A marginalizált társadalmi csoportok felzárkóztatását és érdekvédelmét tűzte zászlajára egy új európai civil hálózat, amely első találkozóját múlt héten tartotta Hollandiában. ÚJ KÉPEKKEL!
A marginalizált társadalmi csoportok felzárkóztatását és érdekvédelmét tűzte zászlajára egy új európai civil hálózat, amely első találkozóját múlt héten tartotta Hollandiában. ÚJ KÉPEKKEL!
A találkozóra egy tengerparti holland kisvárosban, Egmond aan Zee-ben került sor szeptember 8. és 11. között, alig 60 kilométerre a zsúfolt Amszterdamtól. A Correlation Network találkozóján majdnem minden európai ország képviseltette magát. A hálózat koncepciója az, hogy meg kell teremteni a különféle marginalizált csoportokkal (szexmunkások, migránsok, drogfogyasztók, melegek, elektronikus fesztiválokat látogató fiatalok, HIV pozitívok) foglalkozó civil szervezetek közötti együttműködést, tapasztalatcserét, hogy ezek a csoportok is megtalálják a helyüket az EU társadalmában. A hálózatban fontos szerepet tölt be az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Drogtanulmányok Kutatóintézete, amely a beérkező kutatási adatok elemzését fogja elvégezni. A TASZ a politikai szabályozással, a KékPont Partiszervíz pedig a partilátogató fiatalokkal foglalkozó munkacsoport tagja.
A találkozón megismerkedhettünk számos újszerű, haladó programmal, amelyek a hátrányos helyzetű embereket próbálják elérni. Így például a holland Jellinek intézet létrehozott egy megkereső szolgáltatást (CIA = Cannabis Intelligence Amsterdam) a kannabiszt szívó tizenéves bevándorlók számára, amelynek lényege, hogy a fiatalokkal hasonló korú és etnikumú társaik veszik fel a kapcsolatot, és információkat adnak át a kannabiszhasználat kockázatairól. Az üzenet azonban nem a szokásos „ne használj drogot” , ettől eltérő, a felelősségteljes fogyasztást hirdető szlogeneket használnak: „Smart users” (Okos használók), „Soft use, hard choice” (Lágy használat, kemény döntés), „I’m off, so I can smoke” (Végeztem, tehát szívhatok). Az Amszterdami Egyetem hatásvizsgálata szerint ezek az üzenetek a fiatalok körében pozitív fogadtatásra találtak. A Jellinek másik programja, a Unity a parti-látogató fiatalok számára szervez ártalomcsökkentő szolgáltatásokat: hideg vizet, vitaminokat, óvszereket és szórólapokat osztanak szét (hasonlóan a magyarországi KékPont Partiszervízhez).
Natalja Rusev a Hollandiában dolgozó külföldi prostituáltak Atalantas nevű önsegítő csoportját mutatta be, amelynek célja az emberkereskedelem áldozatainak felkutatása és segítése. Az amszterdami bordélyokat járva gyakran találkoznak olyan kelet-európai szexmunkásokkal, akik nem beszélnek semmilyen idegen nyelvet és az összes keresetüket a „védelmezőik” veszik el. A new york-i Shane Lujitens egy hasonló programot (Hook Online) működtet az Egyesült Államokban, amelynek célcsoportja a meleg férfi prostituáltak, akik gyakran még a szexiparon belül is hátrányos helyzetűnek tekinthetők és különösen veszélyeztetettek a fertőző betegségek szempontjából. A csoport tréningeket szervez ezeknek a férfiaknak a szexuális kockázatok és az erőszak megelőzésére illetve a magánéleti problémák megoldására.
A svéd Barne Strahlenkranz beszámolt arról, hogyan hozta létre a szigorú drogpolitikájáról nevezetes skandináv ország első olyan önsegítő csoportját (SBF Svenska Brukarföreningen), amely tudatosan és felvállaltan aktív (és nem ex) drogfogyasztókból állt. A fogyasztói csoport számos politikus, hatóság és szakember ellenérzését kiváltotta (a bíróság három évig halogatta a bejegyzésüket), de végül sikerült elfogadtatniuk magukat és sokat tettek azért, hogy a heroinfüggők metadonhoz és buprenorfinhoz jussanak (maga Barne 7 évig várt a metadonra). Hasonló akadályokkal szembesülnek a civil szervezetek Bulgáriában is, ahol például a Nemzeti Addiktológiai Intézet megtiltotta a tűcsereprogram alkalmazottainak, hogy az épületük körül dolgozzanak, mivel ezzel „rombolják az intézmény hírnevét”.
A politikai szabályozással foglalkozó munkacsoporton 12 ország képviselője vett részt, és azonosította azokat a közös problémákat, amelyekkel minden szervezet szembesül: alacsony a programok lefedettsége, vannak ugyan diszkrimináció-ellenes törvények, de azokat nem tartják be, a fertőző betegségeket és a drogfogyasztást még mindig biológiai-orvosi, nem pedig szociális problémaként kezelik, végül de nem utolsósorban nem veszik figyelembe a kliensek igényeit, véleményét a programok kialakításánál és működtetésénél. A munkacsoport résztvevői ezért elhatározták, hogy egy olyan felmérést készítenek, amely a szolgáltatások klienseinek a véleményét kutatják, a célcsoportokat próbálják bevonni a róluk folyó döntéshozásba.
S.P.
Galéria:
Egmond aan Zee, a konferencia színhelye (fotó: Lars Steinov)
John-Peter Kools, a policy munkacsoport vezetője (fotó: Lars Steinov)
Néhányan a Policy munkacsoport tagjai közül (balról jobbra): Jonh Campbell (Scottish Drug Forum, Nbr.), Jiri Richter (SANANIM, Cseh Közt.), Sárosi Péter (TASZ), Dasha Ocheret (Kolodetz, Oroszország), Atanas Rusev (Initiative for Health Foundation, Bulgária), Maria Georgescu (ARAS, Románia), Panajotis Damaskos (Hellenic Centre for Infectious Diseases Control, Görögország). (fotó: Lars Steinov)
