Politikusok és szakértők a nemzetközi drogtilalmi rendszer megreformálásáról tanácskoztak Budapesten.
Politikusok és szakértők a nemzetközi drogtilalmi rendszer megreformálásáról tanácskoztak Budapesten.
Az informális találkozót a Transznacionális Intézet (TNI) és a Andreas Papandreou Alapítvány (APF) szervezte a magyar ifjúsági minisztérium (ICSSZEM) támogatásával. A vita három téma köré csoportosult: 1) ártalomcsökkentés regionális és nemzetközi aspektusai; 2) alternatív fejlődést elősegítő programok az ópium- és kokatermesztő országokban; 3) a 2008-as ENSZ közgyűlésre (UNGASS) való felkészülés. A reformok mellett leginkább elkötelezett országok (Kanada, Hollandia, Brazília, Portugália) politikusai a nemzetközi civil szervezetek (TNI, APF, OSI, Beckley Foundation), illetve az EU és az ENSZ (magánemberként részt vevő) szakértőivel folytattak párbeszédet. (Mivel a találkozó az ún. „Chatham House Rule” szerint folyt, az elhangzottak csakis név nélkül idézhetők.)
Az ártalomcsökkentés gyakorlata világviszonylatban offenzívában van és óriási fejlődésen ment keresztül az utóbbi években a harmadik világ országaiban (elsősorban Dél-Amerikában és Ázsiában). Míg az ideológiai és büntetőjogi korlátok lebontása területén nagy az előrehaladás, a programok anyagi támogatása még számos kívánnivalót hagy maga után. Elsősorban Ázsiában hiányoznak a források, ahol a világ népességének 60%-a és az injekciós drogfogyasztók többsége él. A UNAIDS becslései szerint évente 1,5 millióan fertőződnek meg a HIV vírussal. Egyes vélemények szerint az ártalomcsökkentés mint fogalom használata elvetendő, mivel túlságosan megosztja a társadalmat és politikai tartalma van, a terminológia helyett az elvekre kellene koncentrálni. Mások ugyanakkor azt hangsúlyozták, hogy az ártalomcsökkentés mint fogalom fontos megközelítésbeli különbséget jelenít meg: nem egy tevékenység (droghasználat) megszüntetésére, hanem kezelésére irányul. Bár az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának (CND) idei ülésszakán nem sikerült keresztülvinni az ártalomcsökkentésről szóló brazil határozat elfogadtatását, a latin-amerikai országok és az EU jövőre ismét beterjesztik azt, remélhetőleg nagyobb támogatással.
Ázsiai drogkereskedelem (forrás: Geopium)
Az alternatív fejlődés kulcsfontosságú kérdéssé vált az Andok kokatermesztő vidékein illetve Közép- és Dél-Kelet Ázsia ópiumtermesztő régióiban (Arany Háromszög és Arany Félhold), ahol az utóbbi években az ENSZ és az USA masszív irtóhadjáratokat kezdeményezett az illegális ültetvények felszámolására. Mivel azonban az érintett területeken a lakosság jelentős részének megélhetését ezek a növények biztosítják, ezek a kampányok tömeges éhínséghez és migrációhoz vezetnek(lásd korábbi cikkünket). A terület szakértői szerint az alternatív fejlődés gyakorlatilag nem drogkérdés, így akár el is hagyhatjuk az „alternatív” jelzőt: a nyomor és kiszolgáltatottság elleni küzdelem, a fegyveres konfliktusok felszámolása. Míg az USA túlnyomórészt katonai operációkkal próbálja ezeket a problémákat megoldani, az EU sokkal komplexebb egészségügyi-szociális programokat indított el az érintett térségekben. Az alternatív termények népszerűsítése azonban nem sokat ér addig, amíg az illegális drogpiac miatt a koka és ópium termesztése többszörös profitot hoz, amíg a hagyományos terményeknek nincs piaca (nem kis részben a fejlett világ protekcionista szabályozása miatt) és amíg az irtóhadjáratok ugyanúgy elpusztítják a legális terményeket, mint az illegálisakat. A fejlődő országokban gyakran még mindig a drogok számítanak az egyetlen megbízható valutának, a megélhetés biztosítékának.
Tüntetők: "A drogellenes háború a szegények elleni háború"
2008-ban az ENSZ közgyűlésén (UNGASS) a tagállamok küldöttei felülvizsgálják annak a tízéves akciótervnek az eredményeit, amelyet 1998-ban fogadtak el. Ez az akcióterv a „drogmentes világ” megteremtésének jegyében született és a drogtermelés, kereskedelem és fogyasztás általános megszüntetését vagy jelentős csökkentését tűzte ki célul. Ma, 2005-ben már nyilvánvaló ennek a megközelítésnek a kudarca. De hogyan lehet változásra bírni az amerikai nyomás alatt álló ENSZ-t akkor, amikor két évvel az UNGASS előtt gyakorlatilag még a feltételei sem állnak készen annak, hogy az akcióterv hatékonyságát felmérjék? Az ENSZ adatgyűjtési rendszere nem alkalmas arra, hogy megbízható információkat szolgáltasson: a tagállamoknak még mindig csupán 60%-a kínál adatokat, az adatok gyakran nem összehasonlíthatóak egymással, sőt, gyakran még ugyanazon ország tavalyi adataival sem. Gyakran azok az országok kapnak jó minősítést az ENSZ-től, amelyek nem számolnak be egy problémáról, mivel azt a probléma hiányának értelmezik. Az EU drogmonitorozási intézete (EMCDDA) jelenleg is tárgyalásokat folytat az ENSZ-el a helyzet javításáról. Az részt vevők megállapodtak abban, hogy megpróbálják elérni, hogy az EU és szövetségesei a Kábítószerügyi Bizottság következő ülésén (2006 március) egy ehhez kapcsolódó határozati javaslatot terjesszenek be.
Kokamezők Dél-Amerikában
Eltértek a vélemények azzal kapcsolatban, hogy miként kellene 2008-ban megreformálni az ENSZ kábítószerügyi politikáját. Egyesek szerint egy új nemzetközi konvenciót kellene létrehozni, korszerű, az ártalomcsökkentés előtérbe helyező fogalmak és módszerek alkalmazásával, mivel a régiek (1961, 71, 88) elavult megközelítése ezt szükségessé teszi. Mások arra figyelmeztettek, hogy egy új konvenció kezdeményezése akár bumeránghatással is járhatna: az USA nyomására a drogfogyasztás további kriminalizálásához vezethet. A többség ezért nem új konvenciót, csupán egy haladó szellemű politikai deklarációt és az ENSZ Kábítószer- és Bűnüldözési Hivatalának (UNODC) reformját szeretné elérni. Felmerült a civil társadalom hatékonyabb bevonásának a kérdése is, ennek jegyében az EU Bizottság januárban egy konferenciát szervez az európai civil szervezetek számára. A pesszimistább vélemények szerint a reform híveinek defenzívára kell berendezkedniük 2008-ban, mivel az várható, hogy az Egyesült Államok további szigorításokat próbál majd keresztülvinni (pl. drogtesztelés, kiadatás).
S.P.
