Kockázatos szerek és veszélyes drogpolitikák I.

2006. december 20.

A TASZ tanulmánya az egyes pszichoaktív szerek kockázatairól: mérhető, összehasonlítható a drogok veszélyessége?

A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet szerint fontos mérföldkő az információszabadsághoz fűződő alkotmányos jog érvényesítésében, hogy a bíróság jogerős ítéletében rendelte el, hogy az Egészségügyi Minisztérium köteles nyilvánosságra hozni a Pszichiátriai és Neurológiai Szakmai Kollégiumoknak a kábítószerek veszélyességével kapcsolatos állásfoglalását. Maga az állásfoglalás azonban csalódást keltett mind szakmai színvonalában, mind tartalmában: mint kiderült, a 3 és fél oldalas dokumentumnak a kábítószerek kockázatait taglaló lényegi része gyakorlatilag egy politikailag elkötelezett svéd pszichológus tanulmányának kivonatát tartalmazza, és tele van kétségbe vonható tudományos állításokkal és politikai üzenetekkel. A TASZ úgy véli, az állásfoglalás nem alkalmas arra, hogy a jogalkotók számára iránymutatásként szolgáljon, ezért önálló tanulmánya kritikai elemzést nyújt a kollégiumi állásfoglalásról és áttekinti a témával kapcsolatos nemzetközi szakirodalom eredményeit.

 

 

A teljes tanulmány letölthető itt 

 

A tanulmány legfontosabb megállapításai a következők

1. A kollégiumi állásfoglalás kritikája

Kannabisz és memóriaromlás: Nem bizonyított, hogy a marihuána hosszú távú használata a gondolkodás, érzékelés és memória hasonlóan súlyos és maradandó károsodásával járna együtt, mint például a hosszú távú, intenzív alkoholfogyasztás; 

 
Kannabisz és amotivációs szindróma: bár előfordul, hogy a rendszeresen marihuána hatása alatt lévő személyek kevésbé motiváltak hétköznapi feladatok teljesítésére, a marihuánának nincsen olyan krónikus hatása, amely hosszú távon a motiváció és energia elvesztését okozná; 


Kannabisz és agyvérzés: bár a kutatások száma ezen a területen csekély, rendkívül valószínűtlen, hogy a marihuána használata statisztikailag jelentős módon hozzájárulna az agyvérzés kialakulásához; 


Ecstasy és agykárosodás: az MDMA alkalmi használata nem vezet idegkárosodáshoz, a rendszeres használók körében is csupán rendkívül csekély károsodást lehet kimutatni a kognitív funkciókban.


2. A pszichoaktív szerek veszélyessége

 

 

Kockázat és veszély: a droghasználat veszélyességét csakis a használat módjának és társadalmi környezetének, illetve a használó egészségügyi és szociális tulajdonságainak ismeretében lehet meghatározni: a különféle kockázati tényezők együttesen alkotják az adott szer használatának veszélyességét;  

 
Szer- és rendszerspecifikus kockázat: meg kell különböztetni a szer használatára önmagában jellemző kockázatot a szer használatának társadalmi és jogi szabályozásával összefüggő kockázattól; 


Érzékelt és valós veszély: a társadalom által észlelt és a tudományosan igazolható valós veszély között gyakran nagy különbség mutatkozik: számos olyan legális rekreációs tevékenység van, amely jóval veszélyesebb a legtöbb illegális szer használatánál;  


Legális és illegális szerek: a legnépszerűbb legális és illegális tudatmódosító szerek szerspecifikus ártalmainak tudományos színvonalú összehasonlító vizsgálatai rámutatnak, hogy a társadalmi kontroll formái és a drogok veszélyessége nincsenek összhangban; 


Veszély és büntetés: a szerhasználattal összefüggő ártalmak jelentős részét a represszív intézkedések nem csökkentik, hanem inkább növelik, a legális, kontrollált hozzáférhetőség minimalizálhatja az ártalmakat;


Konklúziók

 

Az egyes pszichoaktív szerek jogi szabályozása jelenleg nem az adott szer veszélyességének reális felmérésén, hanem a társadalomban élő, sokszor torzított veszélyképen alapul, így gyakran a drogpolitikai szabályozás önmagában is hozzájárul a szerhasználat veszélyességének fokozásához. Bár az állam jól felfogott érdeke, hogy minél kevesebb állampolgár vállaljon magas kockázatot, ezzel egyidejűleg életvédelmi kötelességei közé tartozik egy olyan szabályozási keret biztosítása, amely a már kockázatvállaló magatartásformát folytató személyek károsodásának minimalizálását szolgálja. Az illegális szerek használatától való büntetőjogi elrettentés helyett a korlátozott és kontrollált legális hozzáférhetőség kialakítása jelent optimális jogalkotási opciót az illegális drogkereskedelem felszámolásához – és ezáltal a szerhasználat ártalmainak csökkentéséhez.

 

Javaslatok

 

Amennyiben az állam szükségét érzi annak, hogy a nagyobb kockázattal járó pszichoaktív szerek illegális terjesztői ellen a büntetőjogi szigor magasabb fokát alkalmazza, akkor gondoskodnia kell arról, hogy a szert rendszeresen használó népesség számára széles körben hozzáférhetőek legyenek egyrészről a szerhasználat felfüggesztését vagy minimalizálását célzó szolgáltatások, másrészt a szerhez vagy pótlékaihoz való legális hozzáférést biztosító fenntartó programok. Az illegális környezetben valóban igen veszélyesnek minősülő heroinhasználat esetében ez a Nyugat-Európában és Észak-Amerikában széles körben elérhető metadonfenntartó programok lefedettségének növelését, illetve a sikeresen és költséghatékonyan működő heroinfenntartó programok átvételét jelentené.  

 

Társaság a Szabadságjogokért

Budapest

2006. december 20.

Kapcsolódó cikkek:

Egy svéd cikkről koppintották a drog-anyagot (Origo)

 

Kábító tanulmány: csak tiszta forrásból? (Népszabadság)