Mi jut eszedbe arról, hogy „mentális egészség”?
Van egy olyan gyanúm, hogy az emberek többségének önkéntelenül is éppen az ellenkezője ugrik be, mint amit a kifejezés jelent.
Mentális betegségek. Alkoholizmus és más függőségek. Gyermekkori traumák.
Tehát minden, ami NEM mentális egészség.
Nem csoda, hiszen a mentális egészségről folyó közbeszédnek általában negatív témák jelölik ki a határait. Egy fehér köpenyes, szigorú tekintetű pasasra asszociálunk, aki fürkész, gyanakvó szemekkel vizslat: „vajon mi a fene baj van veled?”
A kérdést gyakran úgy tesszük fel: vajon hogy tudjuk elérni, hogy kevesebb mentálisan zavart, alkoholista, dohányos, drogfüggő stb. ember éljen a társadalmunkban? Hogyan érhetjük el, hogy kevesebb ember fogyasszon drogokat, legyen öngyilkos, bántsa a családját stb.? Pedig kevesebbet kellene fókuszálnunk arra, mit ne tegyünk, és mik ne legyünk.
A (mentális) egészség nem a betegség hiánya. És a fő kérdés, amit fel kellene tennünk, nem az, hogy mi baja van azoknak, akik nincsenek jól. Többet kellene foglalkoznunk azzal, hogy mitől vannak jól azok, akik jól vannak.
Az igazság az, hogy mi, emberek, velünk született képességekkel rendelkezünk arra, hogy jól legyünk. Ha mégsem vagyunk, az nagyon ritkán születési hiba eredménye – egy sor dolognak kell hozzá történnie velünk, hogy ezek a képességek szunnyadva maradjanak bennünk.
De mit is jelent „jól lenni”? Milyen képességek kellenek hozzá?
Egyes pszichológusok szerint (Dahl, Wilson-Mendenhall és Davidson „A jóllét plaszticitása”, PNAS, 2020.) a mentális jóllétünknek négy összetevője van:
1. Tudatosság (awareness) – tudatosan megfigyelni azt, ami történik velünk: a testi észleleteinket, gondolatainkat, érzelmeinket. Észrevenni, tudatosítani azt, amikor a robotpilóta átveszi az irányítást: tehát amikor szokásból cselekszünk, amikor valami elvonja a figyelmünket.
2. Kapcsolódás (connection) – tartozni valakihez, valahová, gondoskodni és gondoskodva lenni. Támogató, kölcsönös tiszteleten alapuló emberi kapcsolatok. Elfogadni egymást, mint értékes emberi lényt, képesnek lenni megosztani azt, ami fontos.
3. Belátás (insight) – szerzett önismeret azzal kapcsolatban, hogy a saját hozzáállásunk, érzelmeink, gondolataink és hiedelmeink miként alakítják ki a világról és benne magunkról alkotott élményeinket.
4. Céltudatosság (purpose) – tisztában lenni az alapvető értékeiddel, és képesnek lenni arra, hogy azokat alkalmazva cselekedj a mindennapokban. Akár a hétköznapi tevékenységekben is találj jelentést és értéket, a kihívásokat és az akadályokat lehetőségnek tekinteni a gyarapodásra.
Végső soron a kérdés az, hogy mit tudunk tenni az egyén és közösség szintjén, hogy minél több tudatosan jelen lévő, biztonságosan kapcsolódó, fontos önismereti belátásokat szerző és a hétköznapi életében jelentést és célt találó ember éljen köztünk. És rengeteg jó gyakorlat van már erre, az egyén és a közösség szintjén is. Mert az egyének mentális jólléte csak olyan közösségben virágozhat, ami leépíti a rendszerszintű akadályokat, gyógyítja a generációról generációra öröklődő kollektív traumákat és kiáll az igazságtalanságok és egyenlőtlenségek ellen.
Olyan társadalomra van szükség, ahol az egészség és a jóllét nem kiváltság, hanem mindenki számára elérhető lehetőség – amelynek eléréséhez a saját szükségleteihez igazított támogatást és gondoskodást kap már a születésétől fogva.
Ha tetszenek az írásaim a Drogriporteren, kérlek, légy Te is támogató: https://drogriporter.hu/tamogass/
kép: Luther Emerson Van Gorder