Kanadában nagy hagyományai vannak az Amerikai Egyesült Államokból érkező menekültek befogadásának: a 19. században Ülő Bika és a lakota indiánok, később a szökött afro-amerikai rabszolgák, a 60-as években a vietnámi behívó elől menekülő katonaszökevények találtak új otthonra az északi szomszédnál. Napjainkban egyre többen folyamodnak a kanadai menekültstátuszhoz a drogháború üldözöttei közül, akiket otthon súlyos, gyakran évtizedes börtönbüntetés vár
Kanadában nagy hagyományai vannak az Amerikai Egyesült Államokból érkező menekültek befogadásának: a 19. században Ülő Bika és a lakota indiánok, később a szökött afro-amerikai rabszolgák, a 60-as években a vietnámi behívó elől menekülő katonaszökevények találtak új otthonra az északi szomszédnál. Napjainkban egyre többen folyamodnak a kanadai menekültstátuszhoz a drogháború üldözöttei közül, akiket otthon súlyos, gyakran évtizedes börtönbüntetés vár – számol be az Alternet online folyóirat.
Renee Boje kálváriája
A 35 éves Renee Boje (ejtsd: Bozsé) az amerikai Kábítószer-ellenes Ügynökség (D.E.A.) szerint veszélyes bűnöző, akit kábítószer-kereskedelem miatt az erőszakos nemi közösülőkhöz és gyilkosokhoz hasonló szigorral kell megbüntetni. Ha hazatérne, a kötelező minimum (mandatory minimum) törvény szerint legalább 10 évre rácsok mögé zárnák. Az ő verziója szerint azonban semmi olyat nem tett, amiért szégyenkeznie kellene, csupán egy gyógynövény termesztésében segédkezett, és ez ráadásul a kaliforniai állami jogszabályokkal sem ellentétes.
Renee Boje
A történet 1996-ban kezdődött, amikor a kaliforniai szavazók jóváhagyták a 215. számú törvényjavaslatot, amely a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők számára törvényes keretek között lehetővé tette a marihuána használatát. A kannabiszt évezredek óta használják a gyógyászatban fájdalom- és hányingercsillapító hatásai miatt, a kemoterápiában részesülő rákos betegek, a multiplex szklerózisban és AIDS-ben szenvedők számára a marihuána szívásának jótékony hatását számos tudományos kísérlet alátámasztja. A szövetségi kormányzat azonban nem ismeri el az állami jogszabályokat, és továbbra is kíméletlen hajszát folytat minden olyan orvos vagy aktivista ellen, aki a törvénynek érvényt szerezve a beteg embereknek marihuánát ír fel vagy tesz elérhetővé.
Bojét 1997 júliusában vették őrizetbe a DEA ügynökei egy körülbelül 4000 kenderpalántát számláló ültetvény razziája során. Az ültetvény Todd McCormick, egy visszafordíthatatlan rákos megbetegedésben szenvedő polgár birtokán terült el, aki saját állítása szerint különféle fajtájú palántákat termesztett, hogy a különféle szimptómákra gyakorolt gyógyászati hatásukat tesztelje. A frissen diplomázott Boje-t azért vette alkalmazásba, hogy illusztrátorként segédkezhessen egy a kannabisz termesztéséről szóló tájékoztató kiadvány elkészítésében. A DEA ügynökök egy los angelesi női börtönbe vitték a lányt, akit megpróbáltak arra rávenni, hogy a barátai ellen valljon. Mikor ezt megtagadta, vádat emeltek ellene marihuána termesztése és eladásának előkészítése miatt. Ekkor ügyvédje tanácsára nem várta ki a per lefolytatását, hanem zsebében 50 dollár készpénzzel 1998-ban átlépett a kanadai határon és Brit Kolumbiába menekült.
