Hírek és filmek a drogháború frontvonalából
ELHAGYATVA
Dizájner Drogok Magyarországon
Hogyan érinti 2024-ben a magyar vidéket és a városokat az olyan új pszichoaktív szerek, mint a "herbál", vagy a "kristály" használata? Hogyan bánik a magyar társadalom ezeknek az anyagoknak a használóival? Droghasználók, ex-díler, polgármester, segítők és szakértők válaszolnak ezekre a kérdésekre, a Drogriporter új dokumentumfilmjében.
2007 óta azért készítünk drogpolitikáról szóló filmeket, hogy ennek az összetett jelenségnek az emberi oldalát mutassuk be. Hogy emlékeztessünk arra, hogy a droghasználó emberek, még ha hajléktalanok is, ha szintetikus kannabinoidokat szívnak, ha injekciósan használnak drogokat, esetleg roma droghasználók, akkor sem "zombik," nem "dzsánkik", nem "narkósok", hanem emberek, ugyanolyan értékes emberek mint bárki más. Sőt, akkor is azok, ha az alkoholtól eltérő hatású tudatmódosító szerek iránti meg nem szűnő igényt szolgálják ki, vagyis drogdílerek.
Reméljük, hogy ezzel a két éven keresztül készített és közel egy órás filmmel hozzá tudunk járulni a magyarországi dizájner drog használat megismeréséhez, értelmezéséhez, és a megfelelő közpolitikai válaszok kialakításához is. Meggyőződésünk, és ezt hirdetjük a Drogriporteren immár 20 éve, hogy a drogproblémák megoldásához nem a büntetésen, hanem a segítségnyújtáson keresztül jutunk el.
A teljes dokumentumfilm
A trailer
A filmről
Az új pszichoaktív szer használat Magyarországon a 2010-es években terjedt el, a szintetikus kannabinoidok az igazi kannabisz után a második legtöbbet kipróbált szerek a fiatalok körében. Mégis, ezeknek a szereknek a rendszeres használata inkább az alacsonyabb társadalmi státuszú, vidéken élő emberek között jellemző. Dr. Móró Levente, tudatkutató szerint a szintetikus kannabinoidok esetében sem magával a molekulával van a baj, hanem a dózissal és a használati gyakorisággal. Olyan erősre keverik ugyanis ezeket a szereket, hogy a sokszoros túladagolás lesz a jellemző hatás és ezt látjuk az utcákon és a köztereken is.
A legnagyobb problémát a “herbál” és “kristály” használat a szegregátumokban jelenti, ahol túlnyomó részben roma emberek élnek. Még az olyan jól szituált településeken is, mint Halmajugra, a "kristály" vagyis a szintetikus katinon használata - elsősorban a kis értékű lopások elharapózása miatt - már komoly problémát jelent. Dr. Lakatos Rozália, a település polgármestere szerint, bár nem minden új pszichoaktív szer használó ember roma, mégis a szegényebb emberek között ez jobban feltűnik, így a roma emberekre ég rá a droghasználat stigmája is. Az érintett családok mindeközben úgy érzik, hogy nem számíthatnak külső segítségre, nem tudják, hogy hova forduljanak.
A droghasználókat segítő szolgáltatásokat az utóbbi 14 évben a magyar állam kivérezette, a drogprevenciós szakembereket kitiltották az iskolákból, az alacsonyküszöbű szolgáltatások megszűntek vagy vegetálnak. Dr. Csák Róbert szociológus szerint az ellátórendszer lefedettsége annyira alacsonnyá vált, hogy egyszerűen nem lehet tudni, mi történik ezekkel az emberekkel. Alig van kapcsolat azokkal, akiknek vidéken drogproblémájuk van. Ha mégis bejutnak kezelésbe, Dr. Szemelyácz János szerint a szolgáltatások jelenleg nem eléggé differenciáltak ahhoz, hogy az új típusú igényeknek megfeleljenek.
Hősies munkát végez a Miskolci vasgyár szegregátumában a Laurus egyesület két munkatársa, Horváth Helga és Honti Zalán, akik amellett, hogy közösségi teret tartanak fenn és terápiás segítséget nyújtanak a drogproblémával élőknek, egyik legfontosabb feladatuknak azt látják, hogy a helyi gyerekekkel foglalkozzanak. Szeretnék, hogy a fiatalok tudják, van kihez fordulni ha gondjuk támad, ezzel pedig közvetve a szegregáció újrateremelődését szeretnék csökkenteni. Segítő munkatársuk Turró Béla is, aki a Laurus segítségével tudott új életet kezdeni, és felhagyni a kristály intravénás használatával. Helgáék szerint a vasgyár szegregátumából a legnagyobb kitörési lehetőséget az adta, hogy megjelentek a gyárak és az Európai Unió adta munkalehetőség.
Szécsi Judit, szociális munkás, az ELTE egyetemi adjunktusa szerint az oktatási, egészségügyi és gyermekvédelmi rendszer megreformálása, az olyan infrastrukturális fejlesztések, mint a közlekedés megoldása, az utak rendbetétele nélkül, a szegregátumokban előforduló droghasználatot sem fogják tudni felszámolni.
Amíg igény van drogokra addig dílerek is lesznek. A komlói Bora Benjámin pénzszállítóból lett díler, a gyors pénzkereset reményében. Hamar feljutott a csúcsra, egy este alatt megkereste az autója árát, de hogy tudja állni az ezzel a munkával járó folyamatos terhelést, rákapott a saját drogjára. Olyan mélyre került, hogy egy időre hajléktalanná vált. Mégis úgy látja, hogy a társadalom görbe tükröt tart felénk, a média nem a reális képet mutat a droghasználókról. Szerinte a kristály használói nem jutnak olyan állapotba, mint ahogy a szintetikus kannabinoid használókat a média bemutatja, aluljáróban, összegörnyedve, ájultan fekve. A szer adni is tud és elvenni is, de szerinte egy felnőtt ember el tudja dönteni, hogy mit akar, ezért saját magát tartja felelősnek a sorsáért. Amikor elege lett, magától abbahagyta az intravánás droghasználatot, visszament dolgozni, de a családját elvesztette. Benjámin szerint nem feltétlenül problémának kellene látni ezt a területet, van olyan szer a szintetikus drogok között, amit szabályozni tudnánk. Ha a kannabiszt sikerült, akkor ezeket is lehetne.
A magyar állam elsődleges válasza a kriminalizáció. A kábítószerek használata bűncselekmény, az új pszichoaktív szereké pedig szabálysértés. Bár az állam beismerve a börtönbüntetés értelmetlen és túlzó voltát, bevezette az elterelés intézményét, de ezt csak két évente egyszer lehet választani, dizájner drogok esetében pedig, mivel azok birtoklása "csak" szabálysértés, egyszer sem.
Az utcán szert használó, marginalizált emberek nagyobb eséllyel kerülnek a rendőrség látóterébe, így ők hamarabb elhasználják az elterelés lehetőségét. A roma szerhasználók pedig sokszor egy még ellenségesebb, rasszista közeggel találkoznak. Jelenleg nem gyűjtenek adatokat az igazságszolgáltatásban arról, hogy milyen arányban vannak romák a börtönökben. Ez az, ami miatt nem lehet látni a statisztikákban, hogy mennyire rasszista a rendszer, hogy mennyire kerülnek az arányosnál többet eljárás alá - akár drogügyekben - romák.
Dr. Fazekas Tamás emberi jogi ügyvéd szerint a szabálysértések esetében is indokolt lenne az elterelés bevezetése, de ő a legjobb megoldásnak a fogyasztás dekriminalizálását látná. Azt a pénzt pedig, amit jelenleg a Magyar állam a fogyasztók értelmetlen üldözésére költ, azoknak a kiszolgáltatott csoportoknak a megsegítésére lehetne fordítani, akiket jelenleg az új pszichoaktív szerek használatával kapcsolatos problémák a legjobban sújtanak.
A Filmet a Jogriporter Alapítvány készítette 2024-ben. A riporter Sárosi Péter és Takács István Gábor voltak, a kamera, vágás, rendezés pedig Takács István Gábor munkája. Hálás köszönet Bordás Róbertnek a budapesti felvételekért, a Bagázs-nak a szegregátum videókért, Takács Máriának a fórum beszélgetés felvételéért és a Herbál Figyelő Instagram oldalnak a szerhasználókról készült képekért.
A filmet a Drogriporter Szabadegyetemen mutattuk be április 5-én. A vetítés után a témáról beszélgetett Dávid Ferenc, Szécsi Judit, Takács István Gábor és Sárosi Péter. Ezt a beszélgetést itt lehet visszanézni:
Mik az új pszichoaktív szerek?
Az EMCDDA meghatározása szerint az új pszichoaktív szer kifejezés azon szerek körét jelenti, amelyek fogyasztását nem szabályozzák a nemzetközi kábítószer egyezmények - de a nemzeti szintű törvények vonatkozhatnak rájuk. Általánosságban az ÚPSZ a szerek két nagy csoportját jelenti, a szintetikus katinonokat és a szintetikus kannabinoidokat (más néven szintetikus kannabinoid receptor agonistákat). A szintetikus katinonok a stimuláns-típusú szerek közé tartoznak, míg a szintetikus kannabinoidok a THC molekulához hasonló szereket jelentenek, bár ezek hatása jelentősen eltérhet egymástól.
Bizonyos esetekben a szintetikus opiátokat (mint például a fentanil) is szokás az ÚPSZ-ek közé sorolni, azonban ebben a cikkben csak az előző két csoportot értjük alatta, mert Magyarországon a szintetikus opiátok fogyasztása nem jellemző.
Dr. Csák Róbert: Új pszichoaktív szerek használata Magyarországon - amit a kutatásokból tudunk.
Európában az új pszichoaktív anyagok (ÚPSZ) használata leginkább a marginalizált, hátrányos helyzetű, sérülékeny csoportokra volt jellemző, mint például a hajléktalan, munkanélküli emberek, az elítéltek vagy a mentális problémákkal küzdők.[1–3] A korábbi években a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjának (EMCDDA) jelentő országok kétharmadában volt jelen a szintetikus kannabinoidok használata a magas kockázatú szerhasználói csoportokban, míg a szintetikus katinonok magas kockázatú használata az országok felében volt jelen.[1] Ugyanakkor az utóbbi időben a szintetikus kannabinoidok jellemzően inkább kannabisz növényre permetezve vagy egyéb kannabisz tartalmú termékekben jelentek meg, amelyekben vagy a természetes hatóanyag helyettesítésére vagy a hatóanyagtartalom növelésére használták.[4]
Ezzel szemben Magyarországon az ÚPSZ használat jelenleg is komoly kockázatot jelent a legmarginalizáltabb, leghátrányosabb helyzetű csoportokban, mind a városokban, mind a falvakban.[5–11] Az ÚPSZ-ek 2010 környékén jelentek meg Magyarországon, és jelentősen átalakították a kábítószerpiacot. Ahogy elérhetővé váltak ezek a szerek, az intravénás szerhasználók a hagyományos szerekről áttértek az ÚPSZ-ek injektálására.[12,13] Elsőként a heroinhasználók aránya csökkent, majd az amfetamin injektálók is fokozatosan áttértek ezekre a szerekre.[12,14] Az ÚPSZ-ekre való áttérés növelte az intravénás szerhasználók kockázatait, mert az ÚPSZ-eket jellemzően sokkal gyakrabban kell injektálni a hagyományos szereknél. Különösen azért jelentett ez megnövekedett egészségügyi kockázatot, mert az ÚPSZ-ek térnyerésével párhuzamosan az ártalomcsökkentő programok elérhetősége is jelentősen romlott a szerhasználattal kapcsolatos kormányzati kiadások radikális csökkenésének és a politikai támadásoknak köszönhetően.[15] Ennek következményeként egy olyan környezet jött létre, amelyben a legsérülékenyebb, leghátrányosabb helyzetű szerhasználóknak nagyon komoly kockázatokkal kellett szembenézniük anélkül, hogy bármilyen érdemi segítségre számíthattak volna a szociális és egészségügyi ellátórendszer részéről.
Míg korábban a kábítószer használatra egy jellemzően városi jelenségként tekintettünk, az ÚPSZ használat az elmúlt évtized során a marginalizált csoportokban egy jellemző jelenség lett az ország minden régiójában mind a városokban, mind a falvakban. [5–7,11] A 2010-es évek elejétől, az ÚPSZ-ek megjelenésével párhuzamosan, egyre több információ szólt arról, hogy az ÚPSZ-ek használata megjelent korábban nem érintett közösségekben: a falvakban, szegregátumokban élő hátrányos helyzetű csoportokban. Bár a szerhasználóknak általánosságban is nehézségekkel kell megküzdeniük, a helyzet sokkal rosszabb a falvakban élő szerhasználók esetében. A kedvezőtlen munkaerőpiaci helyzeten és rossz közlekedésen kívül, a helyben elérhető szociális és egészségügyi szolgáltatások hiánya jellemző ezeken a helyeken, drogspecifikus szolgáltatások pedig döntően csak városokban vannak, a falvakban ilyenek nem érhetőek el. Az egészségügyi ellátórendszer lefedettségének problémáira jó példa, hogy sok faluban még a háziorvos is csak heti néhány órában érhető el. A szociális szolgáltatásokkal kapcsolatban is hasonló a helyzet, bár például a családsegítő szolgálat általában elérhető helyben, a komplexebb problémákat kezelni képes intézmények a városokban vannak.
A marginalizált közösségek ÚPSZ használatát feltáró kutatások alapján több jellegzetessége is van a szerhasználatnak ezekben csoportokban. Fontos megjegyezni mindenekelőtt, hogy nem az ÚPSZ-ek jelentik a legfontosabb szerhasználati problémát a szegregátumok, marginalizált közösségek világában. A cigaretta, az alkohol és a recept nélkül használt nyugtatók (benzodiazepinek), illetve nyugtatók és alkohol kombinált használata sokkal nagyobb arányban van jelen, mint az ÚPSZ használat.[5,9] Egy, a falusi szegregátumok szerhasználatát kutató vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a megkérdezettek háromnegyede ivott alkoholt az elmúlt hónap során, és felük használt nyugtatót, míg ötödük használt szintetikus kannabinoidot és hatoduk szintetikus katinont.[9] Az eredmények azt is megmutatták, hogy az ÚPSZ használat jelen van az ország minden régiójában.[10] Bár a használók aránya és a leggyakrabban használt szerek típusa eltérhet az egyes közösségekben, az ÚPSZ használat jelen van az ország legtöbb falvában és városában. Ami a szerhasználat mintázatával kapcsolatban általánosságban elmondható, hogy a kutatási eredmények alapján az látszik, hogy az injektálás inkább a városokra jellemző, a falvakban ez a beviteli mód kevésbé jelenik meg.
A vizsgálatok azt mutatják, hogy falvak szegregátumaiban élők könnyen hozzá tudnak jutni az ÚPSZ-ekhez, olykor könnyebben, mint alkoholhoz vagy nyugtatókhoz.[5,9] Az ÚPSZ használók többnyire ismerőstől vagy egy jól ismert dealer-től vásárolják a szert. A vásárlás jellemzően helyben történik, de előfordul, hogy a legközelebbi városba mennek el érte. A hagyományos kábítószerek, mint a kannabisz, vagy az amfetamin, a legkevésbé elérhető szerek ezekben a közösségekben, ami jól mutatja, hogy az ÚPSZ-ek milyen hatékonyan tudtak bekerülni olyan helyekre, ahol a szerhasználat nem volt jellemző korábban. Az ár is fontos tényező lehet, hiszen egy szintetikus kannabinoidos cigarettát nagyjából egy doboz sör áráért meg lehet venni, miközben az előbbi sokkal erősebb, akár teljesen ki is tudja ütni a használót. ÚPSZ használókkal készült interjúkból tudjuk, hogy az ÚPSZ használat legtöbbször egyedül történik, elrejtőzve, elhagyott házakban vagy épületekben.[7] Amikor közösségi használat van, az is elbújva, kisebb csoportokban jellemző. Nyilvános helyeken csak alkalmanként használnak, és bár előfordul szerhasználat nagyobb csoportokban, köztereken is, ez utóbbi a legkevésbé jellemző. Ennek oka a szerhaszálat erős stigmatizáltsága a társadalomban, amelyen belül az intravénás használathoz kapcsolódik a legsúlyosabb stigmatizáltság.
A segítségkérés, a szerhasználat-specifikus szolgáltatások elérése komoly problémát jelent, mivel ezen szolgáltatások lefedettsége nem megfelelő az országban. A falvakban élő ÚPSZ használók vannak a legrosszabb helyzetben, mivel ilyen speciális, szerhasználatra fókuszáló szolgáltatások gyakorlatilag nem léteznek ezeken a településeken. A segítségkérés önmagában is nehéz lépés, de megtalálni egy szolgáltatót egy idegen városban egy komoly akadályt jelent még ezen felül. Az odajutás költségei pedig gyakorlatilag ellehetetlenítik a szolgáltatások igénybevételét, mert jellemzően nem tudják megengedni maguknak, hogy rendszeresen beutazzanak a legközelebbi városba. A szolgáltatásokhoz való hozzáférést vizsgáló kutatások is megerősítik ezt, a falvakban élő ÚPSZ használók számára a háziorvos jelenti a legfőbb kapcsolatot az ellátórendszerrel.[6] Annak ellenére, hogy itt az egyik leghátrányosabb helyzetű populációról beszélünk, a többség úgy nyilatkozott, hogy nem találkozott szociális munkással az elmúlt év során. A városokban élő marginalizált ÚPSZ használók valamivel jobb helyzetben vannak, ők jellemzően két vagy három szolgáltatással vannak kapcsolatban.[10] Ezek közül az egyik általában egy hajléktalanellátással foglalkozó intézmény, míg a másik valamilyen drogspecifikus szolgáltatás, jellemzően egy alacsonyküszöbű, ártalomcsökkentéssel foglalkozó program.
Fontos kiemelni, hogy a kutatásokban megkérdezettek gyakran bizalmatlanok az ellátórendszerrel kapcsolatban, sajnos nem alaptalanul.[6] A szerhasználók az egyik legelutasítottabb, legstigmatizáltabb csoport Magyarországon, amely a szerhasználat büntetőjogi következményeivel együtt kockázatossá teszi a kábítószerhasználat felvállalását, még akkor is, amikor valaki segítséget akar kérni. Amikor azt vizsgálták, hogy a marginalzált ÚPSZ használók kiben bízhatnak ha tanácsot vagy segítséget akarnak kérni a szerhasználatukkal kapcsolatban, akkor azt találták, hogy legnagyobb arányban a családot jelölték meg, mint amelyhez bizalommal tudnak fordulni ilyen esetben.[6] A háziorvos volt a második ebből a szempontból, de csak a válaszadók fele jelezte, hogy bizalommal fordulhat a háziorvosához szerhasználattal kapcsolatos problémájával. A nem szerhasználó barátok, és a családsegítő szolgálat munkatársai voltak azok, akikhez legkevésbé tudnak bizalommal fordulni.
Az ÚPSZ használat indokaival kapcsolatban ki kell emelni a strukturális okok jelentőségét. Bár az egyéni frusztrációknak, a megküzdési stratégiák hiányosságainak, traumáknak mind lehet szerepe, ezekben a marginalizált közösségekben (akár városokról, akár falvakról beszélünk) egyértelműen meghatározó a kirekesztettség, a nyomor, a reménytelenség, a munkalehetőség a megfelelő lakhatás hiánya. A szerhasználat ezekben a közösségekben a túlélési stratégia része, egy eszköz, amellyel a valóság, a pszichológiai problémák, a szegénység és a nyomor elől el lehet menekülni, amely segít megküzdeni azzal stresszel, amit a túlélésért folytatott küzdelem jelent.[7]
A marginalizált csoportok ÚPSZ használata egy komplex probléma, amelyben mind a legális, mind az illegális szerek megjelennek, és amelyet a társadalmi státuszból és a szerhasználatból eredő többszörös stigmatizáltság jellemez. Azok, akik falvak szegregátumaiban, szociálisan és gazdaságilag is hátrányos helyzetben élnek, nem tudnak hozzáférni se a szociális se az egészségügyi ellátórendszer szolgáltatásaihoz, viszont hozzá tudnak férni ÚPSZ-ekhez és nyugtatókhoz. A saját közösségükön kívül ezek a marginalizált szerhasználók stigmatizáltsággal és kirekesztéssel találkoznak, a szociális és egészségügyi ellátórendszerben pedig a szerhasználatuk miatt gyakran nem látják el őket megfelelően, sőt előfordul, hogy embertelenül bánnak velük. Ha hatásos beavatkozásokat akarunk létrehozni, amelyek megfelelően tudják kezelni ezt a problémát, akkor meg kell értenünk ezeknek a közösségeknek a perspektíváját. Azt, hogy nekik minden nap szembesülniük kell az életük reménytelenségével, amelyben a szerhasználat egy racionális eszköz lehet arra, hogy megküzdjenek jövő kilátástalanságával. A marginalizált, hátrányos helyzetű emberek ÚPSZ használata egy olyan helyzet, amelyben a fizikai, gazdasági, társadalmi és politikai hátrányok egymásra rakódnak, és amelyben azok a beavatkozások, amelyek csak a függőséget és a szerhasználatot célozzák, nem lehetnek eredményesek. Kezelni kell a szociális és egészségügyi ellátórendszer lefedettségének problémáit, mobil ártalomcsökkentő programok, utcai megkereső programok és az érintettek bevonásával létrehozott és működtetett szolgáltatások segíthetnek a helyzeten, ugyanakkor a marginalizált közösségekben élők lehetőségeit javító társadalompolitikai, munkaerőpiaci beavatkozások nélkül nem lehet eredményesen kezelni a helyzetet.
