• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Híradó
  • Café
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

Ciudad Juárez: a halál városa

Szerző: Péter Sárosi | július 6, 2010

Tweet

Hogyan lett szellemváros az egykor virágzó ipari és kereskedelmi központból?

2007-ben Ciudad Juárez mexikói határváros megnyerte a Foreign Direct Investment magazin által adományozott “a jövő észak-amerikai nagyvárosa” címet. A dinamikusan fejlődő helyi ipar 250 ezer munkást alkalmazott, ezzel Detroit riválisává nőtte ki magát, az USA és Mexikó közötti kereskedelmi forgalom egyötödét ez a város bonyolította le. Alig három év múlva már szinte semmi sem emlékeztet Juárezben a gazdasági fejlődésre – számol be Sarah Hill a Boston Review-ben közölt alapos elemzésében. A gyárak többsége bezárt, a bevásárlóközpontok üresen tátonganak, több mint tízezer kisvállalkozás szűnt meg. Biztos sokan emlékeznek még az olvasók közül a Vissza jövőbe c. film második epizódjára, amikor az egyik alternatív jövőben az amerikai kisváros bedeszkázott ablakú, puskalövésektől visszhangzó szellemvárossá válik: valami hasonló történt Juárezzel is. Mint egy rossz álom, amiből nem lehet felébredni. 

 

A hanyatlás csak részben magyarázható a gazdasági világválság hatásaival: míg az USA-ban 2%-os visszaesést regisztráltak a gazdaságban 2009-ben, Mexikóban 5,6%-ost. Az okok között előkelő helyen szerepel a Felipe Calderón elnök által megindított drogellenes háború, amely csatatérré változtatta Mexikó északi tartományait. Jelenleg több mint 10 ezer szövetségi katona állomásozik a városban, az utcákon folyamatosan páncélozott járművek cirkálnak. Az emberek este nem merik elhagyni a házukat, a város kulturális élete megszűnőben.

Korábban már beszámoltunk róla, hogy a mexikói kartelek virágkora a 90-es évek elején érkezett el, amikor az USA nagy erőfeszítések árán lefejezte a kolumbiai Cali és Medellín kartelt, amelyek korábban elsősorban Mexikó kikerülésével, a Karib-térségen keresztül csempészték a drogot az Egyesült Államokba. A megüresedő piaci helyekre azonnal lecsaptak a korábban kistílű mexikói marihuána-csempészek, mint például a juárez-i Carrillo Fuentes, aki ekkor építette ki Juárez kartel elosztóhálózatát a határ túloldalán lévő El Pasoban. Vagyonát 1997-ben már 25 milliárd (!) dollárra becsülték, többek között a zsebében volt a mexikói drogcár, José de Jesús Gutiérrez Rebollo is, akire rábizonyították, hogy Fuentes lefizette. Amikor Fuentes a 90-es évek végén meghalt, hatalmi harc indult meg az örökségéért, míg végül a drogúr öccse, Vicente vette kezébe a bűnszervezet irányítását. Sok amerikai járt át Mexikóba drogot vásárolni, a becslések szerint napjainkban körülbelül 25 ezer juárezi dolgozik valamilyen módon a drogkereskedelemben. Az utcai dílerek a karteleknek és a rendőröknek is fizetnek egyszerre.

Charles Bowden amerikai újságíró, aki “A gyilkos város” címmel könyvet írt Juárezről, nem a drogok ellen, hanem a drogokért folyó háborúnak nevezi azt, ami történik: a mexikóiak számára ugyanis a kartelek ellen harcoló katonai és rendőri egységek ugyanannak a nagy játszmának a részei. A profitból mindenki ki akarja venni a hasznát. A mexikóiak nehezen felejtik el, hogy amikor 1994-ben Carlos Salinas elnök mandátuma lejárt, a sógornője lebukott, amit egy svájci bankszámláról hamis kártyával próbált levenni 80 millió (!) dollárnyi pénzösszeget – ennyit sikerült az ex-elnöknek összeharácsolnia a drogpénzekből. Nehezen felejthető az is, hogy az egyik legerőszakosabb kartel, a Zéták tagjait eredetileg drogellenes harcra képezte ki az Egyesült Államok. Egyesek szerint szerint a hadsereg csak azért vonult be Ciudad Juárezbe, hogy átvegye a drogkereskedelem feletti irányítást a rendőrségtől…

