Miért nem lehet a használati módok említése nélkül beszélni drogok a kockázataikról?
A drogfogyasztás körülményeiről beszélve a szakemberek többsége ma már nem csupán az elfogyasztott szer mennyiségét és minőségét, de a fogyasztó lelkiállapotát és elvárásait (set), illetve a használatnak helyet nyújtó környezetet (setting) is számításba veszi. Ehhez képest még mindig születnek olyan – többnyire a veszélyeket kihangsúlyozó – leírások, melyek nem hogy ezeket a dimenziókat, de még a fogyasztás módját is figyelmen kívül hagyják és pusztán a drogok nevével kapcsolják össze a veszélyeket.
A címből kiderül, hogy ismét az ingadozó színvonalú KamaszPanasz portállal van dolgunk, akik a legutóbbi, kiváló cikkük után most ismét egy gyengébbet alkottak. Friss írásukban az egyik legzavaróbb momentum, hogy nem tesznek különbséget a különböző drogok által kialakított függőségek között, hanem egy halmazként olvashatunk „A drogfüggőséggel” járó lehetséges következményekről. Ezek közül is önkényesnek tűnik a kardiovaszkuláris betegségek, a vírusos fertőzések és a légzőrendszeri problémák kiemelése, de fogadjuk el ezt a szerző személyes döntésének. Ezek kifejtése azonban több ponton is problematikus.
A szerző említi a közös tűhasználat lehetőségét, és a „drogok, amik közvetve hozzájárulhatnak az AIDS, hepatitis és más fertőző betegségek kialakulásához” megfogalmazás azt sejteti, hogy a jellemzően intravénásan is használt szerekről lesz szó, mégis a következő, kurta listával találkozunk:„kokain, szteroidok, metamfetamin”.
Ez azért problémás, mert Magyarországon az utóbbi évekig injektálva leggyakrabban heroint és amfetamint fogyasztottak. A dizájner drogok megjelenésével pedig sokan áttértek ezekre az új szerekre és Magyarországon kifejezetten magas az intravénás fogyasztásuk aránya. Így a felsorolásból épp csak az injektálva leggyakrabban fogyasztott drogok maradtak ki.
A kardiovaszkuláris rendszerre gyakorolt lehetséges negatív hatás alá jóformán minden drog odafért, épp csak az alkohol maradt ki. Az alkoholról úgy tartják, hogy rendszeres, mértékletes fogyasztása védelmet nyújt a szívnek – ezt a hatást elsősorban a vörösborról feltételezik –, nagy mennyiségben viszont szívizom károsító hatása van, amely szívritmuszavarokhoz vagy akár szívinfarktushoz is vezethet. Ebből is látszik, mennyire fontos az adott drog mellett a lehetséges használati minták megemlítése.
A légzőszervi megbetegedések esetén is találhatunk néhány kérdéses versenyzőt. A marihuánával kapcsolatosan több olyan, nagyszámú mintával dolgozó vizsgálat is napvilágot látott, mely arra az eredményre jutott, hogy dohány használata nélkül nem okoz elváltozásokat a légzőrendszerben és az sem kizárt, hogy protektív hatást gyakorol a tüdőre. Szintén a használati mód figyelmen kívül hagyását mutatja a nikotin megjelenítése. A tüdőre ugyanis nem a nikotin, hanem a dohánytermékek elfüstölése jelent veszélyt, a kátrány és a számos toxikus vegyület jelenléte miatt. Senki sem vitatja, hogy a nikotin kifejezetten erős függőséget okoz, megemeli a vérnyomást és a pulzust, illetve egyebek mellett hatással van a dopamin-rendszerre is, de ha nem dohánnyal, hanem például tapasz formájában jut a szervezetbe, gyakorlatilag nem gyakorol hatást a tüdőre, de a tüdőrák esélyét bizonyítottan nem növeli.
A fenti példák egyértelművé teszik, hogy miért nem lehetséges pusztán a szerek nevének felsorolásával és a használati mód figyelmen kívül hagyásával precíz beszámolót nyújtani a droghasználattal járó kockázatokról.
Kardos Tamás
Drogriporter
2012.01.18.
