A Kálacsakra nevű tibeti buddhista szöveg megjövendölte azokat az időket, amikor három barbár király fogja uralni a Földet. Egyes tanítók ezt a jövendölést napjainkra alkalmazva, allegorikusan értelmezve arról beszélnek, hogy világunkat a Materializmus Három Ura irányítja.
Az első a Forma Ura.
Ő alkalmazza a legegyszerűbb és egyben legdurvább eszközöket arra, hogy uralma alatt tartson bennünket. Üzenetét legvegytisztább formában bizonyos reklámokban lehet megtalálni. Úgy érzed, boldogtalan vagy? Örömre vágysz? Vegyél egy új ruhát, üdítőt, fogkefét, autót vagy hamburgert! Utazz el egy trópusi szigetre! Legyél te is olyan menő, mint azok az aranyifjak az instán, akik mindig boldogságtól sugárzó arccal posztolgatnak kúl helyeken! Nincs elég emberi kapcsolatod? Pörgesd a közösségi médiát! Vegyél lottót, álmodozz arról, mire költenéd a sok pénzt!
A Forma Ura arról próbál meggyőzni, hogy azért nem vagy boldog, mert nem birtokolsz elég dolgot. Nem vagy elég jó – nem vagy elég. Vásárolj, fogyassz! Túl sokat zabáltál és úgy érzed szar a tested? Gyúrd ki magad, fogyókúrázz! Egy nagy kudarchalmaznak érzed magad? Nincs senki, aki megöleljen, gondoskodjon rólad? Sebaj, vegyél be egy pirulát, szívj egy spanglit, igyál meg egy üveg piát!
A második a Beszéd Ura.
Ő uralja a lélek, a gondolatok, az érzések világát. Ő már ravaszabb és kifinomultabb eszközökkel hálóz be bennünket. Azokra is kiveti a hálóját, akik kiábrándultak a Forma Ura csábításaiból. Tudja, hogy az ember szavakkal határozza meg magát. Azokon a történeteken keresztül teremtjük újra magunkat, amelyeket magunknak mondunk. A Beszéd Ura pedig ezeket a történeteket téríti el. Hogy olyan hiedelmekhez ragaszkodjunk, amelyek hamis képet adnak arról, kik vagyunk, és kik mások. Hogy akár különbnek, akár alacsonyabb rendűnek tartsuk magunkat másoknál. Kishitűek vagy beképzeltek legyünk.
A Beszéd Ura ezenkívül arra próbál rávenni, hogy bezárkózzunk a „Mi” és az „Ők” paranoid lövészárkába. És merev morális dogmáktól, lélektelen rituáléktól, izmusoktól várjuk a boldogságot. Vagy éppen attól, hogy az igazságtalanság ellen harcolunk. A lényeg, hogy a Beszéd Ura próbál minket arról meggyőzni, hogy nekünk van igazunk, mindenben, másoknak nincs. A hübriszünkre, az elbizakodottságunkra hat, elhiteti velünk, hogy a rossz dolgok is szükségesek a nagyobb jó érdekében. Kedvencei a politikusok, zsarnokok és forradalmárok, vallási fanatikusok és terroristák.
A harmadik a Tudat Ura.
Ő dolgozik a legkifinomultabb, legrafináltabb eszközökkel. Hiszen azokat is könnyen eltéríti, akik az előző két úr mesterkedésein már átlátnak. Ő arra a vágyunkra épít, hogy elkerüljünk bizonyos kellemetlen tudatállapotokat. Átlépjünk rajtuk, és gyorslifttel száguldjunk fel a tökéletes, eufórikus létezésbe. Akár úgy, hogy feladjuk az egyéniségünket a nyáj kedvéért, vagy várjuk az egy és igaz szerelmet, vagy különféle ezospiri módszerekkel, esetleg drogok segítségével próbálunk eltávolodni a „rideg” valóságtól és annak minden diszkomfortjától.
Nem akarunk unatkozni, félni, szorongani, fájni, dühösnek lenni, csalódni – szeretnénk, ha az egész életünk egy nagy langymeleg komfortzóna, egy nagy boldog táncolós fesztivál lenne. És ha időről időre, pillanatnyilag, drogokkal, sporttal, meditációval stb. elérünk ilyen flow állapotokat, akkor utána görcsösen, kényszeresen arra törekszünk, hogy ezeket újra átéljük, hogy ezekben létezzünk állandóan. Pedig a kiszámíthatatlanság, a kudarc, a félelem, a düh – mindezek az emberi létezés szükséges és szerves részei. A spirituális útnak nem az a lényege, hogy ezeket meghaladjuk, hanem az, hogy integráljuk az életünkbe. Hogy a kellemetlent éppúgy tudatosan átéljük, mint a kellemest.
Nem csak fizikai és lelki, de szellemi materializmus is van. A spirituális nárcizmus.
Gampopa, a tibeti buddhista mester, Milarepa tanítványa egy ízben lelkendezve számolt be a többi tanítványnak arról, hogy micsoda csodálatos élményt élt át meditációja során. Egy olyan csúcs-élményt, amelynek során mintha elhagyta volna a testét, egyé vált a kozmosszal és hirtelen mindent megértett. Amikor Milarepának ez a fülébe jutott, magához hívta Gampopát és így szólt hozzá: „Ezek az élmények sem nem jók, sem nem rosszak. Meditálj tovább!”
A Három Úr persze csak jelképesen létezik. Nem ülnek ott a felhők között titokzatos lények, akik ellenünk fondorkodnak. Valójában mindez csupán a saját kis egónk mesterkedése. Ami, ahogy Ram Dass zseniálisan megfogalmazta, szeretne jelen lenni még a saját temetésén is. Folyton falakat, határokat húz maga köré. Folyton szeparálódni akar, megkülönböztetni. Ellenőrizni. Önelégülten sütkérezni. Szégyenkezve magába zárkózni.
Ilyenek vagyunk mi, emberek. Az egódat nem ölheted meg, bármennyi DMT-t is tolsz magadba. Meg kell tanulnod együtt élni vele, a helyén kezelni és átlátni rajta.
Adnak neked valami fontosat a Drogriporter írásai? Ha igen, akkor kérlek, Te is adj valamit: támogasd a munkámat, hogy továbbra írhassak neked ilyen cikkeket: https://drogriporter.hu/tamogass/
kép: Carrie Lee