Kanada egészen máshogy áll a marihuána-kérdéshez, mint déli szomszédja. A nyugati part fővárosában, Vancouverben a városvezetés különösen progresszív, pragmatikus módon kezeli a drogproblémákat, 2001 óta pedig a rászoruló betegek (mintegy 3000 ember) törvényesen, orvosi recept alapján vásárolhatják meg a szükséges fű-adagot az erre specializálódott klubokban és boltokban, sőt, még telefonon is megrendelhetik azt. A kannabisz fogyasztását a vancouveriek többsége a sörhöz, kávéhoz és dohányhoz hasonlóan ítéli meg, nem ritka, hogy az éttermekben a dohányzást tiltó jel láttán a vendégek megkérdezik, hogy ez vajon a fűszívásra is vonatkozik-e.
Renee Boje és családja
Mikor a DEA rájött Boje tartózkodási helyére, kiadatási kérelemmel fordultak a kanadai hatóságokhoz. A kanadai bevándorlási hivatal az első meghallgatás után elrendelte a nő deportálását, ügyvéde, John Conroy azonban elérte, hogy a hazatoloncolás foganatosítását elhalasszák addig, amíg az Igazságügyi Minisztérium el nem bírálja politikai menedékjog-kérelmét. Az ügyvéd azzal érvelt, hogy védence a kaliforniai törvények szerint nem követett el bűncselekményt, korábban büntetve nem volt, ezért 10 évnyi börtönbüntetés kiszabása embertelenül szigorú büntetés lenne a számára, különösen az amerikai női börtönök viszonyainak figyelembe vételével (egy a drogháború női áldozatairól szóló emberi jogi jelentés nemrég látott napvilágot, letölthető itt). Boje időközben számos támogatóra tett szert a vancouveriek körében, akik számára az amerikai típusú büntetőpolitika elleni küzdelem emblematikus figurájává lett. Ügyét olyan hírességek támogatták, mint Noam Chomsky, az ismert társadalomtudós, vagy Woody Harrelson színész. Azóta megházasodott és három éves kisfiát neveli vancouveri otthonukban.
Steve Kubby: harc az életért
A drogháború amerikai menekültjei között szintén prominens alaknak számít Kanadában Steve Kubby, aki a rák egyik különösen ritka, halálos változatában szenved (mellékveserák). A férfi fiatalkorában pilóta volt és meglehetősen eseménydús életet élt, szenvedélye az extrém sportok voltak. Mikor egy orvosi vizsgálat során kiderült, hogy a testében rosszindulatú rákos daganatokat találtak, úgy érezte, az egész élete összeomlott. Az orvosok alig egy évet jósoltak neki, állapota a fokozódó depresszió miatt egyre romlott. Egyik barátja unszolására aztán elszívott jointot (füves cigaretta), és már néhány slukk után úgy érezte, hogy már nagyon régen nem érezte magát ilyen jól. Azóta harminc év telt el, Steve betöltötte az 58. életévét, és azóta is rendszeresen használ kannabiszt, amely nélkül állítása szerint már régen meghalt volna.
A Kubby házaspár
A kétkedők persze mondhatják, hogy a páciens hiedelmei önmagukban nem jelentenek bizonyítékot a kannabisz gyógyászati hatásaira (bár a közérzet javulása gyakran önmagában is életmentő lehet az ilyen betegségben szenvedők számára). Kubby-t azonban maga Dr. Vincent DeQuattroa, a mellékveserák nemzetközi hírű szaktekintélye vizsgálta meg, és meglepve erősítette meg, hogy a kannabisz stabilizálta a férfi állapotát, a tumorok növekedése megállt. Nemrég spanyol kutatók is megerősítették, hogy a kannabiszra fényes jövő vár a rák kutatások terén, mivel képes arra, hogy megállítsa a rákos sejtek burjánzását. Dr. DeQuattroa szerint Kubby számára a kannabisz megvonása egyenlő lenne a halállal.
