Egerek és emberek – beszélgetés Dr. Katona Istvánnal

2015. május 12.

A neurobiológussal az MTA-KOKI friss kutatása kapcsán beszélgettünk arról, hogy a rendszeres kannabiszfogyasztás modellezhető-e THC-val injektált egerekkel, de szóba került a drogpolitika és a gyógyászati kannabisz is.

A hazai tudományos élet komoly sikeréről számolt be a média március végén: a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének a világon elsőként sikerült szuperrezolúciós mikroszkóppal felvételt készíteni a THC hatásairól az agyban. A kutatás súlyát jelzi, hogy a tanulmányt a terület legrangosabb szakfolyóirata, a Nature Neuroscience publikálta. A kutatás dióhéjban azt vizsgálta, hogy hogyan lehet egy új mikroszkópos eljárást a fehérjék vizsgálatára használni és a módszerük bizonyítására azt a biológiai kérdést tesztelte, hogy miként befolyásolja az egerek idegvégződéseit, ha hat napon keresztül magas, illetve mérsékelt („terápiás”, tized akkora) dózisú THC-t injektálnak beléjük. Az eredmények azt mutatják, hogy első esetben 74%-kal, a másodikban 16%-kal csökkent az endokannabinoid molekulákat fogadó CB1 receptorok száma az idegsejtek kapcsolódását biztosító szinapszisokban és a teljes helyreállás a rekreációs dózis esetében 6 hetet vett igénybe. Hogy a kutatás tudományos vonatkozásait alaposabban körbejárjuk, felkerestük a kutatás vezetőjét, Dr. Katona Istvánt, aki segített mélyebben megérteni a tanulmányt. Az interjúzásban a Drogriporter munkatársa mellett részt vett Szigeti Balázs, az Edinburghi Egyetem agykutató doktorandusza, és Móró Levente, a Turkui Egyetem kognitív idegtudományokkal foglalkozó doktorandusza.

A kutatást ismertető hírek alapján hozzánk hasonlóan talán másokban is olyan végletes jellemzéseket adtak a marihuánás cigaretta hatásairól, hogy a tájékozottabb olvasókban önkéntelenül is egy kannabisz-ellenes kutatócsoport képe sejlett fel, aki meggyőződésből nyújt muníciót a tilalompárti gépezetnek. A beszélgetés során azonban kiderült, hogy ez messze áll a valóságtól. A biológus Istvánt (aki kérte, hogy a beszámolónkban keresztnévvel szerepeljen) mindenekelőtt a szinapszisokban működő belső kannabinoid rendszer foglalkoztatja, és ezen keresztül törekszik arra, hogy munkájuknak minél több haszna legyen a kannabisz és a kannabinoidok gyógyászati alkalmazhatóságával kapcsolatban. Mint állampolgár azonban nem idegenkedik a dekriminalizációtól és bizonyos keretek között (pl. az alacsony THC tartalmú fajták engedélyezése esetében) még a legalizációt sem tartja ördögtől valónak, ha igazolható, hogy kevésbé ártalmas a fiatal generációkra, mint a most tapasztalható szabályozatlan feketepiac tele ismeretlen eredetű, kémiai összetételű és hatóanyag dózisú szintetikus kannabinoidokkal (lásd például ezt a beszámolót).

Elhangolt média

Az izgalmas eredményeket a média a füves cigi hatásaira fókuszálva és azt dramatizálva mutatta be („A füves cigi hetekre betesz az agynak”, „Így rombol a füves cigi” stb. címekkel), holott a Nature Neuroscience-ben publikált cikkben szó sincs arról, hogy ezek az eredmények az emberek fűszívását kívánnák modellezni. Hogy került a füves cigi a média beszámolók központi elemévé, ha a kutatásban se kannabiszról, se jointról, sem emberekről nem volt szó? – merült fel bennünk a kérdés, bár nem lepődtünk meg, amikor a média túlkapásairól hallottunk.

