Riogatásba oltott lelki segély, tévedésekkel fűszerezve
Bár a Videóklinika portál sorozata a Lelkisegély címet viseli, a lenti epizódot megnézve találóbb cím lett volna a „lelki nyomás”, segélyhez ugyanis vajmi kevés köze van, de még a benne közölt információk is pontatlanok.
A Videóklinika alapötlete olyan pár perces videók közreadása, melyben szakorvosok járnak körül egy-egy egészségügyi témát, hogy röviden ismertessék a legfontosabb tudnivalókat. Amíg a módszer jól működhet például a fertőző betegségek tüneteinek leírásában, addig az olyan komplex jelenségek bemutatásában, mint a drogfogyasztás okai és lehetséges velejárói, leginkább csak tömör elrettentő üzenetek megfogalmazására lehet alkalmas, mely gyakran a szándékolttal ellentétes eredményt ér el. A bumeráng-hatás esélyét tovább növeli, ha az ismertető nem csak dramatizáló hangnemű, de hemzseg a pontatlanságoktól is. Ezt a szerencsétlen kombinációt láthatjuk Dr. Csernus Imre gombákról készült videójában.
Az első és legsúlyosabb hiányosság, hogy a pszichiáter nem teszi egyértelművé, hogy pontosan milyen gombákról beszél. A témában járatosabbak az elmondottak alapján be tudják azonosítani, hogy Dr. Csernus minden valószínűség szerint a köznyelvben varázsgombának hívott pszilocibin gombákról van szó. Az ismertető azonban nyilvánvalóan nem nekik szól. A pontos beazonosítás ez esetben azért is elengedhetetlen, mert a tudatállapot megváltoztatására egyéb gombákat is, például a más nemzetségből származó és eltérő természetű hatóanyaggal rendelkező galócákat (többnyire a légyölő galócát) is szokták használni. Azt pedig nem kell ecsetelni, hogy milyen következményekkel járhat, ha valaki tévedésből légyölő helyett gyilkos galócát fogyaszt…
Maradjunk egy kicsit a hatóanyag kérdésénél. Dr. Csernus szerint a gomba „csomó pszichoaktív vegyülettel van tele, tehát míg az LSD az egy adott molekula, addig a gombában X pszichoaktív, hallucinogén vegyület lehet”. Jó hírünk van a pszichiáter számára: svájci vegyészek csoportja Albert Hofmann vezetésével már 1958-ban és 1959-ben izolálta és azonosította a mexikói hallucinogén gombák pszichoaktív hatóanyagait: a pszilocibint és a pszilocint. Vagyis a Csernus féle több ismeretlenes egyenletben X=2. Ráadásul a hatások tekintetében nem is beszélhetünk két homlokegyenest különböző vegyületről, hiszen a pszilocibin a szervezetben pszilocinná alakul, vagyis a „csomó pszichoaktív vegyület” helyett közelebb járnánk, ha egy vegyületről és annak előanyagáról beszélnénk. Az LSD biztonságosabb vegyületként láttatása mellett érdemes lett volna megemlíteni, hogy míg a pszilocibin gomba hatása általában 4-6 óráig, addig az LSD-é 8-12 óráig tart.
E „csomó vegyület" kiürülése a pszichiáter szerint „eléggé ad hoc jelleggel történik”. Itt megint csak ellenvetést kell tennünk, hiszen a tudomány már jó ideje ismeri e két vegyület felezési idejét. Ez orális fogyasztás esetén mindkét esetben 2-4 óra közé tehető, amiből a kiürülés ideje elég pontosan kiszámítható.
A maradandó pszichikai károsodás esélyeivel kapcsolatban Dr. Csernusnak részben igaza van, amikor ezt a fogyasztóban lappangó szkizofréniára, depresszióra vagy egyéb pszichiátriai betegségre való hajlammal hozza párhuzamba, elmulasztja megemlíteni azonban a set és a setting szerepét, vagyis a használónak a fogyasztáskor uralkodó lelki állapotát és a használat környezetét, melyek az elfogyasztott drog mennyisége mellett alapvetően befolyásolják az élményt. Egyértelmű túlzás az is, hogy a pszichiáter ezekre az esetekre rögtön a zárt osztályon való ébredést vetíti előre, hasznosabb lenne, ha inkább arra nyújtana tanácsokat, hogy miként lehet kihúzni a pánikból a gomba fogyasztóját, ha már egyszer a műsor a „Lelkisegély” címet viseli. Említésre méltó az is, hogy a pszilocibin gombákat szigorúan felügyelt kísérletek során jelenleg épp az olyan mentális zavarok kezelésében próbálják alkalmazni, mint a szorongás és a depresszió.
A befejező állítás pedig, miszerint a pszichózist megélt fogyasztó „egyértelmű, hogy újra gombához vagy más pszichoaktív vegyületekhez fog nyúlni” végképp nélkülöz minden alapot és leginkább egy rosszindulatú, riogató, ha nem egyenesen önbeteljesítő jóslatként hat. Ha a műsor tényleg lelki segélyt kíván nyújtani, érdemesebb lett volna a vegyületekkel kapcsolatos tévinformációk halmozása és a zárt osztállyal való rémisztgetés helyett arról beszélni, hogy leggyakrabban milyen motivációval fordulnak a hallucinogénekhez, milyen hatásokat várhat tőle az átlagos fogyasztó, hogyan lehet elkerülni a pszichotikus epizódokat, illetve hogy napjainkban milyen várakozásokat fűz hozzá az orvostudomány.
Kardos Tamás
Drogriporter
2012.02.25.