A gyógyászati marihuánát pártoló karikatúra
A DEA számára azonban a kábítószerek ellen folytatott totális háború alól nem léteznek kivételek, még akkor sem, ha ez emberéleteket követel. 1998-ban kommandósok rohanták le a Kubby házaspár 265 kannabisz növényből álló kertjét, őket pedig börtönbe zárták. A fogva tartás körülményei és a kannabisz megvonása drasztikusan rontott Kubby állapotán, az őrök pedig kisstílű kínzásokkal fokozták szenvedéseit: kényszerítették például a reggelin való részvételre, ahol a többi rabnak végig kellett néznie, ahogy a férfi kihányja az ételt. A rendőrség lefoglalta a Kubby házaspár minden vagyonát – a szövetségi törvények drogügyekben ezt is lehetővé teszik. Nem csoda, hogy a folytatást már nem volt kedvük kivárni: amint szabad lábra kerültek, azonnal elhagyták az országot és Kanadába menekültek. Bojéhez hasonlóan jelenleg ők is az Igazságügyi Minisztérium döntésére várnak menekültstátuszért való folyamodványukkal kapcsolatban.
Drogellenes keresztesháború
Amíg George W. Bush texasi kormányzó volt, a gyógyászati marihuánával kapcsolatos álláspontja az volt, hogy arról minden államnak a saját hatáskörében kell dönteni. Elnökké választása után azonban kíméletlen háborút hirdetett a marihuána ellen, tekintet nélkül arra, hogy milyen célból és ki használja a szert. A szeptember 11-ki terrorista támadás után egy héttel John Aschcroft igazságügyi miniszter valóságos pogromot hirdetett a kaliforniai gyógyászati marihuána-klubok ellen. Ennek az ideológiai alapja az volt, hogy a drogfogyasztók a terrorizmust támogatják, mivel drogok vásárlásával a bűnszervezeteknek, így közvetetten a terroristáknak hajtanak hasznot. (Arról természetesen nem ejtenek szót, hogy még ha igaz is ez az állítás, ennek akkor is az a fő oka, hogy a marihuána illegális.)
Az adóhatóság rendszeresen rászáll azokra az orvosokra, akik marihuánát írnak fel, engedélyüket megvonják, ellenük eljárást kezdeményeznek. 2003-ra a marihuánával kapcsolatos büntetőeljárások száma soha nem látott mértékűre növekedett (750 000).
Az amerikai orvostársadalom a Medscape felmérése szerint 75%-ban támogatja a marihuána orvosi célú használatát, Dr. Jerome Kassirer, a New England Journal of Medicine c. neves orvosi szaklap főszerkesztője egyenesen „tévúton lévőnek, keménykezűnek és embertelennek” nevezte az amerikai drogpolitikát. A DEA azonban makacsul elutasítja minden olyan kutatás jóváhagyását, amely a marihuána gyógyászati használatának lehetőségeit vizsgálja, az amerikai Nemzeti Drogabúzus-Ellenes Intézet (NIDA) pedig csak különösen ritka esetekben ad pénzt olyan kutatásokra, amelyek célja nem a drogok káros hatásainak elrettentő kommunikálása.
A drogháború menekültjeinek száma egyre nő Kanadában, ez idáig azonban még egyikük sem kapott politikai menedékjogot. Kényes diplomáciai kérdésnek számít ez abban az országban, amely mind politikailag, mind gazdaságilag ezer szálon függ az Egyesült Államoktól, és ahová a Fehér Ház kábítószer-ellenes irodájának (ONDCP) vezetője, John Walters „drogcár” rendszeres látogatásokat tesz, hogy elrettentse a kanadai vezetőket a további reformoktól. Az Igazságügyi Minisztérium 2005 első felére ígérte a döntéshozatalt, az esetleges elutasító határozat ellen még egy fellebbezésnek lehet helye, utána könyörtelenül kitoloncolják a menekülteket az országból. Sokan közülük már az újabb menekülésre készülnek.
„Ne áltassuk magunkat, ez az ügy csak annyira szól a marihuánáról, mint a bostoni teadélután a teáról,” összegzi az eset tanulságait Steve Kubby.
Linkek:
