Az Ökofilmklub filmvetítéssel egybekötött beszélgetést szervezett az A38 hajón, ahol a szakértők elítélték a drogfogyasztók üldözését és betekintést nyújtottak a kannabisz gyógyászati tulajdonságaiba
„Még a gyógyászati marihuána mozgalom központjaként ismert USA-ban is a kannabisszal kapcsolatos kutatások 90%-a a növény káros hatásainak feltárására irányul” – panaszkodott a vetített filmben az egyik kutató. Ehhez képest a szigorút is tovább szigorító Btk-nak és a lejárt szavatosságú drogmentes álmoknak otthont adó Magyarországon szinte még annak is örülhetünk, ha lelkes civilek egy filmvetítéssel egybekötött beszélgetést szerveznek a kannabisz gyógyászati tulajdonságairól, szakértők meghívásával. Ezt tette augusztus 16-án az Ökofilmklub, mely alkalomból levetítették a rendezvénynek is nevet kölcsönző „Mi van, ha a cannabis gyógyítja a rákot?” című dokumentumfilmet, majd a két meghívott vendéghez intézett kérdéssekkel körüljárták a téma hazai és nemzetközi vonatkozásait.
A gyógyászati oldal kibontására Dr. Sándor Gábort kérték fel, aki a SOTE korábbi farmakológusaként és belgyógyászaként a kilencvenes években foglalkozott a kannabisz élettani hatásaival és jelenleg is otthonosan mozog a területen, a drogszabályozással kapcsolatos kérdésekre pedig Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai programjának vezetője válaszolt. A film megtekintését követően a nézőkben az a kép alakulhatott ki, hogy a kannabisz a jövő univerzális csodaszere, amely a cukorbetegségtől, a keringési zavarokon át a rákos megbetegedésekig minden tünetre megoldást nyújt, de Dr. Sándor lecsillapította a kedélyeket. Szerinte a kannabiszt helyesebb egy olyan növényként kezelni, ami ha önmagában nem is elegendő, de terápiában alkalmazva hatékony segítséget nyújthat a rákgyógyászatban. Hozzátette, hogy a világ jelenleg nem a gyógynövények, hanem a tabletta és egyéb szintetikus készítmények alkalmazása felé halad, így esélyesebbnek látja e készítmények elterjedését – akár hazánkban is. Sárosi ezzel szembeállította az USA azon államait, melyekben engedélyezett a marihuána használata gyógyászati célból, majd a magyar helyzetet jellemezve elmondta, hogy itthon a TASZ-on és a jelenleg nem túl aktív MTPK-n kívül senki nem foglalkozik a marihuána gyógyászati alkalmazásának kérédésével, ráadásul a TASZ-nak egyetlen gyógyászati célból fogyasztó ügyfele sincs. Mindeközben – tette hozzá – nemzetközi szinten a kannabisszal és a pszichedelikus drogokkal folytatott kutatások a reneszánszukat élik. A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy a 2020-ra vizionált drogmentes Magyarország utópiája nonszensz és a törvények szigorításával már nem az európai, hanem az ázsiai szabályozásokhoz állunk közelebb. A magyar drogpolitika mozgatórugóit firtató kérdésre Sárosi elmondta, hogy hazánkban a kilencvenes évek óta minden kormány a saját szájíze szerint alakítja drogtörvényeket, ami ezáltal folyamatos ingamozgást végez és legutóbb épp a szélsőséges szigor irányába lengett ki.
A vonatkozó kutatásokat számba véve Dr. Sándor úgy vélekedett, hogy a kannabisz az alkohollal és a dohánnyal összehasonlítva biztonságos szernek mondható majd egy érdekes párhuzamot vázolt fel: Az alkohol káros hatásaival olyannyira tisztában vagyunk, hogy már nincsenek is nagyon erre irányuló kutatások, és használata annyira beépült a kultúránkba, hogy az alkoholizmus kézzelfoghatóan magas aránya ellenére is természetesnek vesszük, hogy a TV-ben és a rádióban borászok méltatják az új boraikat és országszerte folyamatosan zajlanak a sörös-boros-pálinkás fesztiválok. Ezzel szemben a kannabisznak elsősorban még mindig a káros hatásait próbálják kutatni, holott ezek a gyakran megkérdőjelezhető módszertan zajló vizsgálatok már kevés újdonsággal szolgálnak – leggyakrabban csupán megdöntik a korábbi eredményeket – de alátámasztásul szolgálnak annak kulturális berendezkedésnek, melyben a fűszívás egy szubkultúra sajátja, és amelyben ezeket a fogyasztókat megbélyegzik és felforgatónak tartják.
A marihuánát elítélő közgondolkodást jellemzi, hogy a farmakológus a beszélgetés vége felé számot adott a saját, marihuánához fűződő viszonyáról – elmondta, hogy bár látszólag támogatón beszélt a kannabiszról, ő maga ódzkodik a használatától, de általában bárminemű a tudatmódosítástól is. Az, hogy egy középkorú orvos egy nyilvános beszélgetésen tisztázni kényszerül, hogy nem saját fogyasztását igazolandó, hanem a kutatások eredményeinek értelmezése érdekében beszél egy szer jótékony hatásairól és relatív alacsony kockázatairól, intő jel arra nézve, hogy a drogokról folytatott tényalapú párbeszéd hazánkban jelenleg nemkívánatos. Nagy szükség lenne az Ökofilmklub eseményéhez hasonló, szakértők részvételével folytatott beszélgetésekre akár gyógyászati marihuána, akár általában a drogok és lehetséges szabályozásuk körében, hogy felocsúdjunk a politika fals üzeneteiből és az érzelmi megközelítés helyett a tények alapján alkossunk véleményt.
Kardos Tamás
Drogriporter
2013.08.19.
