Az Európai Bizottság múlt héten megjelentette az Európai Unió 2005-2008 közötti időszakra szóló drogpolitikai akciótervének javasolt szövegét. Cikkünk ismerteti az előzményeket és beszámol a kulisszák mögött zajló egyeztetési folyamatokról.
Az Európai Bizottság múlt héten megjelentette az Európai Unió 2005-2008 közötti időszakra szóló drogpolitikai akciótervének javasolt szövegét. Cikkünk ismerteti az előzményeket és beszámol a kulisszák mögött zajló egyeztetési folyamatokról.
Előzmények
Az Akcióterv tulajdonképpen az Európai Unió hosszabb időre (2005-2012) szóló Drogstratégiájának célitűzéseit próbálja átültetni rövid távú, gyakorlati követelményekbe. A drogstratégia tervezetét az Európai Bizottság júniusban tette közzé, majd miután a horizontális kormányközi munkacsoport (HDG) megvitatta, a civil társadalommal való konzultáció mellőzésével terjesztette be a Miniszterek Tanácsa elé, amely december 17-én jóváhagyta azt.
Nem csak a civil szervezeteket, hanem az Európai Parlamentet is kihagyták az egyeztetési folyamatból. Mint ahogy korábban beszámoltunk róla, az EP december 15-én egy olyan határozatot fogadott el, amely „radikálisan új” utakat javasolt a drogpolitika számára, és a büntetőjogi megközelítéssel szemben az ártalomcsökkentést helyezte volna az új drogstratégia középpontjába. A Tanács által elfogadott stratégia azonban szinte teljes egészében a korábbi drogstratégia (2000-2004) célkitűzéseit és alapelveit ismételte meg. Pozitívumai közé tartozik, hogy elismeri a "multidiszciplináris megközelítés" és a "bizonyítékokon alapuló drogpolitika" szükségességét, és támogatja az ártalomcsökkentő módszerek bevezetését illetve kiterjesztését. Az ártalomcsökkentést ugyanakkor alárendeli a totális drogmentességre törekvő megközelítésnek és kiáll a hagyományos büntetőjogi eszközök mellett. A keresletcsökkentésről alig 2 gyér információkat tartalmazó oldalon beszél, míg a kínálatcsökkentésre 5 sűrűn szedett oldalt szentelt.
Tette ezt annak ellenére, hogy mind az előző stratégia értékelésére összehívott márciusi dublini konferencia, mind az EU drogmonitorozó intézetének (EMCDDA) 2004. október 16-án publikált hatásvizsgálata azt mutatta, hogy az előző stratégia nem tudta beteljesíteni fő célkitűzéseit (drogfogyasztás és kereskedelem jelentős csökkentése), eszközei (keresletcsökkentés, kínálatcsökkentés) hatástalannak bizonyultak. A döntés hátterében politikai és nem tudományos érvek, érdekek húzódnak. Az Európai Unió ugyanis erőtlennek érzi magát ahhoz, hogy szembeszálljon azzal a nemzetközi konvenciókon alapuló drogtilalmi rezsimmel, amelyet az ENSZ az USA hathatós támogatásával évtizedek óta sikertelenül működtet. Az ENSZ konvenciói ugyanis megtiltják a tagállamok számára, hogy a tiltás helyett a szabályozás útjára lépjenek. A másik, ezzel összefüggő ok az EU belső megosztottságában rejlik. Egyes tagállamok ugyanis (pl. Svédország, Franciaország) makacsul ellenállnak azoknak a bizonyítékoknak, amelyek szerint a hagyományos drogtilalmi rezsim csődöt mondott, és még mindig a drogmentes társadalom ideálját hirdetik.
Az Akciótervvel kapcsolatban az EU Bizottság már nagyobb hajlandóságot tanúsított a civil társadalom bevonására. November elején konzultációt hirdettek és felszólították a civil szervezeteket, hogy küldjék be az akciótervvel kapcsolatos véleményüket. A felszólításnak számos szervezet, köztük a TASZ is eleget tett, amely más közép-kelet európai civil szervezetekkel közösen elküldte álláspontját az új akciótervvel kapcsolatban. Ebben a dokumentumban megfogalmaztuk azt az igényt, hogy az akciótervnek le kell vonnia az előző időszak konzekvenciáit, és az irreálisnak bizonyult célkitűzésekkel (pl. a drogfogyasztás jelentős csökkentése) szemben olyan célokat kell megfogalmazni, amelyek reálisan teljesíthetőek, valóban tudományos bizonyítékokon alapulnak és figyelembe veszik a fogyasztók emberi jogait (pl. drogfogyasztáshoz köthető kockázatok csökkentése). Mint ahogy korábbi cikkünkben beszámoltunk róla, az EU Bizottság a beérkezett javaslatokról néhány hete egy összegzést jelentetett meg, amelyben a TASZ érvei is visszaköszöntek.
