Az Európai Bizottság múlt héten megjelentette az Európai Unió 2005-2008 közötti időszakra szóló drogpolitikai akciótervének javasolt szövegét. Cikkünk ismerteti az előzményeket és beszámol a kulisszák mögött zajló egyeztetési folyamatokról.
Az Európai Bizottság múlt héten megjelentette az Európai Unió 2005-2008 közötti időszakra szóló drogpolitikai akciótervének javasolt szövegét. Cikkünk ismerteti az előzményeket és beszámol a kulisszák mögött zajló egyeztetési folyamatokról.
Előzmények
Az Akcióterv tulajdonképpen az Európai Unió hosszabb időre (2005-2012) szóló Drogstratégiájának célitűzéseit próbálja átültetni rövid távú, gyakorlati követelményekbe. A drogstratégia tervezetét az Európai Bizottság júniusban tette közzé, majd miután a horizontális kormányközi munkacsoport (HDG) megvitatta, a civil társadalommal való konzultáció mellőzésével terjesztette be a Miniszterek Tanácsa elé, amely december 17-én jóváhagyta azt.
Nem csak a civil szervezeteket, hanem az Európai Parlamentet is kihagyták az egyeztetési folyamatból. Mint ahogy korábban beszámoltunk róla, az EP december 15-én egy olyan határozatot fogadott el, amely „radikálisan új” utakat javasolt a drogpolitika számára, és a büntetőjogi megközelítéssel szemben az ártalomcsökkentést helyezte volna az új drogstratégia középpontjába. A Tanács által elfogadott stratégia azonban szinte teljes egészében a korábbi drogstratégia (2000-2004) célkitűzéseit és alapelveit ismételte meg. Pozitívumai közé tartozik, hogy elismeri a "multidiszciplináris megközelítés" és a "bizonyítékokon alapuló drogpolitika" szükségességét, és támogatja az ártalomcsökkentő módszerek bevezetését illetve kiterjesztését. Az ártalomcsökkentést ugyanakkor alárendeli a totális drogmentességre törekvő megközelítésnek és kiáll a hagyományos büntetőjogi eszközök mellett. A keresletcsökkentésről alig 2 gyér információkat tartalmazó oldalon beszél, míg a kínálatcsökkentésre 5 sűrűn szedett oldalt szentelt.
Az Európai Parlament bejárata (Brüsszel)
Tette ezt annak ellenére, hogy mind az előző stratégia értékelésére összehívott márciusi dublini konferencia, mind az EU drogmonitorozó intézetének (EMCDDA) 2004. október 16-án publikált hatásvizsgálata azt mutatta, hogy az előző stratégia nem tudta beteljesíteni fő célkitűzéseit (drogfogyasztás és kereskedelem jelentős csökkentése), eszközei (keresletcsökkentés, kínálatcsökkentés) hatástalannak bizonyultak. A döntés hátterében politikai és nem tudományos érvek, érdekek húzódnak. Az Európai Unió ugyanis erőtlennek érzi magát ahhoz, hogy szembeszálljon azzal a nemzetközi konvenciókon alapuló drogtilalmi rezsimmel, amelyet az ENSZ az USA hathatós támogatásával évtizedek óta sikertelenül működtet. Az ENSZ konvenciói ugyanis megtiltják a tagállamok számára, hogy a tiltás helyett a szabályozás útjára lépjenek. A másik, ezzel összefüggő ok az EU belső megosztottságában rejlik. Egyes tagállamok ugyanis (pl. Svédország, Franciaország) makacsul ellenállnak azoknak a bizonyítékoknak, amelyek szerint a hagyományos drogtilalmi rezsim csődöt mondott, és még mindig a drogmentes társadalom ideálját hirdetik.
Az Akciótervvel kapcsolatban az EU Bizottság már nagyobb hajlandóságot tanúsított a civil társadalom bevonására. November elején konzultációt hirdettek és felszólították a civil szervezeteket, hogy küldjék be az akciótervvel kapcsolatos véleményüket. A felszólításnak számos szervezet, köztük a TASZ is eleget tett, amely más közép-kelet európai civil szervezetekkel közösen elküldte álláspontját az új akciótervvel kapcsolatban. Ebben a dokumentumban megfogalmaztuk azt az igényt, hogy az akciótervnek le kell vonnia az előző időszak konzekvenciáit, és az irreálisnak bizonyult célkitűzésekkel (pl. a drogfogyasztás jelentős csökkentése) szemben olyan célokat kell megfogalmazni, amelyek reálisan teljesíthetőek, valóban tudományos bizonyítékokon alapulnak és figyelembe veszik a fogyasztók emberi jogait (pl. drogfogyasztáshoz köthető kockázatok csökkentése). Mint ahogy korábbi cikkünkben beszámoltunk róla, az EU Bizottság a beérkezett javaslatokról néhány hete egy összegzést jelentetett meg, amelyben a TASZ érvei is visszaköszöntek.
