Az ENSZ összehasonlító vizsgálatot végzett négy különböző drog egészségkárosító hatásairól.
A kannabiszhasználat jelentette egészségkárosító hatások felmérésének egyik hatékony módja az, ha annak kockázatait összevetjük egy minőségi összehasonlító elemzés során olyan más, szintén széles körben elterjedt kábítószerek hasonló hatásaival, mint az alkohol vagy a dohány (ARF/WHO, 1981).
Az ilyesféle összehasonlítás indítéka az, hogy egy általános mérce alapján hozzunk társadalmi döntést a kannabisz használatának ellenőrzéséről és szabályozásáról. A dohányhoz hasonlóan a kannabiszt a legtöbbször elszívás útján fogyasztják, és mint az alkoholt, a kannabiszt is főleg bódulatot és eufóriát okozó hatásai miatt használják a fejlett társadalmakban (bár némely fejlődő országban olyan praktikusabb okokból is használhatják, mint például a kemény fizikai munka elviselhetőbbé tétele). Az ópiátok a drogoknak egy olyan osztályához tartozik, mely – bár nem minden esetben joggal – rettegett hírnévre tett szert mint az ifjúság egészségére legártalmasabb anyag, amellyel összevethetjük a kannabisz okozta ártalmakat. Az ópiátok nem gyógyászati célra történő használatának oka elsősorban az eufórikus hatások elérése és a fájdalomcsillapítás.
Ennek a minőségi összehasonlításnak az elvégzése közben eltekintettünk az alkohol és dohány egészségrontó hatásairól szóló terjedelmes szakirodalom átfogó elemzésétől, és a következő megbízható szaktekintélyekre támaszkodtunk az egészségi kockázatokkal kapcsolatban: Anderson et al. (1993); Holman et al. (1988) az alkohol és dohány egészségügyi hatásainak kompendiuma; az Institute of Medicine (1987); az International Agency for Research into Cancer (1990); Roselle et al. (1993); a Royal College of Physicians (1987).
Mivel nincsen általánosan elfogadott szaktekintély az ópiátoknak – mint kábítószerek egy osztályának – egészségügyi hatásaival kapcsolatban, szükséges volt számos forrást felhasználva tárni fel ezeket. Általános gyógyászati szövegek és más tanulmányok felhasználásával tártuk fel az opiátok pharmakológiai hatásait (pl. Belkin és Gold, 1991; Jacobs és Fehr, 1987; Duggan és North, 1983). Az tiltott (intravénás vagy nem intravénás) opiát- és metadon-használat krónikus egészségügyi hatásaival és társadalmi következményeivel kapcsolatosan számos, az opiáthasználókról készített hosszú távú felmérésre támaszkodtunk (pl. Vaillant, 1973; O'Donnell, 1969; Maddux and Desmond, 1981; Simpson, Joe, Lehman and Sells, 1986; Joe and Simpson, 1987; 1990). Ezek a csoportos felmérések mindazonáltal nem reprezentatív minták alapján készültek, hanem a tipikusan a drogterápiás kezelésben résztvevők vizsgálata alapján.
Akut hatások
Alkohol
A kannabiszfogyasztás akut hatásai számos hasonlóságot mutatnak az alkoholmámor hatásaival. Először is mindkét drog a pszichomotorikus és kognitív funkciók zavarát okozza, elsősorban az emlékezet és a tervezés terén. Az alkohol által okozott mámor a balesetek számos formáját előidézheti. Növeli ezenkívül az olyan kockázatos viselkedési módokra való hajlandóságot, mint például a vakmerő autóvezetés vagy a védekezés nélküli szexuális kapcsolatok. Még eldöntésre vár mindazonáltal a kérdés, hogy a kannabiszhasználat, bár növeli a veszélyes helyzetekben a balesetek kockázatát, milyen mértékben növeli a kockázatvállaló magatartás előfordulását.
A kannabisz és az alkohol kiváltotta mámor különbözni látszik ugyanakkor az inkább szándékos mintsem véletlen jellegű károkozással kapcsoltban. Az alkoholmámor határozottan társítható az agresszív, erőszakos viselkedéssel. Ez a kapcsolat összetett az egyéni ivó szintjén nézve, és az ivásnak mint oknak a természete és mértéke nem egyértelmű (Pernanen, 1991; Martin, 1993; Pohorecky, Brick and Milgram, 1993). De meglehetősen szilárd bizonyítékunk van arra nézve, hogy az elfogyasztott alkohol arányában növekszik az erőszakos bűncselekmény elkövetésének valószínűsége, legalábbis a népesség egyes csoportjainál (Room, 1983; Lenke, 1990; Cook and Moore, 1993). Szintén növekvő számú bizonyíték van arra, hogy az alkohol szerepet játszik az öngyilkosságban is (Edwards et al., megjelenés előtt). Kevés alapja van annak a feltételezésnek, hogy a kannabiszhasználat agresszióhoz, erőszakhoz vezethet, legalábbis napjaink fejlett társadalmaiban.