Irodalom
1. EMCDDA. High-risk drug use and new psychoactive substances, EMCDDA Rapid Communication. Luxemburg: Publications Office of the European Union; 2017.
2. McLeod K, Pickering L, Gannon M, Greenwood S, Liddell D, Smith A, et al. Understanding the patterns of use, motives, and harms of New Psychoactive Substances in Scotland. Scottish Government; 2016.
3. Blackman S, Bradley R. From niche to stigma—Headshops to prison: Exploring the rise and fall of synthetic cannabinoid use among young adults. International Journal of Drug Policy 2017;40:70–7.
4. EMCDDA. European drug report 2023: trends and developments. Luxembourg: EMCDDA; 2023.
5. Szécsi J, Sik D. Szerhasználat egy hátrányos helyzetű járás szegregátumaiban. Esély 2016;27(2):115–31.
6. Csák R, Magyar É, Márványkövi F, Szécsi J, Rácz J. Vidéki szegregátumokban élők pszichoaktív szerhasználata és a segítés lehetősége. Esély 2020;31(1):50–72.
7. Csák R, Szécsi J, Kassai S, Márványkövi F, Rácz J. New psychoactive substance use as a survival strategy in rural marginalised communities in Hungary. International Journal of Drug Policy 2020;85:102639.
8. Van Hout MC, Benschop A, Bujalski M, Dąbrowska K, Demetrovics Z, Felvinczi K, et al. Health and Social Problems Associated with Recent Novel Psychoactive Substance (NPS) Use Amongst Marginalised, Nightlife and Online Users in Six European Countries. Int J Ment Health Addiction 2018;16(2):480–95.
9. Csák R, Márványkövi F, Rácz J. Új pszichoaktív szerek (ÚPSZ) használóinak vizsgálata vidéki szegregátumokban. Budapest: Magyar Addiktológiai Társaság, Emberi Erőforrások Minisztérium; 2017.
10. Csák R, Kassai S, Márványkövi F, Szécsi J, Rácz J. Új Pszichoaktív Szerhasználat városi szegregátumi környezetben: hiányelemzés és szükségletfelmérés a hazai ellátórendszerre vonatkozóan. Budapest: Magyar Addiktológiai Társaság, Emberi Erőforrások Minisztériuma; 2018.
11. Fábián G, Szoboszlai K, Hüse L. A társadalmi periférián élő gyermekek és fiatalok rizikómagatartásánakháttere. Nyíregyháza: Periféria Egyesület; 2017.
12. Rácz J, Csák R, Lisznyai S. Transition from “old” injected drugs to mephedrone in an urban micro segregate in Budapest, Hungary: a qualitative analysis. Journal of Substance Use 2015;20(3):178–86.
13. Kapitány-Fövény M, Rácz J. Synthetic cannabinoid and synthetic cathinone use in Hungary: A literature review. DHS 2018;1(3):63–9.
14. Rácz J, Csák R, Tóth KT, Tóth E, Rozmán K, Gyarmathy VA. Veni, vidi, vici: The appearance and dominance of new psychoactive substances among new participants at the largest needle exchange program in Hungary between 2006 and 2014. Drug and Alcohol Dependence 2016;158:154–8.
15. Gyarmathy VA, Csák R, Bálint K, Bene E, Varga AE, Varga M, et al. A needle in the haystack – the dire straits of needle exchange in Hungary. BMC Public Health 2016;16(1):157.
A támogató
A filmet a Nemzetközi Drogpolitikai Konzorcium (IDPC) támogatta.
A magyarországi ártalomcsökkentés krónikája videón
Footer