Az új Akcióterv pozitívumai és negatívumai
Az EU Akciótervének 2005. február 15-én közzétett tervezete természetesen szűk mozgástérrel rendelkezik abból a szempontból, hogy nem térhet el alapvetően a Drogstratégiában megfogalmazott alapelvektől. A stratégia három fő célkitűzése közül az első az egészségvédelem és jólét növelése a drogfogyasztás, drogfüggőség és a droggal kapcsolatos ártalmak csökkentésével, a második a társadalmi biztonság növelése a drogkereskedelem visszaszorításával, a harmadik pedig a nemzetközi kooperáció erősítése. Az Akcióterv abból indul ki, hogy a drogjelenség alapvető fenyegetést jelent az európai társadalmak biztonsága és közegészségügye számára. Különös aggodalommal nyugtázza, hogy az EU tagállamaiban 2 millió problémás droghasználó él.
Az EU Bizottság központja (Brüsszel)
Az Akcióterv szerint a bevezetett intézkedéseknek meg kell felelniük bizonyos kritériumoknak: megvalósítható célokat kell kitűzniük, a drogstratégia legalább egy céljához hozzá kell járulniuk, költséghatékonynak kell lenniük illetve minden területen reális számú intézkedésre van szükség. A dokumentum az EU eddigi hagyományos drogpolitikáját követi abban, hogy a szubszidiaritás elvét hangsúlyozza: a döntéseket csak a legvégső esetben vonja meg a lokális, regionális vagy nemzeti kormányzatoktól, és csak végső esetben foglal állást konkrét drogpolitikai kérdésekben. Ez az alapelv különösen az olyan Európa szerte nagy vitát keltő kérdésekben nyilvánul meg, mint például a drogfogyasztók büntetőjogi üldözése, az ellenőrzött fogyasztói szobák, a heroinfenntartó kezelés vagy a börtönökben bevezetett tűcsereprogramok. Bár ez az elv tulajdonképpen lehetővé teszi azt, hogy a helyi közösségek önálló döntést hozzanak ezekben a kérdésekben, ugyanakkor az egységes európai drogpolitikai állásfoglalások hiánya óriási bizonytalansági tényezőt is jelent, és cselekvésképtelenné teszi az EU-t a nemzetközi drogpolitikában.
Kiemelendő pozitívum, hogy az Akcióterv (a civil szervezetek kampányának köszönhetően) külön hangsúlyozza a civil társadalom bevonásának szükségességét is, és előírja az EU Bizottság számára, hogy dolgozza ki a sikeres kooperáció formáit. Előírja az EMCDDA számára, hogy vizsgálja a keresletcsökkentés leghatékonyabb formáit, így például a speciális kockázati csoportokat megcélzó iskolai prevenciós programokét. A kezelési programokkal kapcsolatban a hozzáférhetőség növelését és a választék szélesítését tartja a legfontosabbnak (ez szerepelt a TASZ javaslatai között is), és hogy a szabadságvesztés büntetés alternatíváiként az egyes államok a drogfüggők számára kezelési lehetőségeket biztosítsanak (a tervezet kizárólag függőkről beszél, nem alkalmi fogyasztókról). Előírja a prevenciós, rehabilitációs és ártalomcsökkentő programok kidolgozását a büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartott droghasználók számára is. (Ez a pont szintén szerepelt javaslataink között. Jelenleg Európa számos országában, így Magyarországon is gyerekcipőben jár a börtönökben folytatott kezelés és ártalomcsökkentés. A magyar kormány 2005. november 25-ki határozatában előírja a börtönökben való kezelési és ártalomcsökkentő programok kialakítását illetve fejlesztését).
