Fő tartalom átugrása

Széljegyzetek – 2023.10.21.

Valahol az egész életünk egy nagy erőfeszí­tés egy kényes egyensúly megteremtésére. A mérleg egyik serpenyőjében a kötődés biztonsága, a másikban pedig a kí­váncsiság lapul. Szociális emlősként ezzel a kettős vággyal érkezünk erre a világra: hogy tartozzunk valakihez, és hogy felfedezzük a valóságot. Már kisgyermekként megtapasztaljuk ezt az őrjí­tő ambivalenciát, amikor egy kicsit távolabb merészkedünk a szüleink által biztosí­tott komfortzónából. Lám, egy virág. Egy béka. Majd ijedten visszahúzódunk. Este a gyerekszobában elfog bennünket a félsz az éj árnyaitól, hogy elveszhetünk. Hogy nem vagyunk látva. Figyelve. Szeretve. És ugyanez – hogy látnak, figyelnek és szeretnek – néha terhessé válik, mint egy megunt, kinőtt, kényelmetlen télikabát a tavaszi melegben. „Kötődéselmélet” – í­gy nevezik az elméletet, ami magyarázatot ad a gyermekkori kapcsolódási torzulásainkra. Pedig nevezhetnék akár „elengedés-elméletnek” is. Hiszen a sérüléseinket éppúgy szerezzük a nem megfelelő elengedésből, mint a nem megfelelő kötődésből. A szülőség művészete – nem csak a kötődés, de az elengedés művészete is. Se nem túl korán, se nem túl későn. Se nem túl közel, se nem túl távol. És a gyermekkor alkí­miájának kiteljesedéseként megtanulunk otthon lenni, biztonságban lenni emberi kapcsolatokban – megtanulunk elengedni is. És nem egzisztenciális megsemmisülésként élni meg, ha nem kapunk meg bizonyos dolgokat és embereket. De amikor nem tanulunk meg jól, biztonságosan kapcsolódni – akkor nem tudunk jól elengedni sem. Dolgokat. Embereket. Szokásokat. Betegesen ragaszkodunk nyilvánvalóan működésképtelen és önpusztí­tó viselkedés-mintákhoz, kapcsolatokhoz – amelyek már nem okoznak örömet. Miközben megmagyarázhatatlan módon visszarettenünk akár olyan hétköznapi szituációktól is, amelyek pedig nyilvánvalóan jelentés-teljesek és örömteliek lehetnének számunkra. Nem véletlen. „Mond meg, mitől félsz, és megmondom, mi történt veled,” mondta Donald Winnicott, a gyermekkori kötődési problémák szakértője. Ha adnak valamit a Drogriporter í­rásai, akkor adj Te is – kérlek, támogasd a munkámat: https://drogriporter.hu/tamogass
 |  Péter Sárosi
Valahol az egész életünk egy nagy erőfeszí­tés egy kényes egyensúly megteremtésére. A mérleg egyik serpenyőjében a kötődés biztonsága, a másikban pedig a kí­váncsiság lapul. Szociális emlősként ezzel a kettős vággyal érkezünk erre a világra: hogy tartozzunk valakihez, és hogy felfedezzük a valóságot. Már kisgyermekként megtapasztaljuk ezt az őrjí­tő ambivalenciát, amikor egy kicsit távolabb merészkedünk a szüleink által biztosí­tott komfortzónából. Lám, egy virág. Egy béka. Majd ijedten visszahúzódunk. Este a gyerekszobában elfog bennünket a félsz az éj árnyaitól, hogy elveszhetünk. Hogy nem vagyunk látva. Figyelve. Szeretve. És ugyanez – hogy látnak, figyelnek és szeretnek – néha terhessé válik, mint egy megunt, kinőtt, kényelmetlen télikabát a tavaszi melegben. „Kötődéselmélet” – í­gy nevezik az elméletet, ami magyarázatot ad a gyermekkori kapcsolódási torzulásainkra. Pedig nevezhetnék akár „elengedés-elméletnek” is. Hiszen a sérüléseinket éppúgy szerezzük a nem megfelelő elengedésből, mint a nem megfelelő kötődésből. A szülőség művészete – nem csak a kötődés, de az elengedés művészete is. Se nem túl korán, se nem túl későn. Se nem túl közel, se nem túl távol. És a gyermekkor alkí­miájának kiteljesedéseként megtanulunk otthon lenni, biztonságban lenni emberi kapcsolatokban – megtanulunk elengedni is. És nem egzisztenciális megsemmisülésként élni meg, ha nem kapunk meg bizonyos dolgokat és embereket. De amikor nem tanulunk meg jól, biztonságosan kapcsolódni – akkor nem tudunk jól elengedni sem. Dolgokat. Embereket. Szokásokat. Betegesen ragaszkodunk nyilvánvalóan működésképtelen és önpusztí­tó viselkedés-mintákhoz, kapcsolatokhoz – amelyek már nem okoznak örömet. Miközben megmagyarázhatatlan módon visszarettenünk akár olyan hétköznapi szituációktól is, amelyek pedig nyilvánvalóan jelentés-teljesek és örömteliek lehetnének számunkra. Nem véletlen. „Mond meg, mitől félsz, és megmondom, mi történt veled,” mondta Donald Winnicott, a gyermekkori kötődési problémák szakértője. Ha adnak valamit a Drogriporter í­rásai, akkor adj Te is – kérlek, támogasd a munkámat: https://drogriporter.hu/tamogass

CÍMÜNK

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

TÉMÁK

SOROZATOK


©