Az új Akcióterv pozitívumai és negatívumai
Az EU Akciótervének 2005. február 15-én közzétett tervezete természetesen szűk mozgástérrel rendelkezik abból a szempontból, hogy nem térhet el alapvetően a Drogstratégiában megfogalmazott alapelvektől. A stratégia három fő célkitűzése közül az első az egészségvédelem és jólét növelése a drogfogyasztás, drogfüggőség és a droggal kapcsolatos ártalmak csökkentésével, a második a társadalmi biztonság növelése a drogkereskedelem visszaszorításával, a harmadik pedig a nemzetközi kooperáció erősítése. Az Akcióterv abból indul ki, hogy a drogjelenség alapvető fenyegetést jelent az európai társadalmak biztonsága és közegészségügye számára. Különös aggodalommal nyugtázza, hogy az EU tagállamaiban 2 millió problémás droghasználó él.
Az EU Bizottság központja (Brüsszel)
Az Akcióterv szerint a bevezetett intézkedéseknek meg kell felelniük bizonyos kritériumoknak: megvalósítható célokat kell kitűzniük, a drogstratégia legalább egy céljához hozzá kell járulniuk, költséghatékonynak kell lenniük illetve minden területen reális számú intézkedésre van szükség. A dokumentum az EU eddigi hagyományos drogpolitikáját követi abban, hogy a szubszidiaritás elvét hangsúlyozza: a döntéseket csak a legvégső esetben vonja meg a lokális, regionális vagy nemzeti kormányzatoktól, és csak végső esetben foglal állást konkrét drogpolitikai kérdésekben. Ez az alapelv különösen az olyan Európa szerte nagy vitát keltő kérdésekben nyilvánul meg, mint például a drogfogyasztók büntetőjogi üldözése, az ellenőrzött fogyasztói szobák, a heroinfenntartó kezelés vagy a börtönökben bevezetett tűcsereprogramok. Bár ez az elv tulajdonképpen lehetővé teszi azt, hogy a helyi közösségek önálló döntést hozzanak ezekben a kérdésekben, ugyanakkor az egységes európai drogpolitikai állásfoglalások hiánya óriási bizonytalansági tényezőt is jelent, és cselekvésképtelenné teszi az EU-t a nemzetközi drogpolitikában.
Kiemelendő pozitívum, hogy az Akcióterv (a civil szervezetek kampányának köszönhetően) külön hangsúlyozza a civil társadalom bevonásának szükségességét is, és előírja az EU Bizottság számára, hogy dolgozza ki a sikeres kooperáció formáit. Előírja az EMCDDA számára, hogy vizsgálja a keresletcsökkentés leghatékonyabb formáit, így például a speciális kockázati csoportokat megcélzó iskolai prevenciós programokét. A kezelési programokkal kapcsolatban a hozzáférhetőség növelését és a választék szélesítését tartja a legfontosabbnak (ez szerepelt a TASZ javaslatai között is), és hogy a szabadságvesztés büntetés alternatíváiként az egyes államok a drogfüggők számára kezelési lehetőségeket biztosítsanak (a tervezet kizárólag függőkről beszél, nem alkalmi fogyasztókról). Előírja a prevenciós, rehabilitációs és ártalomcsökkentő programok kidolgozását a büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartott droghasználók számára is. (Ez a pont szintén szerepelt javaslataink között. Jelenleg Európa számos országában, így Magyarországon is gyerekcipőben jár a börtönökben folytatott kezelés és ártalomcsökkentés. A magyar kormány 2005. november 25-ki határozatában előírja a börtönökben való kezelési és ártalomcsökkentő programok kialakítását illetve fejlesztését).
Szintén a pozitívumok között tartjuk számon, hogy a dokumentum külön hangsúlyt helyez az intravénás droghasználathoz köthető fertőző betegségek (HIV/AIDS, hepatitis B,C) kontrolljára illetve megelőzésére. A HIV járvány különösen nagy problémát jelent az újonnan csatlakozó közép-kelet európai tagállamok körében (Észtországban például a világ leggyorsabban terjedő HIV járványával kell szembenéznie a társadalomnak, amelynek fő oka a használt fecskendők megosztása). Az Akcióterv előírja a steril fecskendőkhöz és a szubsztitúciós terápiához való hozzáférés növelését, és ami különösen pozitív fejlemény: felhív a veszélyeztetett csoportokkal való együttműködésre (tehát a droghasználók véleményének, jogainak figyelembe vételére). Felhív ezenkívül a droghoz köthető halálesetek csökkentésére alkalmas programok támogatására is (ezt nehezen lehet másképp értelmezni, mint az ellenőrzött fogyasztói szobák támogatásaként).
A kínálatcsökkentéssel kapcsolatos részből ugyanakkor kevés pozitívumot tudunk kiemelni. Egyrészről azért, mert a TASZ úgy gondolja, hogy az illegális drogkereskedelemhez köthető valóban tetemes károk és bizonytalanság legfőbb oka magában az illegalitásban és az azt fenntartó nemzetközi rendszerben rejlik. A tiltás alternatívájának a legális szabályozási rendszereket tartjuk, amelyeket az egyes drogok sajátos fogyasztási mintáihoz és kockázataihoz kellene igazítani, hogy a társadalom számára a droghasználat – és maga a drogpolitika – a legkevesebb költséggel és ártalommal járjon. Az EU mozgástere természetesen erősen korlátozott ebben a kérdésben (az USA és az ENSZ miatt), ugyanakkor egyes célkitűzések még az eddigiekhez képest is negatív irányú elmozdulást jelentenek.
Így különösen nyugtalanítónak tartjuk például azt, hogy a jövőben a kínálatcsökkentési tevékenységeket vagyonlefoglalással finanszírozzák. Ha a bűnüldözést a saját akcióiból származó bevételek finanszírozzák, akkor a bűnüldözés egyfajta profitorientált vállakozássá válik, amely elszakad a társadalom valós bűnmegelőzési érdekeitől, ezenkívül nő a korrupció. A terrorizmus és a drogkereskedelem összefüggéseinek vizsgálatára irányuló előírás szintén kétséges. Egy ilyen vizsgálat ugyanis arra az eredményre kell, hogy vezesen, hogy amíg a drogkereskedelem illegális, tetemes profitot hajt és szervezett bűnbandák kezében van, addig ez a kapcsolat is fenn fog állni. A totális tiltáson és kizárólag bűnüldözésen alapuló, operatív kínálatcsökkentő módszerek ezenkívül nem felelnek meg az Akcióterv által felállított kritériumoknak: a tudományos bizonyítékok nem támasztják alá a hatékonyságukat. Ellenben a szabályozott piac körülményei között bevezetett szigorú intézkedések (adók, vámok, droghasználat tilalma bizonyos közösségi helyeken) sikeresnek bizonyultak például a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításában.
A következő lépésekről
Az Akciótervet a Stratégiával szemben az Európai Bizottság már nem tudja az Európai Parlament hozzájárulása nélkül keresztülvinni, mivel az Akciótervhez konkrét költségvetési tételeket kell rendelni, ezeket pedig az EP-nek jóvá kell hagynia. A drogreform mellett elkötelezett európai civil szervezetek hálózata (ENCOD), amelynek ügyvivői testületében a TASZ is helyet kapott, megkereste az Európai Parlament Szabadságjogi Bizottságának (LIBE) képviselőit, akik a decemberi progresszív határozatot előkészítették.
Az EP képviselők megígérték, hogy nyilvános meghallgatást rendeznek, amelyre meghívják a szakmai és civil szervezetek képviselőit, mielőtt döntenek az új akcióterv elfogadásáról. Ennek a meghallgatásnak a dátumát 2005. április 21-ére tűzték ki. A civil szervezeteknek tehát még lesz arra esélyük, hogy az új Akcióterv végleges verzióját befolyásolják, amelynek elfogadásáról 2005 júniusában születik végső döntés az EU minisztereinek csúcstalálkozóján.