Érdekes volt figyelni, hogy a média egyes képviselői mennyire szelektálva és sokszor torzítva mutatják be a munkánk egyes aspektusait. Az MTA beszámolónak hangsúlyozottan nem a hisztériakeltés volt a célja, de alapvetően örültünk, hogy felkapták az alap hírt, mert utána az interjúk során, mint veletek is, lehetőségünk nyílt kifejteni a kutatásunk lényegét” – összegezte tapasztalatait István. 

A média azonban nehezen tágít a népszerűnek vélt üzenetek hangoztatásától. Például hiába hangsúlyozta István az M1 riportjában, hogy vizsgálatuk alapján a nagymértékű rendszeres fogyasztásról vélelmezhető, hogy káros lehet az agyra, a közvetítésben mégis általánosítottak és „bizonyított a füves cigi káros hatása” képaláírást kapott az interjú. Mint kiderült, a publikálást követően István egy sajtóközleményt küldött a Magyar Tudományos Akadémia számára, amiben a kutatás eredményeit ismertette, de a füves cigivel történő összehasonlítás kisebb hangsúlyt kapott a mikroszkópos eredményekhez képest. Ehhez képest az MTA beszámolója után a média nagy része úgy mutatta be a kutatást, mintha az kifejezetten a kannabisz-szívás hatásaira kereste volna a választ. Minthogy a beszámolóban valóban szó esett a rekreációs használattal való összehasonlításról és „A füves cigi elhangolja az agyat” címre is a média érthető módon azonnal lecsapott, mi is rákérdeztünk, hogy a kutatásban szereplő „rockfesztivál-paradigma” valóban a rekreációs fogyasztást hívatott-e modellezni? István szerint a kontextusból kiragadott mondatok önmagukban félrevezetőek, de elismerte, hogy a „füves cigi durva beavatkozása” helyett szerencsésebb lett volna „rekreációs célú tartós kannabisz-fogyasztásról beszélni, THC dózistól függő módon". És még ehhez is hozzá kell tenni, hogy a modell értelmében olyan fogyasztókról van szó, akik a fesztiválon történő intenzív füvezés előtt egyáltalán nem fogyasztottak kannabiszt. De koncentráljunk a lényegre:

Az eredményben – ha bármi köze van a valósághoz – akkor a dózison és a tartósságon van a hangsúly” – tisztázta a kutatás konklúzióját a neurobiológus. „Én azt érzem fontosnak kihangsúlyozni: ha a receptort rendszeresen és nagy mennyiségű THC éri el, akkor a belső jelmolekulák nem fognak működni és akkor tényleg elhangolódnak a szinapszisok.

Ezzel kapcsolatban mindjárt két kérdés is felmerült bennünk: mennyi a „nagy mennyiségű THC” és mit értünk elhangoláson? Kezdjük az elhangolással, amit az MTA kutatói értenek alatta. Egy erős inger hatására - az inger lehet belső vagy külső is - a receptorok számának csökkenése egy teljesen normális mechanizmus. Azonban mivel itt az ingert (ami a THC ebben a kutatásban) kívülről visszük be a szervezetbe, ezért beszél a kutató a belső kannabinoid rendszer, más néven az endokannabinoid jelpálya elhangolásáról. Ebben az értelemben azonban minden legális és illegális pszichoaktív anyag „elhangolja az agyat”, a használat mértékének függvényében. Itt hozzá kell tenni, hogy a molekuláris változásokból nem lehet közvetlen következtetéseket levonni a kognitív funkciók (gondolkodás, emlékezet, figyelem) megváltozására vonatkozóan. Ha kis mértékben csökken is egy receptor száma, az nem feltétlenül jelentkezik az egyén kognitív képességeiben is. A fűszívás kognitív funkciókra gyakorolt hatása ugyan nem István szakterülete – ő a molekuláris változások leírására szakosodott – annyit azonban megjegyzett, hogy az elhangolt belső jelpálya nem az alapszintű beszélgetésben fontos, hanem egyfajta finomhangolást végez a jelek mértékén. Ezért a „tönkreteszi az agyat”, „szétrombolja az agyat” típusú médiatálalásokat ő is túlzónak ítélte.

 

A belső jelpályák elhangolásában a kulcskérdés, hogy mennyi THC bevitel esetén tud egyensúlyt tartani az idegrendszer? Azaz visszakanyarodtunk a dózis kérdéséhez: kutatásuk alapján István kollégáival arra jutott, hogy kis mennyiségű THC bevitelt az idegrendszer még egyensúlyban tud tartani. De mekkora mennyiség minősül alacsony dózisú THC-nek és mennyire váltható át az egerekre kimért dózis az emberekre?

A dózis teszi a mérget

Az injektált THC és az elszívott kannabisz hatásmechanizmusainak összehasonlításáért a következőkben alámerülünk a nanogrammok és a milliliterek világába, úgyhogy akit nem vonz a számok és a kémia világa, annak elég a vastagon szedett részeket elolvasnia.

A dózis tekintetében a leírtak alapján a THC-vel kezelt egerek THC vérkoncentrációja megegyezett az egy füves cigit elszívó emberekével. A valóság azonban ennél jóval bonyolultabb. A füves cigi füstjéből a THC a tüdőn keresztül gyakorlatilag azonnal bekerül a véráramba, tehát egy joint elszívása után a THC vérkoncentrációja hamar eléri a maximumot, majd csökkenni kezd. Ezzel ellentétben a hasüregi beinjekciózásnál – Istvánék ezt alkalmazták olasz kollégáikkal együttműködésben – a felszívódás jóval lassabb, az injekció után lassan, folyamatosan kerül be a THC a vérbe. A szakirodalomból kiderül, hogy a tanulmány által is használt dózisban 30 perccel az injekció után éri el a vérkoncentráció azt a 100ng/ml-es értéket, ami megfelel annak, amit egy joint után emberekben mértek. Azonban ekkor még közel sem szívódott fel az összes THC az egerekben. Fél órával az injekció után 100ng/ml-es a THC vérkoncentráció az egerekben, azonban a véráramba még folyamatosan kerül be THC fél óra után is. Itt meg kell említeni, hogy a 100ng/ml-es THC vérkoncentráció a 90-es évek 3-4%-os THC koncentrációjú marihuánájára vonatkozik, a THC vérsűrűsége bizonyosan nagyobb a modern, magasabb THC tartalmú füvet szívó fogyasztók vérében.

Nem egyszerű megbecsülni mennyi füvet kell elszívni valakinek, hogy adott mennyiségű THC kerüljön a vérébe, mivel jelentős eltéréseket találunk, hogy a cigiből milyen hatékonyságban jut át a véráramba a THC. A szakirodalomban a 2% és 50% között minden érték megjelenik. Ez a nagy különbség nemcsak az eltérő módszertanoknak köszönhető, hanem különböző személyek között is jelentős az eltérés. Ha kiigazítjuk a dózist az egerek gyorsabb metabolizmusára, kisebb testsúlyára és úgy számolunk, hogy a cigiben lévő THC 25%-a kerül be a véráramba és egy erős, 15%-os THC koncentrációjú kannabisz van a cigiben, akkor az egerek napi THC dózisa körülbelül 5g fű elszívásának felel meg. Hogy megtudjuk, mennyire jellemző ennek a mennyiségnek a fogyasztása a kannabiszt használók körében a Global Drug Survey honlapját vettük igénybe, ahol a saját fogyasztási mennyiség összemérhető az országos- és a világátlaggal (a felmérést évente mintegy 100.000 drogfogyasztó tölti ki). A közepesen erős, 10% THC tartalmat meghaladó fűből már a napi 1g-ot szívók is az extrém magas mennyiséget fogyasztókhoz tartoznak (“extremely high”) a havi THC bevitel tekintetében.

