési képességekre.

 

Minthogy a leggyakrabban használt illegális drog a marihuána, ezt mutatják ki a műszerek is a legtöbbet a sofőröknél. Mi a tudomány álláspontja a kannabisz közúti balesetekben játszott szerepével kapcsolatban?

 

A kutatók három féle megközelítést alkalmaztak a kérdés vizsgálata során. Ami elsőre kézenfekvőnek tűnhet, megnézték, hogy a közúti balesetekben résztvevő vezetők hány százalékának vérében találnak THC-t. A tanulmányok 4-12% körüli számokat mutatnak, ez a módszer azonban több igen jelentős problémát is felvet[12].

Először is nem lehet tudni, hogy ezek a vezetők a szer hatása alatt voltak-e a baleset idején, vagy csak fogyasztottak valamikor marihuánát az elmúlt napokban, hetekben vagy hónapokban.

A legtöbb THC-t fogyasztó baleseti résztvevő vérében alkoholt is kimutattak (az esetek 50, vagy akár 90%-ában is)[13], így nehéz annak megállapítása, hogy melyik drog játszhatott szerepet a balesetben.

Szintén torzító tényezőként hat, hogy az a demográfiai csoport fogyaszt a leggyakrabban kannabiszt, amely ettől függetlenül a legtöbb balesetet is okozza, ezek pedig a fiatal férfiak[14]. Kimutatták azt is, hogy a THC pozitív esetek 60%-ában a balesetet akár egyéb körülmények is okozhatták (pl. rossz látási viszonyok, vizes út, más drogok hatása stb.)[15].

A kannabisz jelenlétét tehát ezek a vizsgálatok meghatározhatják, de nem mondanak semmit arról, hogy a szer szerepet játszott-e a balesetekben. Ehhez arra is szükség lenne például, hogy összehasonlítsuk, az autóvezetők hány százaléka okoz vérében THC-vel balesetet, és hány százaléka nem. Ilyen adatokkal jelenleg nem rendelkezünk.

 

Valamennyivel pontosabb képet adhat, ha a baleseti jegyzőkönyvek alapján, a vétkességet vesszük górcső alá. Érdekes módon az ilyen „vétkességi mutatókat” használó kutatások az alkoholnál és méginkább az alkohol-drog kobinációnál erős pozitív kapcsolatot találtak, de a csak marihuánát használókat nem szignifikánsan ugyan, de kisebb arányban találták vétkesnek a balesetekben mint azokat, akik semmilyen drogot nem használtak. Ezek a vizsgálatok azt az eredményt hozták tehát, hogy a fűszívók (legalábbis azok akik testfolyadékában marihuána-fogyasztás nyomait találtak a tesztek) nem okoznak több balesetet az absztinens embereknél[16].

 

A metodológiai problémákkal küszködő epidemiológiai kutatások helyett nagyobb sikerre vezethet, ha megvizsgáljuk, hogy hogyan is vezetnek az emberek THC hatása alatt. Ahogy petricsészékben tenyésztett szövetek és dobozban tartott, becsövezett és túladagolt egerek viselkedéséből sem kaphatunk megfelelő válaszokat az emberi droghasználati viselkedésre, úgy a kannabisz vezetésre gyakorolt hatását is legjobb, ha nem laboratóriumban, hanem a volán mögött ülve vizsgáljuk. Bár jelentős jogi, morális és etikai akadályai lehetnek az ilyen kísérleteknek, megfelelő tervezéssel és biztonságos körülmények biztosításával képesek voltak a kutatók ilyen vizsgálatokat elvégezni.

 

Egy hollandiában elvégzett kísérlet 18 egyetemista, placebo, alkohol (0,04% véralkohol szint) illetve THC (alacsony, mérsékelt és magas dózisban), és ezek kombinációjának hatása alatti vezetési teljesítményét vizsgálta egy sor komplex feladatban, elkülönített pályákon és valódi közlekedésben. Ilyenkor a vezetők mellett természetesen egy oktató is ült, aki bármikor átvehette az irányítást az autó felett. Ez a vizsgálat megerősítette azt, amit a többi szimulációs kísérlet is kimutatott. A marihuána enyhén, mérsékelt mértékben befolyásolja a vezetési teljesítményt. A vezetési képesség csökkenése a dózistól függ, és két órán keresztül megmarad. Hatására megnő az oldalirányú mozgás, nagyobb követési távolságot tartanak a vezetők, és reakcióidejük lecsökken. A kísérletben a marihuána nem befolyásolta azt, ahogy az autót kezelték, a közlekedésben manővereztek, vagy ahogyan megfordultak. Az alkohol az oldalirányú kilengések mellett ezeket a képességeket is csökkentette[17].

 

Amellett, hogy a károsodások nagyobbak alkohol hatása alatt, még egy jelentős különbséget találtak a kutatók. Az alkohol hatására a vezetők kockázatosabban viselkednek, a marihuána fogyasztók viszont elővigyázatosabbak.

A marihuána pszichoaktív hatását a vezetők tapasztaltságuk függvényében képesek kompenzálni például azzal, hogy lassabban vezetnek, nagyobb követési távolságot tartanak, vagy ritkábban előznek.

Alkohol hatása alatt a vezetők ilyen kompenzációt nem mutattak, általában gyorsabban hajtanak, többször előznek és kisebb követési távot tartanak, ami jelentősen növeli a balesetek esélyét[18].

A THC vezetésre gyakorolt káros hatásának mértéke ugyanakkor még 300 mikrogrammnyi (másfél joint egy 68 kilós embernél) THC elszívása után sem éri el azt a károsodási szintet[19], ami alkohol estében még sok amerikai államban legális (0.08%-os véralkohol koncentráció), hazánkban pedig a bírói gyakorlat szerint „még” szabálysértésnek minősül.

A vizsgálatok ugyanakkor egyöntetűen kimutatták, hogy az alkohol és THC kombinálása jelentős veszélyt jelent a közlekedés biztonságára. A két drog együttes hatása ráadásul nagyobb csökkenéshez vezetett a vezetési képességekben, mint ha egyszerűen csak összeadnánk a két drog által okozott „károsodás mértékét”.

 

A Leeds Egyetem munkatársai által a Brit közlekedési minisztérium számára készített összefoglaló tanulmány áttekintve az eredményeket felhívja a figyelmet arra, hogy bár nem jelentős mértékű a THC okozta képességcsökkenés, a kompenzációs mechanizmusok nem biztos hogy kiterjednek a hirtelen vészhelyzetekre is, különösképpen tapasztalatlan fűszívóknál.  Ezért a tanulmány a további vizsgálatok szükségessége mellett a véralkohol-szint méréssel analóg jogi szabályozást lát a jövőre nézve célravezetőnek a THC esetében is. A 0.08%-os véralkohol szintnek nagyjából 11 ng/ml THC szint felel meg a vérben[20]

 

Bár szükség van további pontosabb vizsgálatokra, a közúti közlekedés biztonságának érdekében a THC-szint mérése, csakúgy mint más drogok jelenlétének kimutatása „gyanúsan viselkedő” vezetők esetében indokolt, de elengedhetetlen a befolyásoltság meglétének bizonyítására és megfontolandó lehet a mérték alapján történő jogi differenciálás is.

 

Egy dolog viszont biztos. A közlekedésben a drogtesztet, a drogfogyasztók elleni rendőri szélmalomharc kiterjesztéseként nem szabad alkalmazni. Sajnos ekörül hazánkban még problémák adódnak. A rendőrök már rendelkeznek helyszínen „bevethető” drogszondákkal, de ezek nem képesek a befolyásoltság kimutatására (24 órás fogyasztásra „érzékenyek”), és csak „gyanú esetén használhatók”, negatív alkoholszonda eredmény után. „Drogra” pozitív esetben a vezetőt előállítják, majd vér- és vizeletmintát vesznek tőle. Nem vezetheti tovább az autót, s kábítószerrel való visszaélés miatt előállítják. Azt, hogy valóban „bódult állapotban” volt-e a személy az igazoltatáskor, csak igazságügyi toxikológiai vizsgálat során derül ki. Amennyiben ez bebizonyosodik, „bódító szer hatása alatt történt vezetés” miatt is büntetőeljárás indul ellene.

 

A „gyanú” fogalmát az utcai igazoltatásokhoz hasonlóan még mindig önkényesen kezelik a járőrök, és előfordul az is, hogy a gépjármű utasát is drogtesztre kötelezik, „ha lúd legyen kövér alapon”, holott erre semmilyen jogalapjuk nincs.

 

Habár jelenleg Magyarországon a kábítószerek szerepe a közúti balesetekben elenyésző[21], ez nem jelenti azt, hogy a droghasználat nem veszélyezteti a közlekedés biztonságát. Annak ellenére, hogy a vizsgálatok szerint a THC nem befolyásolja jelentősen a vezetési képességeket, bizonyos körülmények között életek is múlhatnak azon, hogy a vezető szívott-e. Ezért nem férhet hozzá kétség, hogy a felelősen viselkedő marihuána-fogyasztó saját és mások egészségének és életének védelme miatt, a szer hatása alatt nem ül volán mögé.

 

T.I.G. TASZ Drogriporter.hu 2005. október 29.

 

Hasznos olvasmányok a témával kapcsolatban:

 

A német Alkotmánybíróság a fűről Drogriporter.hu

 

Veress Tibor (2000) A kábítószer-fogyasztás bizonyításának lehetőségei Belügyi Szemle, XLVIII/2 (2000. február 1.)

 

Járművezetés ittas vagy bódult állapotban Magyarország.hu

 

Drugwar Distortions Distortion 12: Cannabis and Driving

 

Drug Policy Alliance: Marijuana and Driving Bibliography

 

UK Department for Transport (2000) Cannabis and Driving: A Review of the Literature and Commentary. London, UK: Department for Transport.

 

European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction. Literature Review on the Relation between Drug Use, Impaired Driving and Traffic Accidents. (CT.97.EP.14) Lisbon: EMCDDA, February 1999.

 

Robbe, H.W.J. & O'Hanlon, J.F. (1993). Marijuana and actual driving performance. U.S. Department of Transportation, NHTSA, Final Report DOT HS 808078.

 

European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction. Literature Review on the Relation between Drug Use, Impaired Driving and Traffic Accidents. (CT.97.EP.14) Lisbon: EMCDDA, February 1999.

 

Felhasznált irodalom: