„Tudtad, hogy a kábí­tószerek lényegében mérgek?” – kérdezi egy kormányzati támogatással működő drogellenes oldal. Hiszen, mint mondják, minden kábí­tószerre igaz, hogy „nagyobb adag méregként hat és akár meg is ölhet”. Tipikus példája ez a teljesen félrement drogellenes edukációnak. „Mondjunk minél durvábbakat a drogokról, oszt a fiatalok majd elrettennek tőle” – morfondí­roznak a hasonló üzenetek kiagyalói. Azt a közhelyes igazságot, hogy a dózis teszi a mérget – már Paracelsus, a svájci orvos és alkimista leszögezte a 16. században. De ennek az igazságnak a szelektí­v alkalmazása a kábí­tószerekre (ez a szó az illegális szereket jelenti) nagyon félrevezető. Hiszen aki végiggondolja ezt alaposabban, az rá fog jönni, hogy ha a mérgeknek az a definí­ciója, hogy „nagyobb adagban akár meg is ölhetnek”, akkor gyakorlatilag minden méreg. Még a ví­z is. Hiszen Ha egy óra alatt több vizet iszol, mint 1 liter, az bizony mérgező hatással van a vesédre! Egyes becslések szerint amennyiben 6 liter vizet meginnál 3 óra alatt, az halálos lenne. A legnépszerűbb kábí­tószer, a kannabisz esetében a halálos adag embereknél gyakorlatilag ismeretlen. Egyes becslések szerint egy 70 kilogrammos embernek mintegy 70 gramm kannabiszt el kellene fogyasztania ahhoz, hogy az halálos legyen. Több ezerszer többet, mint az átlagos fogyasztói dózis. Valóban vannak kábí­tószerek, í­gy például az opiátok (igen, rövid o-val í­rják), mint a heroin, amelyeknél az átlagos fogyasztói dózis és a túladagoláshoz szükséges dózis közötti különbség ennél jóval csekélyebb. De egyébként a túladagolásos halálesetek túlnyomó többségét még ott sem önmagában csak az okozta, hogy túl sok volt az adott szerből. Hanem vagy az, hogy az illegális piacon vásárolt szer mást (is) tartalmazott, mint amit a fogyasztó vásárolt. Vagy az (is), hogy a fogyasztó tudatosan keverte a különféle szerek fogyasztását, és ezek kombinációja exponenciálisan növelte a kockázatokat. Az egyik legmérgezőbb drog nem más, mint az alkohol. Mind a rövid távú, akut mérgezés, mind a hosszútávú, szerveket és idegrendszert károsí­tó hatások tekintetében. Az alkohol elvonási tüneteibe sokkal könnyebb belehalni, mint a heroiniéba. És mégis: ha valaki leül fröccsözni vagy sörözni, akkor méltán forgatná a szemét, ha odalépne az asztalhoz egy túlbuzgó szeszellenes aktivista: „Figyu, te tudtad, hogy az alkohol méreg és meghalhatsz tőle?” Az ilyen elrettentő üzenetek nem egyszerűen butaságok, hanem egyenesen károsak. Egyrészt káros az, ha elhiszik őket azok, akiknek nulla tapasztalatuk és tudásuk van a témában. Hiszen ettől még előí­téletesebbek és megbélyegzőbbek lesznek – márpedig a megbélyegzés káros társadalmi hatásairól tonnányi szakirodalom van. Másrészt pedig az is káros lehet, hogy ellenérzést váltanak ki egy csomó fiatalból, akiknek van életszerű tapasztalatuk a drogokkal kapcsolatban. Mert amellett, hogy jól kiröhögik őket – még azzal a hatással is járhat ez, hogy teljesen bezárkóznak és elzárkóznak mindenféle edukációs törekvés elől. Ami esetleg a valós kockázatokról és ártalmakról szól. Az a hamis képzet alakulhat ki bennük, hogy ha ez hazugság – akkor minden más is hazugság. És kritikátlan rajongás alakul ki bennük a fogyasztott szer iránt. Ezerszer többet ér, ha őszintén beszélgetünk életről és halálról, örömről és szomorúságról, élvezetről és fájdalomról, gyönyörről és kockázatról. Ha nem nézzük hülyének azt, akihez szólunk. És ahelyett, hogy azonnal ajtóstól rontanánk a házba, felemelt mutatóujjal, inkább odafordulunk és meghallgatjuk, miért teszi, amit tesz. Mi a története. És miként tudnánk támogatni, hogy egészségesebb döntéseket hozzon az életében. Ha egyetértesz ezzel, kérlek, támogasd Te is a Drogriportert – fontos, hogy minél több emberhez eljussunk: https://drogriporter.hu/tamogass/