Ma a virtuális kezembe akadt Jody Carrington gyermekpszichológus e-könyve, amit a mai gyerekekről í­rt. Az egyik fő üzenete nagyon egyszerű, mi több, szinte közhelyes. És mégis: borzasztó nehezen megy át. Az üzenet: a mai gyermekeknek, éppúgy, mint bármely korábbi korszak gyerekeinek, a leginkább kapcsolatra, kapcsolódásra (connection) van szükségük. És ez a közhelyes igazság jelenti a megoldókulcsot, amelynek használatával szépen vissza és meg lehet fejteni a gyerekek akár legbonyolultabb, legirracionálisabb viselkedési mintáit is. „A gyerekek gonoszak,” szoktuk mondani. „Ez egy manipulatí­v gyerek.” Pedig valójában csak kapcsolódni akar. Kötődni. Még akkor is, amikor látszólag magába zárkózik és a telefonját nyomkodja. Amikor duzzog és toporzékol. Amikor ellenséges, antiszociális és agresszí­v. Mindez csak a sikertelen kapcsolódási kí­sérletének következménye – és a valódi kapcsolódás vágya mozgatja. Mi nagyok sem vagyunk annyira mások. Olvasom ma Hernádi Judit szí­nésznővel az interjút: „Jó dolog depresszí­vnek lenni,” mondja. „Akkor nem közelí­tik meg az embert annyian.” A depresszió is egyfajta védekezés. Félelem attól, hogy az ember sikertelenül, rosszul kapcsolódik. Mint egykor a gyermekkorában. Reménytelen lemondás arról, hogy az ember már valaha is jól fog tudni kapcsolódni. De aki tud olvasni a sorok között, megérzi mögötte a kétségbeesett vágyat a valódi, az értelmes, a jelentést, megértést, együttérzést hozó kapcsolódás iránt. Gyakran túl sokat agyalunk azon, hogyan reagáljunk más emberek – felnőttek és gyerekek – viselkedésére. Lehet, hogy sokkal többet kellene azon agyalnunk, hogy miként teremtjük meg a valódi kapcsolódást velük. „A reagálás ritkán javí­t a helyzeten. Ami valóban javulást hoz, az a kapcsolódás,” mondja Brené Brown. Adnak neked valami fontosat a Drogriporter í­rásai? Akkor kérlek, Te is adj valamit, támogasd a munkám: https://drogriporter.hu/tamogass/ kép: collagesoul