• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Híradó
  • Café
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

Börtönreform Kaliforniában: amiből Lázár és Pintér is tanulhatna

Szerző: Péter Sárosi | október 17, 2011

Tweet

A TASZ drogpolitikai programvezetőjének írása a Magyar Narancs aktuális számában

Forrás: Magyar Narancs, 2011. október 13.

2009 februárjában e lap hasábjain óva intettem Lázár János és Répássy Róbert képviselő urakat attól, hogy a kaliforniai példa állítólagos sikerére hivatkozva benyújtsák a magyar parlament elé a “három csapás” törvényjavaslatukat (Három csapás – becsapás, 2009. február 29.). A visszaeső bűnelkövetőkre kötelezően kiszabandó hosszú börtönbüntetés Kaliforniában sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanakkor hozzájárult ahhoz, hogy az amúgy is túlzsúfolt börtönrendszer még zsúfoltabbá és még költségesebbé váljon – így az eredetileg 85 ezer fő befogadására tervezett börtönökben ma több mint 170 ezer fogva tartottat tartanak nyilván, és az állam ma többet költ börtönökre, mint oktatásra! A figyelmeztetések süket fülekre találtak, 2010-ben a Fidesz-kormány jó szokásához híven társadalmi egyeztetés nélkül, a szakmai érveket lesöpörve elfogadta a három csapás törvényt, amelynek eredményeiről, hatásairól természetesen azóta sem történt átfogó vizsgálat.

Kíváncsi vagyok, a törvényjavaslatot benyújtó képviselők, esetleg a belügyi és igazságügyi tárca szakértői vajon figyelemmel kísérik-e a kaliforniai börtönrendszer reformjára tett jelenlegi kísérleteket is. Ezekből ugyanis nagyon sokat tanulhatnának. A börtönreformtól eddig minden kormányzó visszariadt, félve a börtönipari lobbitól, amely az egyik legerősebb érdekérvényesítő csoport az USA-ban – hiszen az adófizetők pénzéből alaposan felhizlalta magát. 1980-ban az állam még csak a költségvetés 4%-át költötte börtönökre, ma már 10%-át. A  kaliforniai Legfelsőbb Bíróság precedens értékű ítélete azonban arra kötelezte az államot, hogy a túlzsúfolt börtönökben uralkodó jogsértő állapotok miatt két éven belül 34 ezerrel csökkentse a fogva tartottak számát.

Az ítélet nyomán még Jerry Brown kormányzó is kénytelen volt meghallgatni végre azokat az érveket, amelyeket a kriminológusok már évtizedek óta szajkóznak: a magas visszaesési rátát (kb. 70%) nem lehet hosszú szabadságvesztés büntetésekkel visszaszorítani, ellenben az enyhébb, de következetesen alkalmazott alternatív szankciók, illetve a szabaduló elítéltek reintegrációját, rehabilitációját szolgáló programokba fektetett pénz hosszú távon eredményes lehet. Háromból kettő a kaliforniai börtönökből feltételesen szabadlábra helyezett elítélt visszakerül a börtönbe – a legtöbbször valamilyen csekély kihágás miatt (pozitív drogteszt, elmulasztott találkozó a pártfogó felügyelővel stb.). A szabaduló elítéltek számára a beilleszkedés rendkívül nehéz – sokan közülük drogfüggőként, vagy egyéb súlyos fizikai, lelki sérülésekkel kerülnek szabadlábra, a munka világában pedig nagyon kis eséllyel próbálhatnak szerencsét.

A valóban eredményes bűnmegelőzéshez nincs szükség az adófizetők számára rendkívül költséges, az elítélt és családja számára katasztrofális hatásokkal járó újra-bebörtönzéséhez. A Texas és Hawaii államokban folytatott vizsgálatok szerint sokkal hatékonyabb, ha az elítéltet nem feltételesen helyezik szabadlábra, hanem próbára bocsátják – és a kihágásokért nem küldik vissza automatikusan a börtönbe, hanem alternatív szankciókat alkalmaznak, így például drogterápiás programra küldik, házi őrizet alá veszik (akár GPS nyomkövetők alkalmazásával), vagy pár napra fogdába zárják (“flash incarceration”). A kutatók szerint nem a büntetés súlyossága, hanem annak következetes alkalmazása és valószínűsége az, ami valódi bűnmegelőző hatással jár.

Az októberben a kormányzó által jóváhagyott reform jegyében átszervezik a kaliforniai börtönrendszert is: a szabadságvesztésüket töltő, vagy feltételesen szabadlábra helyezett nem erőszakos, nem szexuális és nem súlyos (“non3”) bűncselekmény miatt elítélteket a lakóhelyüktől távol lévő állami börtönök helyett megyei büntetetés-végrehajtási intézmények (jails) ellenőrzése alá helyezik. A reform mintegy 30 ezer embert érint. Az átszervezés nem éppen kockázatmentes: a siker kulcsa az, hogy vajon mennyire tudják felkészíteni a helyi hatóságokat arra, hogy ilyen nagy többlet-terheket vegyenek a vállukra. Jelentős befektetésekre lesz szükség a rehabilitációs programok fejlesztésére és a helyi jogalkalmazók továbbképzésére – akik közül sokat éppúgy visszaélésekkel és brutalitással vádolnak, mint az állami hatóságokat. Amennyiben az állam jelentős fejlesztés és szemléletváltás nélkül tolja át a felelősséget a megyei seriffekre, a reform nem járhat sikerrel. A kudarcot pedig a börtönlobbi saját önigazolására használhatja fel. 

A kaliforniai kormányzó döntése mégis történelmi fordulópontot jelez az USA büntetőpolitikájában, amelyet az 1980-as évek óta a “tough on crime” megközelítés dominál. A börtönbüntetések bűnmegelőző szerepét abszolutizáló szemlélet helyett most végre nagyobb figyelmet kaphatnak az alternatívák, és nem valószínű, hogy ezt a folyamatot hosszú távon meg lehetne akasztani. Matthew Cate, a kaliforniai Büntetés-végrehajtási és Rehabilitációs Intézet (CDCR) vezetője a New York Times-ban kijelentette, hogy az államnak nem nagyon van más lehetősége, mint a börtönnépesség drasztikus csökkentése. Szomorú, hogy Magyarország kormánya éppen akkor állítja rá a szigorú büntetőpolitika kényszerpályájára az országot, amikor már a példaképe, az Egyesült Államok is igyekszik kiszabadulni abból.

Sárosi Péter (TASZ)

Kategória: Hírek

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó videók:

„Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

„Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

„Ha lehozom a piáról, akkor meghal” – Interjú Oláh Péterrel

január 10, 2023 - István Gábor Takács

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

DROGRIPORTER TUDÁSTÁR

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

DROGRIPORTER SZABADEGYETEM

A Drogriporter Szabadegyetem olyan embereknek szól, akik szeretnének tárgyilagos és elmélyült ismereteket szerezni a tudatmódosító szerek fogyasztásáról.

DROGRIPORTER HÍRADÓ

Drogpolitikai hírek a nagyvilágból

DROGRIPORTER CAFÉ

Rendszeres drogpolitikai beszélgető és hírműsor videón és podcaston is!

VIDEÓINK ADATBÁZISA

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között, témák szerint és térképen megjelenítve is!

SEGÍTŐ HELYEK LISTÁJA

Segítség kell? Itt megtalálod! Táblázatba gyűjtöttük, milyen addiktológiai szolgáltatások érhetőek el Magyarországon.

Díjnyertes animációs dokumentumfilmünk Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. A teljes film, háttéranyagok és fesztivál szereplések itt!

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter