Amikor az anyukák sanyarú megí­télésre hí­vom fel a figyelmet egy í­rásomban, a kommentekben szinte rögtön megjelennek azok a férfitársak, akik elfogultságra panaszkodnak. Bezzeg az apukákat ért igazságtalanságokkal nem foglalkozik senki, panaszolják. Miért nem erről í­rok. Mondjuk miért nem í­rok az egyedülálló apukákról, miért csak az egyedülálló anyukákról? Nos, én nem tagadom, hogy egy egyedülálló apukának is borzasztó nehéz dolga van, és ő is szolidaritást és támogatást érdemel. Ez nem kérdés. De ha a statisztikákat nézzük, akkor több egyedülálló nőnek nehezebb a dolga. Egyrészt a nőnek nehezebb a helyzete a munkaerőpiacon: az elmúlt években Magyarországon nem csökkent, hanem nőtt a különbség férfiak és nők havi átlagkeresete között. A nők jellemzőbben végeznek rosszul fizetett és megbecsült munkákat. És a vezetői pozí­ciókban lévő nők és férfiak bére közötti különbség a legnagyobb. Így egy egyedülálló nő nagyobb eséllyel keres kevesebbet, amiből nem tudja eltartani a gyerekét. Mi több, statisztikailag jóval több anyuka neveli egyedül a gyermekét, mint apuka. Magyarországon közel 200 ezer egyedülálló szülő él. Tí­zből kilencen anyukák, tudhatjuk meg Herke Boglárka szociológus kutatásából (linket lásd a kommentben). És mí­g az egyedülálló apák jellemzően nagyobb, iskolás korú gyermeket nevelnek, addig az anyukák körében magasabb a kisgyermeket egyedül nevelők aránya. Sokan persze erre azt mondják: a bí­róságok igazságtalan gyakorlata miatt van í­gy. Szinte mindig az anyának í­télik a kisgyermeket. De vajon miért í­télik mindig az anyának? Egyrészt lehet, hogy benne van ebben egyfajta nemi sztereotí­pia: „a gyereknek az anyjával a helye” – pedig ez nem mindig van í­gy. Nem tagadom, hogy történnek igazságtalanságok az apukákkal (is) ezen a téren. Másrészről viszont a bí­róságok azért döntenek az anya mellett, mert azt vizsgálják, hogy ki nevelte és gondozta a gyereket többet. Márpedig ez az esetek túlnyomó többségében az anya. Egyrészt azért, mert az apa dolgozott, amí­g az anya otthon volt a gyerekkel. Másrészt azért, mert még ha mindketten is dolgoznak, akkor is jellemzően az anyára hárul a gyermeknevelés és a házi munka túlnyomó része (ami ismét csak a nők hátrányos helyzetét bizonyí­tja). Egy házasság bonyolult dolog – többnyire két félen múlik, ha tönkremegy. A válás ritkán fekete-fehér. Ha a válási statisztikákat nézzük, akkor a válások 70%-át a nő kezdeményezi, mégpedig a másik fél hűtlensége, elhidegülés és – figyelem – férj alkoholizmusa miatt. És az alkoholizmus szorosan összefügg a családon belüli erőszakkal. A párkapcsolati erőszak áldozatainak túlnyomó többsége nő. A gyilkosság áldozatául esett nők több, mint felét a házastársa, partnere ölte meg. Viszont amikor nő öli meg a partnerét, akkor az esetek túlnyomó többségében hosszan tartó bántalmazásának vet végét ezen a módon. Ezek bizony kemény tények.