A szingapúri kormány felakasztja a drogcsempészeket, de közben lepaktál a burmai diktatúrát fenntartó drogkereskedőkkel
A Drogriporter májusban beszámolt arról, hogy a szingapúri fellebviteli bíróság másodfokon is halálra ítélte azt a fiút, aki még tinédzserként 47 gramm heroint csempészett az országba. Az ázsiai ország szigorú drogtörvényeiről sokat lehet olvasni a nemzetközi sajtóban – egyes hazai rendpárti csoportok akár még követésre méltónak is tartják ezt a könyörtelen megközelítést. Kevesebbet lehet olvasni azonban arról, hogy a felszínen magukat következetesen szigorúnak mutató dél-kelet ázsiai kormányzatok valójában maguk is nyakik benne vannak a heroinkereskedelemben. Miközben a szingapúri kormány drákói szigorral jár el a nyomorból való szabadulás reményében pár gramm heroint az országba csempésző kis halakkal szemben, jövedelmező üzleteket köt a heroinnal nagy tételben kereskedő, abból megtollasodó nagy halakkal.
Közéjük tartozik Lo Hsing Han üzletember, aki a 70-es években egy etnikai csoport (kokang) szeparatista gerillaszervezetének (KKY) vezetőjeként kezdte a pályafutását Burmában. A központi kormányzat és a kommunista gerillák elleni harcát az ópiumkereskedelemből finanszírozta, és szép lassan az Arany Háromszög (Burma, Laosz, Thaiföld) heroinkereskedelmének fő keresztapájává nőtte ki magát. Bár egy ízben még halálsorra is került heroinkereskedelem bűntette miatt, az ítéletet nem hajtották végre: megvásárolta a szabadságát és kiegyezett a központi kormányzattal. Robert Gelbart amerikai kormányhivatalnok 1997-ben kijelentette, hogy Lo Hsing Han a szingapúri kormány egyik fő üzleti partnere, aki több százmillió dollár értékben eszközölt szingapúri befektetéseket a burmai katonai junta számára. A demokratikus ellenzék brutális elnyomásáról hírhedté vált burmai diktatúra fennmaradásának egyik fő záloga a heroin (és amfetamin) kereskedelemből származó bevételek tisztára mosása a külföldi befektetések által. És bár a szingapúri drogtörvények rendkívül szigorúak – ugyanez nem mondható el a bankszektor és a pénzügyi tranzakciók szabályozásáról, amely a térségben is különösen liberálisnak számít. Ez lehetővé teszi a burmai katonai junta holdudvarába tartozó hadurak és üzletemberek számára, hogy a kényszermunkából és kábítószerkereskedelemből származó jövedelmeiket szingapúri bankokban fehérítsék ki.
Lo Hsing Han a Myanmar Fund befektetési csoporton keresztül a szingapúri kormányzati legfelsőbb köreivel áll szoros kapcsolatban, 1992-ben ő alapította meg az Asia World nevű konglomerátumot is. A helyi viszonyokat jól ismerő nyugati diplomaták szerint ez a cég a drogkereskedő bűnszervezetek kirakatvállalata a legális üzleti világban. A burmai keresztapa amerikai egyetemekre járatta fiát, Steven Law-t, aki az Asia World menedzserigazgatóját, Cecilia Ng szingapúri üzletasszonyt vette feleségül. Ng-ről az a hír járja, hogy fele idejét Szingapúrban, fele idejét Rangoonban tölti, és burmai drogkereskedők rajta keresztül fektetik be a sötét úton szerzett pénzüket legális szingapúri vállalkozásokba. Míg a burmai rezsimet a nemzetközi közösség nyíltan elítéli, Szingapúr a parlamentáris demokrácia díszleteinek fenntartásával megőrizte szalonképességét a nyugati világban, pedig valójában a kormányzat itt is brutálisan elnyomja a szabadságjogokat és éppúgy érintett a drogkereskedelemben, mint a myanmari katonai diktatúra.
Sárosi Péter