Másodszor, alapos bizonyítékok támasztják alá azt, hogy a terhesség idején fogyasztott jelentős mennyiségű alkohol magzati alkohol-szindrómát okoz. Meggyőző, bár távolról sem végleges bizonyítékok vannak arra, hogy a terhesség idején fogyasztott kannabisz szintén kártékony hatással van a magzat fejlődésére. A magzati alkohol-szindrómának megfeleltethető jelenséget nem sikerült kimutatni.
Harmadszorra, van egy olyan akut hatása az alkoholfogyasztásnak, mely a kannabiszhasználat esetében nem merül fel. Nagy adagban az alkohol halál okozhat fulladás, alkoholmérgezés, kardiomüopáthia vagy szívinfarktus útján. A kannabisznek tulajdonítható halálos kimenetelű túladagolási esetet mindazonáltal nem dokumentáltak, és az emberek esetében az állatkísérletek eredményei alapján becsülhető halálos dózis olyan magas, hogy a gyakorlatban a fogyasztók számára lehetetlennek minősíthető.
Dohány
A legjelentősebb akut hatás, melyben a kannabisz a dohánnyal osztozik, a légzőszervrendszer irritációja, ezenkívül a THC és a nikotin által kifejtett élénkítő hatás a szív- és érrendszerre, melyek mindegyike káros lehet légzőszervi illetve szív- és érrendszeri betegségben szenvedők esetében. Lenyelés és nem belélegzés útján fogyasztva a légzőszervi irritáció egyik drog esetében sem lép fel.
Ópiátok
Az ópiátok közül egyesek az alkoholhoz és a kannabiszhez hasonló akut mámort okoznak, bár a nyugtató hatás itt jóval hangsúlyosabb. Az heroin akut használata számos fogyasztónál eufóriát okoz, bár más ópiátok, mint a metadon nincsenek ilyen hatással a toleráns felhasználókra. Az eufória kiterjedését szintén befolyásolja a fogyasztás módja. Mint ahogyan a kannabisz esetében is kimutatták, néhány fogyasztó kellemetlen élményekről számol be ópiáthasználat után, elsősorban hányingerről és dysphoriáról. Más ópiátok CNS idegnyugtatók és mint ilyenek a tudatosság szintjének csökenéséhez és alváshoz vezetnek.
Az ópiátoknak a vezetési és más koncentrációs készségekre való hatásairól szóló irodalom nem kielégítő. A függők esetében az elvonási tüntetek elhárítására elegendő adag a pszichomotorikus és kognitív funkciók zavarát okozhatja. Az a heroinfogyasztó, aki már elérte a "bólogató" stádiumot, semmiképpen sem alkalmas autóvezetésre, bár valószínűleg csekély hajlandósága lesz ezt tenni. Csakúgy mint a kannabisz esetében, kevés epidemológiai bizonyíték van az ópiátok által okozott balesetekre. Egy tanulmány azt mutatta ki, hogy a stabil dózisú metadonnal kezelt személyek esetében nincs szó a vezetési képességek zavaráról olyan laboratóriumi tesztek esetén, melyek az alkohol hatása alatti személyeknél zavarokat idéztek elő (Chesher, Lemon, Gomal and Murphy, 1989).
Míg a kannabisznél nincsen kockázata a túladagolásnak, az ópiátok tiltott használata valódi túladagolási kockázatot jelent. Az ópiátok nagy dózis esetében a légzésszám és a vérnyomás csökkenéséhez vezetnek és a légzés leállását okozhatják. A túladagolás kockázatát növelheti az alkohollal vagy más drogokkal való kombinált használat, ezenkívül az illegálisan kapható ópiátok hatóanyagtartalmának változatossága is.
Az ópiátok, mint a kannabisz is, a hormonszint csökkenéséhez vezetnek. Ezek a csökkent hormonális szintek azonban nem járnak feltétlenül terméketlenséggel a hosszú időszakon keresztül ópiátot használó férfiak és nők esetében (Belkin and Gold, 1991; Duggan and North, 1983; Martin and Martin, 1980). Mint az alkoholt, a dohányt és a kannabiszt, az ópiátokat is összefüggésbe hozták vetélésekkel, magzathalállal és alacsony születési súllyal. Nincsen olyan egyértelmű bizonyíték az ópiátok esetében, mely az alkohol magzat-szindrómához hasonló magzati rendellenességekre utalna. Bár a rendszertelen táplálkozás és a szülés előtti gondoskodás hiánya egyértelműen közrejátszik az utcai drogoktól függő terhes nők esetében fellépő hátrányos következményeknél, még a metadonhasználat is összefüggésben áll a terhességi rendellenességekkel. A metadon és más szájon át szedett ópiátok bizonyítottan okozhatnak magzathalált és alacsony születési súlyt laboratóriumi állatkísérletekben (Martin and Martin, 1980; Caviston, 1987; Woody and O'Brien, 1991).
