Az utóbbi évek legveszélyesebbnek titulált hárombetűs drogja kétségkívül a GHB (a második helyet alighanem a BZP érdemelte ki), mellyel kapcsolatban még mindig több legenda kering, mint hiteles információ, ezért örülünk azoknak a tényeket helyükre rakó cikkeknek, mint amilyen most Munk Veronika tollából született.


Az apropót egy hónapok óta keringő körlevél nyújtotta, amelyet az ismeretlen szerző Dr. Zacher Gábor nevében szignózott, de a benne szereplő állítások nagyjából fedik a toxikológus főorvos álláspontját a GHB-ról. Sok szót nem is vesztegetnék Munk írására – tessék elolvasni! – inkább néhány kiegészítéssel élnék, hogy még teljesebbé váljon a kép: bár már lassan öt éve jelent meg, még mindig az egyik legjobb rövid összefoglalást nyújtja a GHB jelenségről Zsuppán András cikke a Magyar Narancsban. A GHB-nek ez a korai időszaka volt hazánkban, a magyar média kb. két évvel ezelőtt kapta fel ismét a szert, egyből következetesen randi drognak aposztrofálva azt, és örömmel csapott le tavaly, egy polidrog használatot követő, több fiatalt érintő „diszkómérgezésre”, ahol az érintettek aznap esti menüjében GHB is szerepelt.

„A rejtélyesnek tűnő anyaggal sokat, gyakran hatásvadász módon foglalkozik a média, gyakran a valósnál nagyobb jelentőséget tulajdonítva a GHB-használatnak” – véli Munk és mi csak bólogatni tudunk.
Ahogyan a „Zacher-körlevél” és a cikk is írja, fontos körültekintőnek lennünk és felhívni a figyelmet a lehetséges veszélyekre, ugyanakkor érdemes a jelenséget az őt megillető helyen kezelni, nem megfeledkezve arról, hogy hosszú-hosszú ideje a kultúránkba oly sokszínűen beépült alkohol az elsőszámú randidrog.

Kardos Tamás
Drogriporter
2009.04.26.