Szabolcs megyében a megyei közgyűlésen nemrég parázs vita alakult ki a droghelyzetről. A megye egyes településein ugyanis a lakosság zúgolódik amiatt, hogy nyílt színi drogterjesztés és fogyasztás zajlik. A vitához hozzászólt a rendőrfőkapitány és a helyi ellenzéki párti képviselők is.
Ha azt gondolod, hogy az ellenzéki politikusok voltak azok, akik értelmesebben nyilatkoztak a kérdésben, mint a rendőrség – akkor tévedsz. Pont fordítva történt. Veres János szocialista képviselő volt a legszemellenzősebb szigorpárti: azt követelte, hogy a rendőrség sokkal szigorúbban járjon el, és „potenciális gyilkost lásson a terjesztőkben” (!).
Ellenben Farkas János rendőrfőkapitány volt az, aki jelezte, hogy „csak a rendőrség nyakába tolni nem lehet” a drogkérdést, az szerinte szimpla „tüneti kezelés” lenne, érvelése szerint „ez egy társadalmi probléma”, aminek kapcsán legalább olyan fontos lenne szerinte szót ejteni a „családokról és az egészségügyi intézetekről”.
Szóval aki azt hiszi, hogy Magyarországon csak azért van ilyen borzalmas középkori drogpolitika (ha még egyáltalán lehet itt drogpolitikáról beszélni), amiben kizárólag a rendészetben látják a megoldást a drogproblémákra, mert a NER van hatalmon és Pintér rendőrállamot épít, az téved. Sajnos az ellenzéki politikusok gyakran éppen annyira sötétek, ha drogkérdésről van szó.
Én meg tudom érteni a lakosságnak azt az igényét, hogy történjen már valami. De egy ilyen helyzetben pont az ellenzéki politikusoktól várná el az ember, hogy rámutassanak: az utcán szétcsapott emberek látványa több, mint kozmetikai vagy rendészeti probléma. A kilátástalansággal, a nyomorral, a szenvedéssel is foglalkozni kellene. Rottyon van a szociális és egészségügyi ellátás, az oktatás. És hogy erre egy rendőrnek kell rámutatnia az ellenzéki politikusok ellenében, az elég szomorú.