Szintén a pozitívumok között tartjuk számon, hogy a dokumentum külön hangsúlyt helyez az intravénás droghasználathoz köthető fertőző betegségek (HIV/AIDS, hepatitis B,C) kontrolljára illetve megelőzésére. A HIV járvány különösen nagy problémát jelent az újonnan csatlakozó közép-kelet európai tagállamok körében (Észtországban például a világ leggyorsabban terjedő HIV járványával kell szembenéznie a társadalomnak, amelynek fő oka a használt fecskendők megosztása). Az Akcióterv előírja a steril fecskendőkhöz és a szubsztitúciós terápiához való hozzáférés növelését, és ami különösen pozitív fejlemény: felhív a veszélyeztetett csoportokkal való együttműködésre (tehát a droghasználók véleményének, jogainak figyelembe vételére). Felhív ezenkívül a droghoz köthető halálesetek csökkentésére alkalmas programok támogatására is (ezt nehezen lehet másképp értelmezni, mint az ellenőrzött fogyasztói szobák támogatásaként).
A kínálatcsökkentéssel kapcsolatos részből ugyanakkor kevés pozitívumot tudunk kiemelni. Egyrészről azért, mert a TASZ úgy gondolja, hogy az illegális drogkereskedelemhez köthető valóban tetemes károk és bizonytalanság legfőbb oka magában az illegalitásban és az azt fenntartó nemzetközi rendszerben rejlik. A tiltás alternatívájának a legális szabályozási rendszereket tartjuk, amelyeket az egyes drogok sajátos fogyasztási mintáihoz és kockázataihoz kellene igazítani, hogy a társadalom számára a droghasználat – és maga a drogpolitika – a legkevesebb költséggel és ártalommal járjon. Az EU mozgástere természetesen erősen korlátozott ebben a kérdésben (az USA és az ENSZ miatt), ugyanakkor egyes célkitűzések még az eddigiekhez képest is negatív irányú elmozdulást jelentenek.
Így különösen nyugtalanítónak tartjuk például azt, hogy a jövőben a kínálatcsökkentési tevékenységeket vagyonlefoglalással finanszírozzák. Ha a bűnüldözést a saját akcióiból származó bevételek finanszírozzák, akkor a bűnüldözés egyfajta profitorientált vállakozássá válik, amely elszakad a társadalom valós bűnmegelőzési érdekeitől, ezenkívül nő a korrupció. A terrorizmus és a drogkereskedelem összefüggéseinek vizsgálatára irányuló előírás szintén kétséges. Egy ilyen vizsgálat ugyanis arra az eredményre kell, hogy vezesen, hogy amíg a drogkereskedelem illegális, tetemes profitot hajt és szervezett bűnbandák kezében van, addig ez a kapcsolat is fenn fog állni. A totális tiltáson és kizárólag bűnüldözésen alapuló, operatív kínálatcsökkentő módszerek ezenkívül nem felelnek meg az Akcióterv által felállított kritériumoknak: a tudományos bizonyítékok nem támasztják alá a hatékonyságukat. Ellenben a szabályozott piac körülményei között bevezetett szigorú intézkedések (adók, vámok, droghasználat tilalma bizonyos közösségi helyeken) sikeresnek bizonyultak például a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításában.
A következő lépésekről
Az Akciótervet a Stratégiával szemben az Európai Bizottság már nem tudja az Európai Parlament hozzájárulása nélkül keresztülvinni, mivel az Akciótervhez konkrét költségvetési tételeket kell rendelni, ezeket pedig az EP-nek jóvá kell hagynia. A drogreform mellett elkötelezett európai civil szervezetek hálózata (ENCOD), amelynek ügyvivői testületében a TASZ is helyet kapott, megkereste az Európai Parlament Szabadságjogi Bizottságának (LIBE) képviselőit, akik a decemberi progresszív határozatot előkészítették.
Az EP képviselők megígérték, hogy nyilvános meghallgatást rendeznek, amelyre meghívják a szakmai és civil szervezetek képviselőit, mielőtt döntenek az új akcióterv elfogadásáról. Ennek a meghallgatásnak a dátumát 2005. április 21-ére tűzték ki. A civil szervezeteknek tehát még lesz arra esélyük, hogy az új Akcióterv végleges verzióját befolyásolják, amelynek elfogadásáról 2005 júniusában születik végső döntés az EU minisztereinek csúcstalálkozóján.
