Hogyan lett szellemváros az egykor virágzó ipari és kereskedelmi központból?
2007-ben Ciudad Juárez mexikói határváros megnyerte a Foreign Direct Investment magazin által adományozott “a jövő észak-amerikai nagyvárosa” címet. A dinamikusan fejlődő helyi ipar 250 ezer munkást alkalmazott, ezzel Detroit riválisává nőtte ki magát, az USA és Mexikó közötti kereskedelmi forgalom egyötödét ez a város bonyolította le. Alig három év múlva már szinte semmi sem emlékeztet Juárezben a gazdasági fejlődésre – számol be Sarah Hill a Boston Review-ben közölt alapos elemzésében. A gyárak többsége bezárt, a bevásárlóközpontok üresen tátonganak, több mint tízezer kisvállalkozás szűnt meg. Biztos sokan emlékeznek még az olvasók közül a Vissza jövőbe c. film második epizódjára, amikor az egyik alternatív jövőben az amerikai kisváros bedeszkázott ablakú, puskalövésektől visszhangzó szellemvárossá válik: valami hasonló történt Juárezzel is. Mint egy rossz álom, amiből nem lehet felébredni.
A hanyatlás csak részben magyarázható a gazdasági világválság hatásaival: míg az USA-ban 2%-os visszaesést regisztráltak a gazdaságban 2009-ben, Mexikóban 5,6%-ost. Az okok között előkelő helyen szerepel a Felipe Calderón elnök által megindított drogellenes háború, amely csatatérré változtatta Mexikó északi tartományait. Jelenleg több mint 10 ezer szövetségi katona állomásozik a városban, az utcákon folyamatosan páncélozott járművek cirkálnak. Az emberek este nem merik elhagyni a házukat, a város kulturális élete megszűnőben.
Korábban már beszámoltunk róla, hogy a mexikói kartelek virágkora a 90-es évek elején érkezett el, amikor az USA nagy erőfeszítések árán lefejezte a kolumbiai Cali és Medellín kartelt, amelyek korábban elsősorban Mexikó kikerülésével, a Karib-térségen keresztül csempészték a drogot az Egyesült Államokba. A megüresedő piaci helyekre azonnal lecsaptak a korábban kistílű mexikói marihuána-csempészek, mint például a juárez-i Carrillo Fuentes, aki ekkor építette ki Juárez kartel elosztóhálózatát a határ túloldalán lévő El Pasoban. Vagyonát 1997-ben már 25 milliárd (!) dollárra becsülték, többek között a zsebében volt a mexikói drogcár, José de Jesús Gutiérrez Rebollo is, akire rábizonyították, hogy Fuentes lefizette. Amikor Fuentes a 90-es évek végén meghalt, hatalmi harc indult meg az örökségéért, míg végül a drogúr öccse, Vicente vette kezébe a bűnszervezet irányítását. Sok amerikai járt át Mexikóba drogot vásárolni, a becslések szerint napjainkban körülbelül 25 ezer juárezi dolgozik valamilyen módon a drogkereskedelemben. Az utcai dílerek a karteleknek és a rendőröknek is fizetnek egyszerre.
Charles Bowden amerikai újságíró, aki “A gyilkos város” címmel könyvet írt Juárezről, nem a drogok ellen, hanem a drogokért folyó háborúnak nevezi azt, ami történik: a mexikóiak számára ugyanis a kartelek ellen harcoló katonai és rendőri egységek ugyanannak a nagy játszmának a részei. A profitból mindenki ki akarja venni a hasznát. A mexikóiak nehezen felejtik el, hogy amikor 1994-ben Carlos Salinas elnök mandátuma lejárt, a sógornője lebukott, amit egy svájci bankszámláról hamis kártyával próbált levenni 80 millió (!) dollárnyi pénzösszeget – ennyit sikerült az ex-elnöknek összeharácsolnia a drogpénzekből. Nehezen felejthető az is, hogy az egyik legerőszakosabb kartel, a Zéták tagjait eredetileg drogellenes harcra képezte ki az Egyesült Államok. Egyesek szerint szerint a hadsereg csak azért vonult be Ciudad Juárezbe, hogy átvegye a drogkereskedelem feletti irányítást a rendőrségtől…
2008-ig összesen 5400 gyilkosságot követtek el ebben a háborúban, ebből csak Juárezben 1400-at. 2008 óta a mexikói narcoguerra áldozatainak száma 23 ezer fölé emelkedett – Juárezben pedig 2008 óta további 1800 embert mészároltak le. Sok embernek csupán annyi volt a bűne, hogy rossz helyen tartózkodott rossz időben: egy ízben például az AA futballklubhoz tartozó tinédzserek házibulit tartottak – szerencsétlenségükre az arra járó kartel-fegyveresek a klub kezdőbetűit összetévesztették a Sinaloa kartel monogramjával (AA = Artistic Assassins). Az éjszaka során automata gépfegyverekkel halomra lőtték a fiatalokat, a ház vérben úszott, reggelre 13 holtestet szedtek össze a rendőrök. A fegyverek többsége a határ túloldalán lévő boltokból származik: 2009-ben 11 ezer fegyvert foglaltak le a mexikói hatóságok, ezek 90%-át az Egyesült Államokban vásárolták.
A narcoguerra árnyékolta be a jelenlegi parlamenti választásokat is: az egyik cancun-i jelöltet például a kampány közben börtönbe zárták, ugyanis azzal gyanúsítják, hogy a kartelektől kapta a pénzt. Rodolfo Torre-t, Tamaulipas ellenzéki polgármester-jelöltjét egy héttel a választások előtt meggyilkolták. Mind a jelenlegi elnök, Felipe Calderón jobb-közép pártja (PAN), mind az őt kihívó, korábban több mint 70 évig kormányzó Intézményes Forradalmi Párt (PRI) győztesnek hirdette ki magát a vasárnapi választásokon. Juárezben újraválasztották a korábbi polgármestert, Murguía-t – győzelmét beárnyékolja, hogy csak vasárnap 8 embert gyilkoltak meg a városban, miközben a polgárok az urnákhoz járultak. Már aki. Széles körben elterjedt vélemény ugyanis Mexikóban, hogy bármelyik párt nyer, a hatalom igazi birtokosai a kartelek maradnak. A jelenlegi drogháború egyik legnagyobb veszélye talán az, hogy tömegek ábrándulnak ki a demokráciából és válnak teljesen apatikussá.
Sárosi Péter
