Interjú Szomor Katalinnal, a Drogmentes Magyarországért kábítószer-szakértőjével
Martinovics Tibor a Drogmentes Magyarországért veszprémi sajtótájékoztatóján készített interjút Szomor Katalinnal, a szervezet kábítószer-szakértőjével. Ez önmagában talán nem érdemelne egy Médiamonitor ajánlót, azért szánunk rá mégis egy cikket, mert nagyon tanulságos, ahogyan Szomor a vele szembeszegezett TASZ álláspontra reagál.
Aki esetleg még nem hallott Szomor Katalinról, annak álljon itt egy rövid bemutatás:
Bár Szomor már az 1990-es évek óta dekriminalizációt ellenző drogszakértőként ismert, neve egy 2007-es MDF – Szcientológia Egyház konfliktus kapcsán ivódott be a köztudatba.
Két évvel ezelőtt az MDF egyidejűleg tiltakozott az ellen, hogy „szcientológus módszerek érvényesüljenek a magyar oktatási rendszerben” és tudta a soraiban Szomor Katalint, aki ez idő alatt is a Szcientológia Egyház alapítójának, L. Ron Hubbardnak tanait hirdető Drogmentes Magyarországért szervezet drogügyi szakértője volt. Szomor emellett a szcientológus könyveket reklámozó Pazar Nők magazinba is írt cikkeket kábítószertémában és tagja az Országgyűlés Kábítószerügyi Eseti Bizottságának.
No, de térjünk a Napló interjújára!
Kezdjünk rögtön két idézettel!
„A kannabisz roncsolja a mozgáskoordinációs képességet, a rövid távú memóriát, és hosszú távon hererákot okoz.”
A kannabisz mozgáskoordinációs képességet roncsoló hatásáról nem meglepő módon a szcientológus kiadványokból értesülhettünk, azonban ez ilyen formában meglehetősen félrevezető. A kannabisz pszichoaktív hatásai legfeljebb néhány óráig tartanak, a mozgáskoordinációt és a szellemi teljesítőképességet vizsgáló tesztek csupán egy-két órával a használat után képesek szignifikáns eltéréseket kimutatni a normális állapothoz képest. Mindemellett a kannabisz okozta mozgáskoordinációs zavar meg sem közelíti a részegség kiváltotta, jól ismert dülöngélést.
A rövid távú memóriát valóban rontja a füvezés, ez azonban csak az intoxikáció idejére érvényes, a tudományos vizsgálatok alapján nincsen meggyőző bizonyíték arra, hogy a hosszútávú erős marihuánahasználat tartósan károsítja az emlékezetet vagy más kognitív funkciókat.
Forrás: John Morgan és Lynn Zimmerman, Marijuana Myths, Marijuana Facts (New York: The Lindesmith Centre, 1997), 119-123.
A marihuána hererák-keltő hatásáról idén jelent meg egy kutatás, amely egy bizonyos típusú hererákra irányult (amely az összes hererák fajtának a 40%-át teszi ki és 90%-ban gyógyítható). A fogékonyság erre akkor növekszik meg, ha az ember 18 éves kornál korábban kezdett el füvet használni, és legalább heti rendszerességgel, tíz évnél hosszabb távon használta.
"Növekszik a fogyasztók száma, kevesebben kapnak kezelést, egyre többen vesznek részt tűcsere-programokon, akik aztán soha nem jutnak el a gyógykezelésig".
Szomor visszatérően állítja ezt a valótlanságot. Magyarországon és a világon mindenhol, a tűcsereprogramok célja az ártalmak csökkentésén túl éppen a kezelésbe való eljuttatás. Éppen hogy megnő így és nem csökken a kezelés lehetősége, hiszen felajánlják a kezelőhelyekkel való kapcsolat felvételét abban a pillanatban ha a használó erre igényét fejezi ki – nem csak felajánlják, de sok esetben el is viszik a rehabilitációs otthonokba és kórházakba őket. Ez történik jelenleg hazánkban, és nem az amit Szomor állít. De vannak erről kutatási eredmények is. Az Egyészségügyi Világszervezet 2004-ben tekintett át 200 (!) kutatást melyekből arra a következtetésre jutott, hogy a tűcserék nem csak hatékonyak a HIV megelőzésben és nincs káros hatásuk, de a kezelésbe jutást is megkönnyítik (WHO, 2004). A WHO összefoglalójában is hivatkozott tanulmányok szerint a tűcsere programoknak szerepe van az egészségügyi ellátásba történő felvételben is. Így például Seattle-ben (Hagan, 2000) vagy New Havenben (Heimer, 1998) a terápiába való felvétel és a kezelésben maradási ráta magasabb volt a tűcserébe járók, mint a nem járók körében. Egy másik vizsgálat a tűcserében résztvevők magasabb jelentkezését mutatta a HIV fertőzés kezelésére vonatkozóan (Strathdee, 1999). A tűcseréknek az injektálás csökkentésére, illetve az injektálással való felhagyásra is pozitív hatása lehet.