2008-ig összesen 5400 gyilkosságot követtek el ebben a háborúban, ebből csak Juárezben 1400-at. 2008 óta a mexikói narcoguerra áldozatainak száma 23 ezer fölé emelkedett – Juárezben pedig 2008 óta további 1800 embert mészároltak le. Sok embernek csupán annyi volt a bűne, hogy rossz helyen tartózkodott rossz időben: egy ízben például az AA futballklubhoz tartozó tinédzserek házibulit tartottak – szerencsétlenségükre az arra járó kartel-fegyveresek a klub kezdőbetűit összetévesztették a Sinaloa kartel monogramjával (AA = Artistic Assassins). Az éjszaka során automata gépfegyverekkel halomra lőtték a fiatalokat, a ház vérben úszott, reggelre 13 holtestet szedtek össze a rendőrök. A fegyverek többsége a határ túloldalán lévő boltokból származik: 2009-ben 11 ezer fegyvert foglaltak le a mexikói hatóságok, ezek 90%-át az Egyesült Államokban vásárolták.

A narcoguerra árnyékolta be a jelenlegi parlamenti választásokat is: az egyik cancun-i jelöltet például a kampány közben börtönbe zárták, ugyanis azzal gyanúsítják, hogy a kartelektől kapta a pénzt. Rodolfo Torre-t, Tamaulipas ellenzéki polgármester-jelöltjét egy héttel a választások előtt meggyilkolták. Mind a jelenlegi elnök, Felipe Calderón jobb-közép pártja (PAN), mind az őt kihívó, korábban több mint 70 évig kormányzó Intézményes Forradalmi Párt (PRI) győztesnek hirdette ki magát a vasárnapi választásokon. Juárezben újraválasztották a korábbi polgármestert, Murguía-t – győzelmét beárnyékolja, hogy csak vasárnap 8 embert gyilkoltak meg a városban, miközben a polgárok az urnákhoz járultak. Már aki. Széles körben elterjedt vélemény ugyanis Mexikóban, hogy bármelyik párt nyer, a hatalom igazi birtokosai a kartelek maradnak. A jelenlegi drogháború egyik legnagyobb veszélye talán az, hogy tömegek ábrándulnak ki a demokráciából és válnak teljesen apatikussá.

Sárosi Péter

 

Kategória: Hírek

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó videók:

„Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

„Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

„Ha lehozom a piáról, akkor meghal” – Interjú Oláh Péterrel

január 10, 2023 - István Gábor Takács

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

DROGRIPORTER TUDÁSTÁR

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

DROGRIPORTER SZABADEGYETEM

A Drogriporter Szabadegyetem olyan embereknek szól, akik szeretnének tárgyilagos és elmélyült ismereteket szerezni a tudatmódosító szerek fogyasztásáról.

DROGRIPORTER HÍRADÓ

Drogpolitikai hírek a nagyvilágból

DROGRIPORTER CAFÉ

Rendszeres drogpolitikai beszélgető és hírműsor videón és podcaston is!

VIDEÓINK ADATBÁZISA

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között, témák szerint és térképen megjelenítve is!

SEGÍTŐ HELYEK LISTÁJA

Segítség kell? Itt megtalálod! Táblázatba gyűjtöttük, milyen addiktológiai szolgáltatások érhetőek el Magyarországon.

Díjnyertes animációs dokumentumfilmünk Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. A teljes film, háttéranyagok és fesztivál szereplések itt!

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter