A drogtilalom áldozatai: vietnámi gyermekmunkásokat dolgoztatnak a fűfarmokon
Európa egyre nagyobb részén jellemző, hogy vietnámi bűnszerveztek kannabisz termesztésével próbálnak gyors haszonra szert tenni. Kevesebb szó esik azonban arról, hogy a vietnámi ültetvényeken gyakran olyan gyermekmunkások dolgoznak, akiket illegálisan csempésztek az országba és akiket rabszolgaként zsákmányolnak ki a bűnszervezetek. Az emberkereskedelem és az illegális kannabiszkereskedelem összefonódásáról készített dokumentumfilmet Mei-Ling McNamara az Al Jazeera televíziócsatorna számára.
Egy évtizede még alig lehetett hallani a illegális kannabisz-ültetvényekről Angliában – ma már minden héten három ültetvényt leplez le a rendőrség. Bár a kannabisz viszonylag igénytelen növény és termesztése nem igényel nagy technikai tudást és anyagi befektetést – az illegalitás miatt a termesztői rövid idő alatt óriási profitra tehetnek szert. A film szerint egy 30 ezer dollárért berendezett hidroponikus ültetvény egy év múlva 1 millió dolláros hasznot hajthat. Nem csoda, hogy a szervezett bűnözés is beszállt a fűbizniszbe.
Minden évben 100 ezer vietnámi próbál szerencsét a külföldi munkaerőpiacon. A vietnámi kormány támogatja a munkaerő külföldre áramlását – mivel a külföldre szakadt vietnámiak évente 2 milliárd dollár megtakarítást juttatnak haza. Számos munkaerő-közvetítő ügynökség működik Vietnámban, a munkavállalók jogszabályi védelme azonban távolról sem tökéletes, hiszen a kormánynak csak a haszon számít, nem a polgárai biztonsága – így rengeteg embert becsapnak és hamis ígéretekkel csábítanak külföldre, ahol aztán kizsákmányolják őket. Sok vietnáminak azonban egyáltalán nincs választási lehetősége: ha a család eladósodik, kénytelen felajánlani a saját gyermekeit valamelyik cégnek – a fiatalok hamarosan egy európai fűfarmon találhatják magukat.
A kannabisz-ültetvényeken dolgoztatott rabszolgamunkásokat esetenként kegyetlenül megkínozzák, és ha meg akarnak szökni, azzal fenyegetik őket, hogy börtönbe kerülnek, hiszen legális tartózkodási engedélyük nincsen. És valóban: a rendőrség ahelyett, hogy az emberkereskedelem áldozatainak tekintené őket, bűnözőként bánik velük és ők viszik el a balhét a bűnszervezetek valódi vezetői helyett. A rendőrnyomozók számára is ideális bűnbakok ezek az országukból elrabolt, rémült fiatalok – akikkel bármit alá lehet íratni.
A film nem tér ki arra, hogy amennyiben a kannabisz legális termék lenne, termesztését és forgalmazását megfelelő jogszabályokkal kontrollálnák ahelyett, hogy totális tilalmat vetnek ki rá – akkor nem bűnszervezetek húznának hasznot a fűkereskedelemből, és jelentős csapást lehetne mérni az emberkereskedelemre is. A kannabisz iránti európai kereslet ugyanis egyre nő, visszaszorítása nem lehetséges büntetőjogi eszközökkel. Csak egy választásunk van: vagy a feketepiacra bízzuk a kannabisz forgalmazását, vagy legális, államilag ellenőrzött cégekre. Amíg nemet mondunk a legális szabályozásra – addig igent mondunk a bűnszervezetekre és a rabszolgamunkások kizsákmányolásra. A vietnámi rabszolgamunkások ugyanis nem kizárólag az emberkereskedelem áldozatai – hanem az európai társadalmak zéró-tolerancia drogpolitikájának áldozatai is egyben.
Sárosi Péter
