Dr. Sanjay Gupta, a CNN vezető egészségügyi tudósítója bocsánatot kér, amiért támogatta a gyógyászati marihuána tiltását
Az elmúlt évben egy új dokumentumfilmen dolgoztam „Weed” (Fű) címmel. A cím talán bulvárosan hangzik, de a tartalom nem az. Beutaztam a világot, hogy interjúkat készítsek orvosi vezetőkkel, szakértőkkel, termesztőkkel és betegekkel. Őszintén elbeszélgettem velük, kemény kérdéseket tettem fel. Meglepett, amit megtudtam.
Dr. Sanjay Gupta Weed című dokumentumfilmje
Jóval azelőtt, hogy a munkába belevágtam, módszeresen átnéztem az amerikai tudományos irodalmat az orvosi marihuánáról és elég érdektelennek találtam. Öt évvel ezelőtt olvasva ezeket a cikkeket, nehéz volt az orvosi marihuána mellett érvelni. Írtam is egy cikket a TIME magazinba még 2009-ben, „Miért szavaznék nemmel a fűre” címmel.
Nos, most pedig elnézést szeretnék kérni.
Elnézést kérek, amiért egészen mostanáig nem kutattam elég alaposan. Nem néztem elég mélyre. Nem néztem át a külföldi, kisebb kutatóintézetek cikkeit, beszámolóit, ők ugyanis figyelemreméltó munkát végeznek. Nem vettem eléggé figyelembe az igazi betegek hangos kórusát sem, az ő tüneteiken is javított a kannabisz.
Ehelyett összemostam őket a színlelt betegekkel, akik csak be akartak szívni. Tévesen azt hittem, hogy a Drug Enforcement Administration (Amerikai Kábítószer-ellenes Hivatal) alapos tudományos bizonyítékok alapján tartja a marihuánát a tiltott szerek 1-es jegyzékében. Gondoltam, biztosan alapos érvekkel tudják alátámasztani, miért szerepel a marihuána a legveszélyesebb drogok listáján, melyeknek állítólag „nincs elfogadott orvosi használata” és amelyeknél „nagy a függőség veszélye”.
Valójában nem rendelkeztek olyan tudományos bizonyítékkal, ami alátámasztaná ezt a két állítást, és most már azt is tudom, hogy a marihuánával kapcsolatban mindkét állítás hamis. Alacsony a függőség kockázata és léteznek nagyon is indokolt orvosi alkalmazások. Éppenséggel néha a marihuána az egyetlen, ami használ. Például Charlotte Figi esetében, akivel Colorado államban találkoztam. Születése után nem sokkal érték az első epilepsziás rohamok. Hároméves korára hetente 300 rohama volt, annak ellenére, hogy hét különböző gyógyszert szedett. Végül az orvosi marihuána nyugtatta meg az agyát, havi két-háromra csökkentve a rohamokat.
Több más, Charlotte-hoz hasonló beteget is láttam saját szememmel, és az együtt töltött idő alapján arra a következtetésre jutottam, hogy tőlünk, az orvosi közösség részéről felelőtlenség lenne nem megadni nekik a legjobb orvosi kezelést, és ennek a kezelésnek része lehet a marihuána.
Mi amerikaiak majdnem hetven évig voltunk borzasztóan és szisztematikusan félrevezetve, és elnézést kérek az ebben betöltött szerepemért. Remélem, hogy ez a cikk és a készülő dokumentumfilm tisztázza a helyzetet.
1970. augusztus 14-én az amerikai egészségügyi államtitkár, Dr. Roger O. Egeberg írt egy levelet, javasolva a marihuána növény 1-es jegyzékre helyezését, mely ott is maradt majdnem 45 évig. A kutatásom ennek a több évtizedes levélnek az alapos áttanulmányozásával indult. Nyugtalanító volt, amit találtam. Egeberg alaposan megválogatta a szavait:
„Mivel a növénnyel és a benne található hatóanyaggal kapcsolatban továbbra is hiányos ismeretekkel rendelkezünk, az a javaslatunk, hogy a marihuána maradjon a tiltólista 1-es jegyzékén legalább bizonyos folyamatban lévő kutatások lezárultáig, melyek eredményei segíthetnek megoldani a helyzetet.”
Tehát nem alapos tudományos kutatások, hanem azok hiánya miatt került a marihuána az 1-es jegyzékre. Mindez tehát 1970-ben történt. Egeberg említ folyamatban lévő kutatásokat, de sok közülük sosem zárult le. Azonban a későbbi kutatásaim során megtudtam, hogy Egebergnek valójában rendelkezésére álltak fontos kutatási eredmények, több mint 25 évvel korábbról.
A függőség magas kockázata
Fiorello LaGuardia, New York polgármestere 1944-ben a New York-i Tudományos Akadémiától rendelt meg egy kutatást. A konklúziók között szerepel: az akadémikusok szerint a marihuána nem vezet függőséghez a szó orvosi értelmében. Arra sem találtak bizonyítékot, hogy a marihuána morfin-, heroin- vagy kokainfüggőséghez vezetne.
Bár a becslések eltérőek, de mostanára tudjuk, hogy a marihuána a felnőtt használók 9-10%-ánál függőséget. Ezzel szemben a kokain a fogyasztók 20%-át teszi függővé, mely a hivatalos besorolás szerint a 2-es jegyzéken szerepel, tehát „kisebb függőségi potenciállal rendelkezik, mint az 1-es jegyzék drogjai”. A heroinhasználók 25%-a válik függővé.
A legrosszabb a dohány, ahol ez a szám a dohányt kipróbálók 30%-ához közelít, akik közül sokan végül a függőségükbe halnak bele.
Egyértelműen bizonyított, hogy van, akinél a marihuána elvonási tüneteket okoz, köztük álmatlanságot, szorongást és hányingert. Ezzel együtt nehéz azt állítani, hogy magas a függőség kockázata. A marihuána-függőség fizikai tünetei közel sem olyan erősek, mint az egyéb említett drogokéi. Szemtanúja voltam alkohol okozta elvonási tüneteknek és életveszélyes lehet.
Meg szeretnék említeni egy valamit, amire apaként sokat gondolok. A fejlődésben lévő fiatal agy valószínűleg jobban ki van téve a marihuána káros hatásainak, mint egy felnőtt agya. Néhány friss kutatás szerint a tizenéves kori gyakori használat az IQ maradandó csökkenéséhez vezet. Más kutatás a pszichózis kialakulásának esetleges magasabb kockázatára utal.
Ahogy nem engedném a saját gyerekeimnek, hogy alkoholt igyanak, ugyanúgy tiltanám meg a marihuánát, amíg fel nem nőnek. Ha mindenképpen szeretnék kipróbálni a füvet, rábeszélném őket, várjanak a huszonéves koruk közepéig, mikorra már az agyuk teljesen kifejlődött.
Orvosi hasznosság
A kutatásaim során még egy fontos dologra bukkantam rá. Az orvosi marihuána nem új dolog és az orvosi közösség már régóta ír róla. Több száz tudományos cikkről van szó, melyek nagyrészt az előnyöket dokumentálják. E cikkek döntő része azonban 1840 és 1930 között íródott. A cikkek többek között a „neuralgia, görcsös rendellenességek, soványság” kezelésére használt marihuánáról szólnak.
A U.S. National Library of Medicine (Amerikai Nemzeti Orvosi Könyvtár) gyűjteményében kutatva közel 20 ezer ennél frissebb cikket találtam. Ezek többsége azonban a marihuána káros hatásairól szólt, úgy mint „A kannabisz antikolinerg hatása miatti kellemetlen élmény„, vagy „Kannabisz okozta hasnyálmirigy-gyulladás” és „Marihuána-használat és a tüdőrák kockázata„.
Gyors számításaim szerint az amerikai marihuána-kutatások mintegy 6%-a kutatja az orvosi marihuána előnyeit. A többi kutatás a károk vizsgálatára lett megtervezve. Ezen kiegyensúlyozatlanság miatt alakul ki ilyen torz kép a marihuánáról.
A marihuána-kutatás kihívásai
Ahhoz, hogy ma valaki az Egyesült Államokban a marihuánát kutassa, két dologra van szüksége. Először is szükség van marihuánára, ami pedig illegális. A probléma már itt elkezdődik. A kutatók csak egy különleges Mississippi-állambeli farmról kaphatnak marihuánát, ami egyébként meglepő módon a Mississippi Egyetem kampuszának közepén található, de innen füvet szerezni nem könnyű. Amikor tavaly itt jártam, nem nőtt egy darab növény sem.
A második dolog, amire szükség van, az engedély, és az általam megkérdezett tudósok szerint ezt nagyon nehéz megszerezni. Egy rákkutatást először a National Cancer Institute (Nemzeti Rákintézet) értékeli, egy fájdalomról szóló kutatást a National Institute for Neurological Disorders (Neurológiai Rendellenességek Nemzeti Intézete) engedélyezi. Ha azonban a kutatáshoz marihuána kell, akkor még egy engedélyt be kell szerezni a NIDA-tól (National Institute on Drug Abuse, Nemzeti Kábítószerfüggőségi Intézet). Ez egy olyan szervezet, melynek fő missziója a kábítószerek ártalmainak, nem pedig előnyeinek vizsgálata.
Azok a betegek, akik tüneteikre sokszor egyedüli megoldásként használják a marihuánát, gyakran emiatt nem jutnak hozzá legálisan a gyógyszerükhöz.
Ne felejtsük el, hogy 1943-ig a marihuána az Egyesült Államokban a legális gyógyszerek közé tartozott. Például a súlyos, nehezen gyógyítható neuropátiás fájdalmak esetén írták fel. Ezt a saját betegeim úgy jellemzik, mint „hasogatás, bizsergés és számtalan tűszúrás érzése”. Miközben a marihuána már régóta dokumentáltan hatásos e borzasztó fájdalom enyhítésére, a leggyakoribb gyógyszerek, amiket manapság felírnak, a mákból származnak, köztük a morfin, az oxikodon és a hidromorfon.
A probléma a következő. Ezen hatóanyagok többsége nem igazán hatásos e fájdalomtípus esetén, és a tolerancia kialakulása komoly probléma.
A legijesztőbbnek azt tartom, hogy 19 percenként hal meg valaki az Egyesült Államokban gyógyszer-túladagolás miatt, többnyire véletlenül. 19 percenként! Félelmetes szám. Ugyanakkor bármennyire is kerestem, nem találtam dokumentált, marihuána-túladagolás okozta halálesetet.
Így tehát talán nem meglepő, hogy egy nemrégi vizsgálat szerint a megkérdezett orvosok 76%-a engedélyezné a marihuána alkalmazását a mellrákban szenvedő nők fájdalmainak csillapítására.
Amikor a marihuána felkerült az 1-es jegyzékre, felmerült az igény, hogy pótoljuk a „hiányos ismereteinket”. Ezt az Egyesült Államokban megnehezítette az illegális szer kutatását ellehetetlenítő rendszer miatt, az engedélyezési eljárást egy a drogabúzussal foglalkozó intézet bírálta el. És mégis, a nehézségek ellenére, jelentős eredményeket értünk és érünk el.
Különösen nagy érdeklődéssel követem a marihuána és összetevőinek rákellenes hatását vizsgáló spanyol és izraeli kutatásokat. Érdekel Lev Meschoulam kutatása Izraelben a marihuána neuroprotektív hatásáról, és a további izraeli és amerikai kutatások arról, hogy vajon segíthet-e a drog a poszttraumatikus stressz szindróma (PTSD) tüneteinek enyhítésében. Megígérem, hogy megteszem, ami tőlem telik, tényleg és őszintén, hogy segítsek a hiányos ismeretek pótlásában.
Húsz állam és District of Columbia állampolgárai már szavaztak arról, hogy legálissá teszik a marihuánát orvosi használatra, és több más állam is hamarosan dönteni fog erről. Ami Dr. Roger Egeberget illeti, aki azt a bizonyos levelet írta 1970-ben, 16 éve elhunyt.
Kíváncsi vagyok, mit gondolna, ha ma is élne.
Forrás: CNN
Fordította: Sparing Dániel
