„Milyen sötétségben is leledzünk, milyen kevessé is vagyunk képesek felfogni a Létet, és azt, ami van,” sóhajtott föl John Locke, az angol felvilágosodás nagy filozófusa egy szokatlanul bizonytalan pillanatában. „Néha elégedj meg azzal, hogy nagyon tudatlan vagy.”
A múltkor írt nekem egy lány, azzal kezdte a levelét: „Ti tényleg értetek a drogokhoz?” Elgondolkodtam: tényleg értek-e a drogokhoz? Húsz éve foglalkozom ezzel a témával, rengeteget olvastam, több száz cikket írtam, filmet forgattam róla a világ számos országában, szakmai konferenciákat szerveztem, saját tapasztalatokat szereztem vele kapcsolatban – de nem merem kijelenteni, hogy értek hozzá.
Vannak bizonyos jelenségek, amiket érteni vélek – de minél többet tudok meg róluk, annál inkább megértem azt is, hogy mennyire keveset is tudunk biztosan. És mivel ez egy nagyon összetett (multidiszciplináris) jelenség, rengeteg olyan szakterület van, amihez bizony nem értek, és csupán felületesek az ismereteim.
Biztosan az nyugtatta volna meg, ha azt felelem, hogy igen, értek a drogokhoz. De nem tettem. Mi több, azt gondolom, és ezt meg is írtam, hogy bizonyos részéhez értek, de ha valaki azt állítja magáról, hogy ő nagyon ért a drogokhoz, akkor meneküljön – mert az biztos sarlatán. És néha tényleg őszintén meg tudok döbbenni, hogy egyes emberek micsoda nagy arccal tudják magukról állítani, hogy mindent tudnak, miközben a tudásuk finoman szólva korlátozott.
A propagandasajtó egyik lejárató célzatú cikkében szememre vetették, hogy „csak” történészi végzettségem van, „laikusként” hogyan is lehetnék „szakértő”? Az ilyen megközelítés szerint ha az ember legalábbis nem toxikológus, vegyész vagy pszichiáter, akkor nem „drogszakértő”. Nos, soha nem tartottam igényt a „drogszakértő” kétes értékű és jelentésű címére. Ellenben szerényen rámutatnék, hogy lehet, hogy a toxikológus nagyon ért ahhoz, hogyan bontja le a szervezet a különféle pszichoaktív szereket, de semmi garancia nincs arra, hogy a drogjelenség lélektani és társadalmi vetületeihez bármennyivel jobban értene, mint egy laikus.
Az elmúlt húsz évben rengeteg drogtémájú tudományos konferencián vettem részt, ahol azzal kellett szembesülnöm, hogy tisztességben megőszült professzorok, akiknek a karrierje szól a drogkutatásról, milyen nagy ökörségeket tudnak néha állítani egy olyan droggal kapcsolatos jelenségről, amihez nem értenek. Vagy hogy végletesen, egyoldalúan leredukálják az emberi élményt – életszerűtlenül idegenül attól, amit egy ember fogyasztóként átél. Vagy abszolutizálják, túláltalánosítják a fogyasztók egy bizonyos csoportjának az élményeit, és figyelmen kívül hagynak másokat.
Nincs olyan, hogy „drogszakértő” – hiába végez el bármilyen egyetemet. Az ember hosszú évek szívós munkájával felszedhet némi tudást, kutat, ír, figyel, vitatkozik, letesz valamit az asztalra – és még azután is meglepheti valami, amiről fogalma sem volt.
(note to msyelf)