Igen ám, de az egerekbe injektált THC jelentős része nem jut el az agyig. Például az injekciók során a THC egy bizonyos része felszívódik a zsírszövetbe. Hogy pontosan mennyi, az attól is függ, hogy mennyire elhízott az egér és pontosan hova megy az injekció. Továbbá létezik az ún. first pass effect is, ami azt jelenti, hogy a THC egy része lebomlik a májban, mielőtt eljutna az agyba. Ez a két hatás mindenféleképpen csökkenti a valós THC dózist, azonban arról nincsenek kvantitatív kimutatások, hogy milyen mértékben. További komplikáció, hogy nemcsak a vérbe eljutott THC mennyisége számít, hanem annak időbeli eloszlása is befolyásolja a CB1 receptorok károsodását. Tehát a dózis mértékét nehéz megítélni a sok ismeretlen változó miatt, de még azok ismeretében sem lehetne pontosan  átszámolni az egerekbe injekciózott THC-t, emberek által szívott jointokra.

Azonban segítséget jelenthet a dózis megítélésében, hogy a rockfesztivál-paradigma a szakirodalomban a nagymértékű tolerancia és fizikai THC függőség tanulmányozására lett kifejlesztve. Embereknél a jelentős tolerancia es függőség csak hosszú távú es nagymértékű fogyasztás során alakul ki, egyik sem jellemző a rekreációs fűszívókra.

Egy másik kannabinoid – a CBD szerepe

Az egereken THC-val végzett kísérlet kapcsán további kérdésünk volt, hogy vajon nem befolyásolja-e a vizsgálatot, hogy a kannabiszban nem pusztán THC, hanem még közel 100 további kannabinoid vegyület található? Ezek közül számos friss kutatás irányul a CBD (kannabidiol) hatásaira, mely a vizsgálatok alapján ellensúlyozza a THC olyan kellemetlen mentális hatásait, mint a szorongás és a pszichotikus tünetek megjelenése. Kérdésünkre István elmondta, hogy ők a CB1 receptort és a THC által kifejtett hatást kutatják, nem a kannabisz hatásait, így az ő vizsgálataikban nem játszik közvetlen szerepet a CBD. A kannabidiol egy másik, ma még nem tisztázott  receptoron fejti ki hatását és valószínűleg rendszerszinten ellensúlyozhatja a THC kellemetlen hatásait. Ezért a THC által előidézett változás a CB1 receptoron szintén megfigyelhető a kannabisz esetében is. A kutató ugyanakkor kiemelte a CBD szorongáscsökkentő és az epilepsziás rohamokat gátló hatásait és hangsúlyozta, hogy nagyon izgalmas kutatási eredmények várhatóak a jövőben a kannabidiol hatásmechanizmusáról. Példaként hozta fel a médiában is elhíresült Charlotte Figi esetét, aki heti több száz epilepsziás rohamot élt át és semmilyen hagyományos gyógymód nem segített rajta. A kislány szülei utolsó mentsvárként fordultak a magas CBD koncentrációjú kannabiszhoz, ami drasztikusan lecsökkentette a rohamok számát. A Skunk mítoszról írt cikkünk tanulságával – miszerint a THC mellett a CBD hiánya is jelentős szerepet játszik abban, hogy a fogyasztó átélhet-e kellemetlen hatásokat – István részben egyetértett, ám úgy vélte: a hangsúly azon van, hogy az egyre magasabb THC-tartalmúra nemesített fajták a CBD arányától függetlenül is magasabb kockázatot jelentenek a fogyasztókra. Emellett jelentős szerepet jósol a kannabisznak és a kannabinoidoknak a gyógyászatban, de óva int attól, hogy csodagyógyszerként tekintsünk a növényre. Hangsúlyozta azt is, hogy mindig csak a hagyományos terápiák kipróbálása után érdemes a gyógyászati kannabiszhoz fordulni! Jegyezzük meg azt is, hogy a kannabinoidokkal végzett kiemelkedő kutatási eredményeiért 2009-ben kitüntetést kapott az IACM-től (Kannabisz mint Gyógyszer Nemzetközi Egyesület - International Association for Cannabis as Medicine).