Krónikus hatások
Alkohol:
Az erős, krónikus alkoholfogyasztásnak számos olyan kockázata van, amelyek a kannabiszhasználatra is jellemzőek. Először is, mindkét drog rendszeres használata megnöveli a függőségi szindróma kockázatát, melynek során a használók nem képesek abbahagyni vagy kontrollálni saját fogyasztásukat. Egyértelmű bizonyíték van az ilyen szindróma létezésére alkohol esetében, kannabisz esetében pedig elgondolkodtató bizonyíték. A kettő közötti lényeges különbség azonban, hogy az elvonási tünetek vagy nem jelentkeznek vagy pedig enyhék a kannabisz fogyasztásával való hirtelen felhagyás esetén, míg a komoly alkoholisták esetében az elvonási tünetek jelentős elvonási tünetek jelentkeznek, melyek akár végzetesek is lehetnek.
Másodszor, jelentős bizonyíték van arra nézve, hogy a krónikus alkoholfogyasztás pszichotikus tüneteket és pszichózist okoz egyeseknél, vagy az akut mámor hatása alatt vagy az alkoholisták esetében az elvonókúra folyamán. Van némi bizonyíték arra nézve, hogy az erős, krónikus kannabiszfogyasztás toxikus pszichózist okoz. Egy leendő epidemológiai tanulmány azt sugallja, hogy az erős kannabiszfogyasztás az erre hajlamos személyeknél siettetheti a skizofrénia kialakulását, magyarul azoknál, akiknek a család vagy kórtörténetében lelki rendellenességek szerepelnek. Meggyőzőbb bizonyítékok állnak rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy a folytatólagos kannabiszhasználat ronthat a skizofrénia lefolyását. Harmadszor, jelentős bizonyíték van arra, hogy a erős alkoholfogyasztás közvetetten agykárosodáshoz vezet – a Wernicke-Korsakov szindrómához – ami az emlékezés, a tervezés és rendszerezés képességének romlásával jár. Folyamatos erős ivás esetén és a megfelelő vitaminpótlékok hiányában ez a károsodás komoly, visszafordíthatatlan kognitív zavarral jár. Meggyőző bizonyítékok azt mutatják, hogy az erős, krónikus kannabiszfogyasztás nem okoz hasonló komolyságú kognitív ártalmakat. Jelentős bizonyítékok vannak mindazonáltal arra, hogy a krónikus, erős kannabiszfogyasztás a kognitív funkciók csekély romlásával jár, amely visszafordítható vagy esetleg visszafordíthatatlan is lehet a fogyasztással való felhagyás után.
Negyedszer, jelentős bizonyíték van arra, hogy a krónikus és kemény alkoholfogyasztás a kulturális hiedelmek ellenére nagymértékben rontja a munkahelyi teljesítményt a felnőtteknél és az iskolai szereplést serdülők esetében. A zzámba vehető bizonyítékok azt mutatják, hogy krónikus és erős kannabiszfogyasztás esetében hasonló bár sokkal csekélyebb hatások figyelhetők meg a munkahelyi és iskolai teljesítményben.
Ötödször, erős bizonyítékok támasztják alá azt, hogy a felnőtt kor előtti, balesetek, erőszakos cselekmények és öngyilkosságok miatti elhalálozások kockázatát az alkoholfogyasztás megnöveli. Nincsen ehhez hasonló bizonyíték a kannabisz esetében, bár valószínűsíthető az, hogy azok a rendszeres kannabiszfogyasztók, akik a szer hatása alatt vezetnek, növelik saját esélyeiket a baleseti sérülésekre és halálra.
Hatodszor, elfogadott tény, hogy az alkoholfogyasztás a nyelőszervek rákos megbetegedéseihez vezethet férfiak és nők esetében. Egyes bizonyítékok arra utalnak, hogy a krónikus kannabiszhasználat szintén hozzájárulhat a légző és emésztőszervekben kialakuló rákos megbetegedésekhez. Vannak olyan epidemológiai bizonyítékok is, melyek alátámasztják, hogy az alkohol megnöveli a rákos megbetegedések kockázatát a női mellben illetve a vastagbélben mindkét nemnél.