Forrás: WHO (2004) Effectiveness of sterile needle and syringe programming in reducing HIV/AIDS among injecting drug users. Geneva, World Health Organization, 2004.
Hagan H, McGough JP, Thiede H, et al (2000) Reduced injection frequency and increased entry and retention in drug treatment associated with needle-exchange participation in Seattle drug injectors. J Subst Abuse Treat 19(3):247-52, 2000.
Heimer R (1998) Can syringe exchange serve as a conduit to substance abuse treatment? J Subst Abuse Treat 15(3):183-91, 1998.
Strathdee SA, Celentano DD, Shah N, et al (1999) Needle-exchange attendance and health care utilization promote entry into detoxification. J Urban Health 76(4):448-60, 1999.
A riporter és Szomor között ezután a következő dialógus zajlott:
| A Társaság a szabadságjogokért nevű szervezet következetesen vallja, nincs összefüggés a drogfogyasztókra kiszabott szankciók és a kannabisz használat aránya között, sőt a kannabisz kriminalizálása csak növeli a keményebb drogok használatát. Mi erről a véleménye?
– Vannak különböző tetszetős ideológiák, de én inkább az egészségügy felől közelítem meg ezt a problémát. A kábítószer használata kárt okoz a szervezetben, felborítja az agyi folyamatokat, ráadásul egyéb betegségek kapcsolódnak hozzá, mint például a hepatitis C vagy éppen a HIV-fertőzés. A drog lerakódik a szervezet zsírszöveteiben és bármikor nem kívánatos, kellemetlen élményeket okozhat. Fogyasztása a fizikai leépülés mellett balesetekhez, magánéleti tragédiákhoz vezet. Egyre többen ma már többféle drogot kevernek. Nem ritka, hogy az adott fiatal lemegy a testépítő klubba, ahol szteroidokat vesz magához, este a discóban stimulálja magát extasyval, éjjel otthon persze nem tud elaludni, ezért altatót vesz be. Ezzel a jelenséggel kezdeni kell valamit. |
A rutinos riporter a terelés és az ismert szcientológus drogmítosz hallatán sem tágított és rávilágított arra, hogy a TASZ érvei a személyi jogok sérülése és a gazdasági- és társadalmi károk mellett egészségügyi megfontolásokon nyugszanak:
| A szankciók ellenzői azt mondják a tiltással sok nem kívánatos következmény jár, mint például a drogosok megbélyegzése, a bebörtönzés, a drog feketepiac gerjesztése, a HIV-fertőzés terjedése fölötti kontroll elvesztése.
A drogfogyasztással kapcsolatos szankcióknak hosszú történeti előzménye van. Kínában például már 19. században felléptek a rengeteg áldozatot követelő ópiumfogyasztás ellen. Nem jó tehát a kérdésfelvetés. Én sem vagyok híve annak, hogy valakit a betegsége miatt büntessünk, a megelőzést és kezelést tartom az elsődleges megoldásnak. De rendkívül nehéz szétválasztani a fogyasztást és a terjesztést, mert főleg a keményebb drogoknál a kettő szervesen összekapcsolódik, sok függő, maga is terjesztő. |
Nem jó a kérdésfeltevés azért, mert száz éve is szankciókat alkalmaztak a drogfogyasztókkal szemben? És arról miért nem esik szó, hogy Kínában az ópium csak Nagy-Britannia erőszakos ópiumkereskedelmét követően jelentett igazi társadalmi problémát, és ezt megelőzően a kínaiak kontrolláltan fogyasztottak?
Bár nem ért egyet azzal, hogy valakit a betegsége miatt büntessenek, de beletörődik, hiszen a fogyasztás és a terjesztés összefonódik? Ez aztán a kiállás a saját eszmék, az emberi jogok, illetve a betegjogok mellett! Hogyan biztosítsunk kezelést azoknak, akiket börtönnel fenyegetünk?
Bizonyára Szomor is tisztában van vele, hogy az általa vázolt kép nem szükségszerű alapfelállás. Miért nem nézzük meg példaként azokat az országokat, ahol a drogszabályozás gondoskodott arról, hogy ne fonódjanak össze a fogyasztói és kereskedői szálak? Polak megtette ezt, és azóta egyre népesebb táborral együtt hangoztatja, hogy az ésszerű szabályozás kevesebb fogyasztót és káros következményt eredményez, mint a puszta tiltás. Miért nem merjük kinyitni a szemünket és hinni a tényeknek?
Kardos Tamás
Drogriporter
2009.03.13.