Drogpolitika és prevenció

Az interjú egy ponton kötetlen beszélgetésbe csapott át, ahol a kérdező szerepét már inkább István töltötte be. A hivatásunkkal kapcsolatos megállapításai és ötletei már nem annyira az agykutató, mint a fiatal generáció egészsége iránt felelősséget tanúsító szakember gondolatait tükrözik. Neurobiológusként kötelességének érezte hangsúlyozni – amit mi is sokszor, sok helyen megtettünk – hogy a legnagyobb kockázatot a 21 éves kor alatti kannabisz-fogyasztás jelenti, hiszen ebben a korban fejlődik ki teljesen a legfelsőbb kognitív funkciókért felelős elülső homloklebenyi (prefrontális) kéreg. A vizsgálatok pedig egybehangzóan állítják, hogy ha a teljes kifejlődést megelőzően, például 14 évesen korban kezd el valaki rendszeresen alkoholt, kannabiszt vagy egyéb pszichoaktív szert fogyasztani, akkor jóval nagyobb eséllyel válik egy későbbi életkorban függővé, mint ha csak 21 éves korban vagy utána kezdte volna el e szerek használatát. Ez egyben a drogprevenció paradoxonja is, hiszen kamaszkorban, a határok megtapasztalásának időszakában az ilyen intelmekre a legkevésbé sem fogékony a fiatal, de a korosztálynak tartott előadásaiban a kutató igyekszik némi prevenciós üzenetet is elültetni a diákokban. A pszichoaktív szerhasználatról és dizájnerdrogok egyre aggasztóbb elterjedtségéről beszélgetve István evidenciaként tekintett a dekriminalizációra – „ha egy óra alatt bárki beszerezheti és a magyar fiatalok negyede kipróbálta a füves cigit, akkor mi értelme a fogyasztót büntetni?”. Az addiktológiai és drogterápiás intézmények leépülése kapcsán beszélgetésünk során egy olyan modell körvonalazódott, melyben szerinte az lenne egy közösség és a társadalom részéről etikus, ha az összes szenvedélybetegséget okozó (nikotin, alkohol stb) anyagból származó összes adóbevételt a megelőzésre (kisiskolás kortól) és a már kialakult szenvedélybetegek gyógyítására (addikciós klinikák hálózatában) fordítanák elkülönített költségvetési tételként. Némiképp meglepődött, mikor közöltük vele, hogy ez a rendszer részben már létezik, méghozzá Coloradóban, ahol a kannabisz legális kereskedelméből befolyt összegből az első 40 millió dollárt a törvény értelmében az oktatásra fordították, bár hozzátette, hogy véleménye szerint a teljes bevételt erre kellene fordítani.

István érdeklődéssel hallgatta a DÁT2 Psy Help party-ártalomcsökkentő tevékenységét és reményét fejezte ki, hogy a biztonságosabb fogyasztást célzó üzeneteink minél több érintetthez eljutnak. A dizájnerdrogok használatából eredő problémákat hallva arra bíztatott, hogy minél több fórumon jelenítsük meg a szabályozott drogpiac melletti szakmai érveinket és hívjuk fel a figyelmet az ismeretlen kémiai összetételű és dózisú szerek veszélyeire, illetve a rendszeres fogyasztás és a családban jelen levő mentális betegség esetén történő szerhasználat kockázataira. Azzal a jó hírrel tudtunk szolgálni, hogy mindezt a drogprogram kezdetei óta tesszük és a terület szakértőinek többsége is egyetért az ezzel kapcsolatos mondandónkkal. Már csak a döntéshozóknak kellene meghallaniuk az üzenetet.

Az interjút készítette:

Kardos Tamás
Móró Levente és
Szigeti Balázs