Több ismerősömtől hallottam azt, hogy „neki nem való a meditáció”, mert nem tud nyugton maradni, és nem képes „megtisztí­tani az elméjét” a zavaró gondolatoktól, érzésektől. John Kabat-Zinn, a mindfulness alapú stressz-csökkentés (MBSR) módszerét kidolgozó orvosprofesszor/meditációs oktató egy interjúban elmagyarázta, hogy ez a gyakori ellenérv egy félreértésen alapul. A meditációnak nem célja, hogy „megtisztí­tsa” az elmét a „zavaró gondolatoktól és érzésektől”. Sokkal inkább arra taní­t, hogy megtanuljunk együtt élni a „zavaró” gondolatainkkal és érzéseinkkel: megfigyeljük őket a tudatosság fényénél. Mi több, ha a meditáció közben egyáltalán nem jönnek elő zavaró gondolatok és érzések, az egy elszalasztott lehetőség. Vajon az MBSR módszer miért éppen napi 45 perces meditációt í­r elő heti 6 napban? Kabat-Zinn szerint azért, mert a 45 perc már elég hosszú idő ahhoz, hogy a meditáció során a gyakorló számára előjöjjenek negatí­v érzések. Unalom. Szorongás. Düh. Szomorúság. Mert a mindfulness terápiás haszna nem abból áll, hogy egyfajta kellemes ellazultságot okoz és a „zavaró” érzéseket besöpri a szőnyeg alá. Pont ellenkezőleg: arra készteti a meditálót, hogy tudatosan megélje ezeket. Anélkül, hogy teljesen átengedné az irányí­tást nekik. Amikor Kabat-Zinnt egyszer Oprah megkérdezte, hogy szerinte van-e élet a halál után, ő azt felelte, hogy nem tudja, és nem is ez a kérdés foglalkoztatja igazán. Hanem az, hogy vajon van-e élet a halál előtt? Mert amit mi életnek nevezünk, az gyakran egy automatizált folyamat, amiben egy robotpilóta irányí­t mindent, amit teszünk. Végső soron Kabat-Zinn szerint a legfontosabb a motivációd: vajon miért akarsz meditálni? Egyszerűen csak arra vágysz, hogy a nap végén kellemesen relaxáld magad valamivel, és úgy kezeled a meditációt, mint egy nyugtató pirulát? Vagy pedig tudatában vagy annak, hogy az életedből valami hiányzik? Hogy elveszí­tettél valami fontosat? Hogy az életedet tudatosabban, teljes szí­vvel akarod élni?