Az Európai Parlament Állampolgári jogi-, Belügyi és Igazságügyi Bizottsága április 20-án nyilvános meghallgatást rendezett az új uniós drogpolitikai akciótervről. A meghallgatásra politikai döntéshozók mellett civil és szakmai szervezetek képviselőit is meghívták.
Az Európai Parlament Állampolgári jogi-, Belügyi és Igazságügyi Bizottsága április 20-án nyilvános meghallgatást rendezett az új uniós drogpolitikai akciótervről. A meghallgatásra politikai döntéshozók mellett civil és szakmai szervezetek képviselőit is meghívták.
Mint korábban beszámoltunk róla, az Európai Bizottság 2004 őszén alakította ki az unió új drogstratégiáját (2005-2012) illetve a stratégia rövid távú, gyakorlati céljait megfogalmazó cselekvési tervet (2005-2008). Az Európai Parlament novemberben elfogadott egy határozatot, amely élesen bírálta az Európai Bizottság által kidolgozott drogstratégia tervezetét, mivel az szerintük az előző időszakban sikertelennek bizonyult, hagyományos eszközökkel próbálja meg szabályozni a problémát. A határozat „szülőatyja” Guisto Catania olasz képviselő volt, az Európai Parlament Állampolgári jogi-, Belügyi és Igazságügyi Bizottságának tagja. Catania volt a kezdeményezője annak a nyilvános meghallgatásnak is, amely a drogpolitikai akcióterv sokoldalú vizsgálatát tűzte célul.
Franco Frattini, a Bizottság alelnöke az Eurobarometer legújabb felmérésének eredményeit idézte, amely szerint az emberek 71%-ka gondolja úgy, hogy a drogproblémákat uniós szinten kellene megoldani. „A közvéleményben legalábbis jobban tudatosodott az, hogy az egyes nemzeti drogpolitikákat közelebb kellene hozni egymáshoz,” mondta. „Tudományos adatok alapján tényszerű munkát kell végeznünk, hogy elkerüljük a vita során felmerülő előítéleteket.” A drogstratégia és akcióterv jóváhagyását végző testület, az EU Tanács képviseletében Mars DiBartolomeo, a luxemburgi egészségügyi miniszter szólalt fel, aki azt hangsúlyozta, hogy a drogfogyasztás csökkentésében fontos szerepet tölt be a „multidiszciplináris megközelítés” és a civil társadalommal való együttműködés. Az EU soros elnökségét adó Luxemburg konzervatív kormánya egyébként éppen nemrégen jelentette be, hogy ellenőrzött belövő szobákat nyit az országban (alig pár hónappal a norvégok után).
Az Európa Tanács Pompidou Csoportjának képviseletében Bob Keizer, a Holland Nemzeti Drogmegfigyelő Központ koordinátora sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy sem a WHO, sem a Popmpidou Csoport nem kerül megemlítésre az akciótervben, holott ezek a szervek komolyan hozzá tudnának járulni a közegészségügyi beavatkozások sikeréhez. Paul Griffiths, az Európai Drogmonitorozó Központ (EMCDDA) kutatója az injekciós drogfogyasztók körében terjedő fertőző betegségek megelőzésének szükségességéről beszélt. Bár a HIV előfordulása Nyugat-Európában csökkent vagy stagnált, az újonnan csatlakozott balti államokban rohamosan nő, a hepatitis C járvány pedig gyakorlatilag minden tagállamban súlyos problémát jelent. Marcel van Hex, a limburgi Alkohol- és Drogfüggőség Kutató Központ igazgatója arról az ellentmondásról beszélt, amely a prevenció és kezelés elsődlegességét hangsúlyozó stratégiai elképzelések és a büntetőjog által dominált nemzeti drogpolitikák között fennáll. „Belgiumban a kábítószerrel kapcsolatos kiadások 54%-át fordítják represszióra és csak 5%-át költik valódi megelőzésre,” jelentette ki.
Massimo Barra, a Nemzetközi Vöröskereszt képviselője arra figyelmeztette az Európai Parlament jelen lévő képviselőit, hogy „ne használják a drogfüggőséget fegyverként az ellenséges politikai csoportokkal szemben”. Gerd Leers, a hollandiai Maastricht polgármestere elmondta, hogy jelenleg mintegy 1,5 millió drogturista érkezik Hollandiába a környező országokból. Ez szerinte is problémát jelent, ugyanakkor a probléma okát nem a holland coffee shop rendszerben, hanem a szomszédos országok szigorú szabályozásában látja. „A kannabisz, akárcsak az alkohol, a kultúránk része, és ha jobban szabályoznánk, akkor az ártalmait is jobban el lehetne kerülni,” mondta. Pauline Metaal, a drogpolitika terén jelentős kutatásokat végző Transznacionális Intézet munkatársa szerint a büntetőjogon alapuló drogmegelőzés bukásra van ítélve, az ártalomcsökkentésre viszont fontos szerep vár a jövőben. Hasonlóan fogalmazott Joep Oomen, a drogreformért küzdő európai civil szervezeteket tömörítő ENCOD elnöke is, aki szerint „nem szabad folytatnunk azokat a hibás módszereket, amelyekről köztudott, hogy nem működnek… a tilalomnak gyakran kontraproduktív hatásai vannak”.
A vita végén Carel Edwards, az Európai Bizottság drogügyekért felelős irodájának vezetője (így az új stratégia kidolgozásáért felelős személy) szólalt fel, aki szerint „semmiféle konszenzus nem létezik jelenleg a nemzetállamok között abban kérdésben, hogy hogyan kellene kezelni a drogproblémákat. A Bizottság megpróbál kiegyensúlyozott és nem ideológiai alapon közelíteni a kérdéshez”. A nyilvános meghallgatáson számos civil aktivista is részt vett, akik a rendezvény után egy vizipipát nyújtottak át az Európai Bizottság képviselőjének, mondván, hogy az a drogháború befejezésének jelképe, egyfajta „békepipa”. A gesztust Edwards úr azzal kommentálta, hogy véleménye szerint nem áll háborúban senkivel. Tény azonban, hogy a drogpolitika még mindig azok közé a területek közé tartozik, amelyek a legtöbb vitát és indulatot váltják ki Európa szerte, így a közeljövőben nincs remény arra, hogy megszülessék az egységes, tudományos bizonyítékokon és nem ideológián alapuló uniós drogpolitika.
Kapcsolódó anyagok:
