Szemezgetés a mexikói Proceso eheti számának drogkartellekkel foglalkozó írásaiból
A hétvégi koreai G20 csúcson Calderón elnök öröme nem lehetett teljes – hiába számolt be Mexikó gazdasági fejlődéséről, az országával kapcsolatos vezető hírek ekkor is a drogkartellekkel foglalkoztak. Múlt héten történt ugyanis a rekordmennyiségű kábítószerfogás Tijuanában: a hatóságok 134 tonna marihuánát találtak és semmisítettek meg.
Az elnök a drogfogást megelőzően már többször a drogháború legsikeresebb városának nevezte Tijuanát, ahol sikerült visszaszorítani a bűnözést és előmozdítani a lakók biztonságát. Ehhez képest meglepő, hogy a sikeres hadjárat után valahol mégis meglapulhatott 134 tonna fű. Még elkeserítőbb, hogy a megsemmisítést követően, vélhetően az érintett Sinaloa kartell tagjai mészárlást végeztek egy detoxikálóban: tizenhárom falhoz állított pácienst lőttek tarkón. Az eset után ismeretlenek rádióüzenetben közölték a rendőrséggel, hogy a drogfogást megtorlandó további 135 halálesetre számíthatnak. A brutalitásukról közismert drogkartellek dühe a saját szemszögükből érthető, hiszen az általuk az USA-ba exportált kábítószerek 60%-a marihuána. Egész pontosan az a marihuána, amely önmagában még egyetlen fogyasztójának életét sem követelte, most pedig úgy tűnik, hogy csupán egy drogfogás újabb 150 értelmetlen áldozattal fogja növelni a mexikói drogháború már így is 30 ezerhez közelítő áldozatainak számát. És minden látványos lefoglalás ellenére nagyon úgy néz ki, hogy a már négy éve tartó küzdelemben a mexikói állam áll vesztésre.
A Proceso eheti száma – története során már sokadszorra – a mexikói drogkartellek tevékenységére koncentrál. Az elsősorban politikai elemzéseket közlő mexikói hetilap fent található címlapján virító kenderültetvényben a következő üzenet olvasható „a fél ország a drogkartellek hatalma alatt”.
Ha kivégzel egy kartellfőnököt, azonnal hat másik lép a helyébe
A lap vezércikke áttekintést nyújt arról, hogyan sikerült a 2000-es években a drogkartelleknek uralmuk alá vonni közel kétszáz város önkormányzatát. A múlt heti, szervezett bűnözéssel foglalkozó konferencián Eduardo Salcedo Kolumbia példáján keresztül bemutatta, hogy a drogkartellek a leggyengébb, nem megfelelően integrált állami szervezetekbe férkőznek bele először (értsd: megveszik a tisztviselőket kilóra), majd hosszú távon a saját jelöltjeikkel a választások eredményére is komoly ráhatással bírnak. Ezt támasztja alá a Proceso vezércikke is, mely szerint a bűnözői csoportok megtanulták, hogy az önkormányzat az államnak a lakossághoz legközelebb álló szintje – innen kell elindulniuk, hogy a hatalom felsőbb szféráiba is beférkőzhessenek. Így lehetséges, hogy mára a kartellek több állam legfőbb ügyészének védelmét is élvezik. A Szenátori Kamara Városi Fejlődésért Felelős Bizottsága augusztus végén közétett egy jelentést, mely szerint a drogkartellek 195 önkormányzatban bírnak hegemóniával és további 1500-ban erős a hatalmuk. Ugyanakkor a polgármesterek és a jogtanácsosok hiányolják az állam segítségét, valamint egyre gyakrabban számolnak be komoly fenyegetésekről, amelyeket később gyakran valóra is váltottak: az utóbbi három év során 41 községi tisztviselőt gyilkoltak meg.
A Proceso által megszólaltatott, nemzetközi jogot oktató Edgardo Buscaglia négy állam több városát végképp elveszettnek tekinti, ahol bérgyilkosok követelnek „védelmi pénzt” a szervezetektől, hogy továbbra is működhessenek, valamint ők irányítják a városokban a prostitúciót is. Buscaglia a folyamatot a feudalizációnak nevezi, hiszen a városok működésébe fokozatosan beszivárgott szervezett bűnözői csoportok hűbéri viszonyokat alakítanak ki, ahol a rendszert támogatókból válnak képviselők és polgármesterek.
Afganizációnak nevezi a Calderón közel 30 ezer áldozatot követelő drogháborúja alatt kialakult viszonyokat, melyben a kartellek az adminisztráción keresztül behatoltak a városok vezetésébe. A professzor információi szerint, míg 2007-ben az afganizáció 353 községben volt azonosítható, a fertőzött önkormányzatok száma mára már 982-re nőtt.
Október 5-én az USA Központ az Új Amerikai Biztonságért (CNAS) szervezete államellenes lázadói bűnszervezetek harcának minősítette a drogkartellek küzdelmét, ezzel csatlakozva Hillary Clinton szeptemberi kijelentéséhez, melyben a külügyminiszter-asszony a mexikói viszonyokat a 20 évvel ezelőtti Kolumbiához hasonlította. Hillary Clinton ezzel sokak szerint megpendítette a Plan Colombiához hasonló intézkedés foganatosítását, vagyis az USA jelentős katonai erőkkel való bevonulását Mexikóba, a kartelluralom véget vetésének érdekében.
A Procesonak nyilatkozó Porfirio Muñoz Ledo könnyen elképzelhetőnek tartja az USA katonai bevonulását az országba. A Munkáspárt 77 éves képviselője szerint a másik lehetséges forgatókönyv szerint a polgári demokráciát katonai diktatúra váltja fel. A politikus úgy látja, hogy Mexikó demokratikus keretek között kormányozhatatlan országgá vált, ahol a drogkartellek az új politikai erőként lépnek fel és nyílt kihívást jelentenek a kormány számára.
Kardos Tamás
Drogriporter
2010.10.26.
