Több ismerősömtől hallottam azt, hogy „neki nem való a meditáció”, mert nem tud nyugton maradni, és nem képes „megtisztítani az elméjét” a zavaró gondolatoktól, érzésektől.
John Kabat-Zinn, a mindfulness alapú stressz-csökkentés (MBSR) módszerét kidolgozó orvosprofesszor/meditációs oktató egy interjúban elmagyarázta, hogy ez a gyakori ellenérv egy félreértésen alapul. A meditációnak nem célja, hogy „megtisztítsa” az elmét a „zavaró gondolatoktól és érzésektől”. Sokkal inkább arra tanít, hogy megtanuljunk együtt élni a „zavaró” gondolatainkkal és érzéseinkkel: megfigyeljük őket a tudatosság fényénél.
Mi több, ha a meditáció közben egyáltalán nem jönnek elő zavaró gondolatok és érzések, az egy elszalasztott lehetőség. Vajon az MBSR módszer miért éppen napi 45 perces meditációt ír elő heti 6 napban? Kabat-Zinn szerint azért, mert a 45 perc már elég hosszú idő ahhoz, hogy a meditáció során a gyakorló számára előjöjjenek negatív érzések.
Unalom. Szorongás. Düh. Szomorúság.
Mert a mindfulness terápiás haszna nem abból áll, hogy egyfajta kellemes ellazultságot okoz és a „zavaró” érzéseket besöpri a szőnyeg alá. Pont ellenkezőleg: arra készteti a meditálót, hogy tudatosan megélje ezeket. Anélkül, hogy teljesen átengedné az irányítást nekik.
Amikor Kabat-Zinnt egyszer Oprah megkérdezte, hogy szerinte van-e élet a halál után, ő azt felelte, hogy nem tudja, és nem is ez a kérdés foglalkoztatja igazán. Hanem az, hogy vajon van-e élet a halál előtt? Mert amit mi életnek nevezünk, az gyakran egy automatizált folyamat, amiben egy robotpilóta irányít mindent, amit teszünk.
Végső soron Kabat-Zinn szerint a legfontosabb a motivációd: vajon miért akarsz meditálni? Egyszerűen csak arra vágysz, hogy a nap végén kellemesen relaxáld magad valamivel, és úgy kezeled a meditációt, mint egy nyugtató pirulát? Vagy pedig tudatában vagy annak, hogy az életedből valami hiányzik? Hogy elveszítettél valami fontosat? Hogy az életedet tudatosabban, teljes szívvel akarod élni?
