Ma a virtuális kezembe akadt Jody Carrington gyermekpszichológus e-könyve, amit a mai gyerekekről írt. Az egyik fő üzenete nagyon egyszerű, mi több, szinte közhelyes. És mégis: borzasztó nehezen megy át.
Az üzenet: a mai gyermekeknek, éppúgy, mint bármely korábbi korszak gyerekeinek, a leginkább kapcsolatra, kapcsolódásra (connection) van szükségük. És ez a közhelyes igazság jelenti a megoldókulcsot, amelynek használatával szépen vissza és meg lehet fejteni a gyerekek akár legbonyolultabb, legirracionálisabb viselkedési mintáit is.
„A gyerekek gonoszak,” szoktuk mondani. „Ez egy manipulatív gyerek.”
Pedig valójában csak kapcsolódni akar. Kötődni. Még akkor is, amikor látszólag magába zárkózik és a telefonját nyomkodja. Amikor duzzog és toporzékol. Amikor ellenséges, antiszociális és agresszív. Mindez csak a sikertelen kapcsolódási kísérletének következménye – és a valódi kapcsolódás vágya mozgatja.
Mi nagyok sem vagyunk annyira mások.
Olvasom ma Hernádi Judit színésznővel az interjút: „Jó dolog depresszívnek lenni,” mondja. „Akkor nem közelítik meg az embert annyian.”
A depresszió is egyfajta védekezés. Félelem attól, hogy az ember sikertelenül, rosszul kapcsolódik. Mint egykor a gyermekkorában. Reménytelen lemondás arról, hogy az ember már valaha is jól fog tudni kapcsolódni. De aki tud olvasni a sorok között, megérzi mögötte a kétségbeesett vágyat a valódi, az értelmes, a jelentést, megértést, együttérzést hozó kapcsolódás iránt.
Gyakran túl sokat agyalunk azon, hogyan reagáljunk más emberek – felnőttek és gyerekek – viselkedésére. Lehet, hogy sokkal többet kellene azon agyalnunk, hogy miként teremtjük meg a valódi kapcsolódást velük.
„A reagálás ritkán javít a helyzeten. Ami valóban javulást hoz, az a kapcsolódás,” mondja Brené Brown.
Adnak neked valami fontosat a Drogriporter írásai? Akkor kérlek, Te is adj valamit, támogasd a munkám: https://drogriporter.hu/tamogass/
kép: collagesoul