Hetedszer, az alkohol a májzsugorodás fő oka, a nem-trópusi országokban az esetek 80%-kában jelentős alkoholfogyasztás a felelős. Az erős alkoholfogyasztás szintén felelős a gyomorhurut, magas vérnyomás, szívroham, szívritmus zavarok, cardimyopathia, pancreatitis és polyneuropáthia kialakulásáért. Másfelől úgy tűnik, hogy az alkohol rendszeres, csekély mennyiségű fogyasztása a szívkoszorúér-megbetegedések kockázatát csökkenti, elsősorban idős személyeknél, akik rizikófaktorait növeli a dohányzás és a zsíros étrend. Nincsen ennek megfeleltethető védelmező hatás a kannabisz esetében, annak ellenére, hogy van némi bizonyíték némely cannabinoid terapeutikus hasznosságára (Hall et al, 1994).
Dohány
A legjelentősebb mértékben ártalmas egészségügyi hatások mind a krónikus dohány, mind kannabiszfogyasztók esetében a krónikus légzőszervi megbetegedések, mint például a krónikus bronchitis, és valószínűleg a légző és nyelőszervrendszer rákos megbetegedései (száj, nyelv, torok, nyelőcső, tüdő stb.). A légző- és nyelőszervek rákos megbetegedésének kockázatának növekedése annak a következménye, hogy mindkét szert elszívás útján fogyasztják. Lehetséges az is, hogy a kannabiszszívás a dohányszívás kardiotoxikus hatásaiban is osztozik, bár ezt még további kutatásoknak kell megerősíteni. Ezeket a légúti ártalmakat el lehet kerülni oly módon, hogy a szájon át történő lenyelésre tér át a fogyasztó, mely csökkenti a kardiovaszkuláris kockázatokat, de nem szünteti meg, mivel a THC orálisan fogyasztva is hatással van a szív- és érrendszerre.
A dohányszívás még számos más olyan egészségügyi ártalmat is okoz, amelyekkel a kannabiszt nem hozták kapcsolatba. Ezek közé tartozik például a méhnyakrák, gyomorrák, hugyhólyagrák és veserák, szívkoszorúér megbetegedések, a periferiális érrendszer megbetegedése, szívroham, hályog és csontritkulás.
Ópiátok
Az ópiumhasználat sajátos hatásai nagyban függenek a használat módjától. Az intravénásan használt ópiátok olyan hatásokkal bírnak, melyek nem összehasonlíthatók az alkohol, dohány vagy kannabisz hatásaival, főleg ha illegálisan beszerzett anyagról és közös fecskendőhanszálatról van szó. A heroin vagy morfium befecskendezése sérüléshez, gyulladáshoz és fertőzéshez vezethet a tű behatolási felülete mentén. Az ópiátfüggőknél a májkárosodás a közös fecskendők használata miatti vírusos hepatitis fertőzés okozata is lehet, de okozhatja krónikus alkoholfogyasztás is. Olyan komoly fertőzések is előfordulhatnak, mint az endocarditis. Helyi szöveti és szervi károsodásokat okozhatnak az utcán beszerzett drogok nem kívánatos adalékanyagai is (Belkin and Gold, 1991). Az intravénás droghasználat során történő átadás az olyan fertőző betegségek terjedésének egyik fő oka, mint a vírusos hepatitis vagy az AIDS.
Úgy tűnik, hogy a nem intravénásan fogyasztott ópiátok krónikus használata csekély egészségügy ártalmat okoz, ilyen például a kiválasztó-rendszer zavara, az immunrendszer hatékonyságának csökkenése, amely hasonló kannabiszhasználat kiváltotta immunrendszeri hatásokhoz, és krónikus székrekedés.
Míg az nem tisztázott, hogy léteznek-e elvonási tünetek a kannabisz esetében, az ópiátok okozta fizikai függőséget már századok óta ismerjük. Az ópiátok elvonási tünetei jelentős fájdalmakkal járnak, de csak ritkán veszélyeztetik a fogyasztó életét. Az elvonási tünetek általában nem olyan veszélyesek, mint a nyugtatók vagy az alkohol hirtelen megvonása esetén, bár újszülötteknél életveszélyesek is lehetnek. Az alacsony kockázat ellenére az elvonási tünetek elkerülése hatalmas motivációt jelent az ópiátok további fogyasztására.
A krónikus ópiátfogyasztók tapasztalhatnak gyors hangulatváltozást, anorexiát, letargiát és depressziót, melyek az akut droghatásokhoz is kapcsolhatók. Az ópiátokat nem hozták kapcsolatba a krónikus pszichés megbetegedésekkel, de az utcai drogfogyasztók várható élettartama alacsonyabb és gyakrabban szembesülhetnek társadalmi és érzelmi problémákkal. Ez részben a fertőzés veszélyének, illetve az erőszakos cselekményeknek, szegényes életkörülményeiknek való kiszolgáltatottságból következik, nem a droghasználatból.
