• Skip to main content
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Kezdőlap
  • Magunkról
  • Blog
  • Café
  • Filmek
  • Cikkek
  • Segítő helyek
  • HU
    • EN
    • RU

Egy zacskó bangó

február 12, 2013 | Szerző: Péter Sárosi

Tweet

Egy magyar újságíró az egyiptomi fű és hasis nyomában 

Homokvihar van. Kocsiban ülünk és nagy sebességgel tépünk Kairó felé, az iszmáilia sivatagi úton. A látótávolság körülbelül két méter, az egész autót körbeveszi a homok, kis réseken befurakodik és dobol az ember bőrdzsekijén. „Rágyújthatunk já hág?” – kérdezi Mano, az asszisztensem az öreg beduin sofőrt, kezében két dzsointtal. Az öreg bólint, kiveszi az egyik cigit a kairói kezéből, a világ legtermészetesebb módján szívni kezdi, passzolja, majd belelép a gázba. Az első katonai ellenőrzőpontnál már bűzlik a kocsi a fűtől és rendesen be vagyunk lassulva, de a kutyát sem érdekli.

Bár Egyiptomban eléggé komoly drogtörvények vannak, például halálbüntetéssel is sújtható, ha valakit nagy mennyiségű kábítószerrel érnek tetten, ezt a gyakorlatban  nem nagyon tartják be. Nem az a helyzet mint néhány ázsiai országban, ahol külföldiek  várakoznak a halálsoron a büntetés-végrehajtásra, itt a legritkább esetben csapnak le a fogyasztókra, akkor is elsősorban politikai okok miatt.
Az ország, turisztikai látványosságai mellett arról is hírhedt, hogy a Közel-Kelet legnagyobb kábítószer elosztója. Korábbi cikkemben már beszámoltam a tramadol nevű mesterséges morfium világhódító útjáról a térségben, de nem említettem a legelterjedtebb kábítószert, a cannabist és származékait.

Kulturálisan beágyazott

Míg Európában meghatározó az alkohol kultúra, ez szinte teljes egészében hiányzik a Közel-Keletről. Ennek vallási okai vannak: Mohamed próféta (béke legyen vele) betiltotta az erjesztett gabona  fogyasztását, de nem említette sem a dohányt sem a kendert, így a Közel-Kelet a THC származékok illetve az ópiátok felé orientálódott.
Az iszlám három kategóriát határoz meg arról, hogy mit lehet fogyasztani: a Haram (tiltott) csoportba tartozik többek között a disznóhús, az alkohol, a Makrúh (vitatott) csoportba például a dohány, a cannabis az ópium, és a Halal (engedett) csoportba minden egyéb. Bár a szalafi ideológiák erősödésével vérre menő viták kezdődtek a muszlim vallástudósok körében arról, hogy mit szólna a próféta a füvezéshez, ellentétben néhány szélsőséges iszlamista szervezettel (akik tiltanák a dohányzást is illetve konkrétan mindent, ami befolyásolja a tudatot vagy káros az egészségre), a többség a füvezést nem tekinti komoly kihágásnak. Sőt, egy arab fiatal nagyobb valószínűséggel szív előbb füvet, mint alkoholt fogyasztana. Ha fogyaszt majd  egyáltalán alkoholt az életében.
A Közel-Keleten, így Egyiptomban is, a legelterjedtebb rekreációs drog a kannabisz. Bangót mindenki szív. Így nevezik a füvet.

Én 2009-ben találkoztam először a bangóval, amikor az izraeli öntött ólom hadműveletről tudósítottam a Magyar Narancsnak, a Gázai Övezetből. A palesztin rafahtól alig pár kilométerre fekvő Khán Júniszban fotóztuk a szétlőtt házakat és a szamártetemeket az úton, amikor egy palesztin parasztember, aki ivóvízért jött a kerületbe, két kanna megtöltése között rápöffentett egy méretes cigire és rendes ember lévén azonnal passzolta a khaúéga (külföldi) fiataloknak. Gondolom azt remélte, hogy ettől majd jobb kedvvel fogjuk végezni a munkát, mindenesetre, amikor rákérdeztem, honnan van a cucc, annyit mondott, hogy „megterem a kertemben és olcsóbb, mint a cigi.”

A válasza remekül illusztrálja a Sínai Félsziget kanabisz helyzetét. Az izraeli-egyiptomi határ melletti demilitarizált övezetben gyakorlatilag egész kanabisz mezők teremnek, a helyi beduin törzsek (tarabín, szaúárka, ármilát) pedig vidáman terítik vele a nagyvárosokat, Alexandriát, Iszmáiliát, Kairót és Port Szaidot vagy éppenséggel Izraelt. Tavaly novemberben volt szerencsém egy rövidebb időt eltölteni a határ menti beduinokkal, így viszonylag pontosan tudom, mennyibe kerül a bangó El-Árisban és a környékén. Beduin sofőröm  közölte velem, hogy egy zacskó bangó (ez körülbelül egy kilónak felel meg) kétszáz-kétszázötven egyiptomi fontba kerül(8-10 ezer forint), egy dzsoint pedig 5 font (200 forint). A fű egyébként a nagyvárosokban sem sokkal drágább.

Mielőtt azonban bárki azt gondolná, hogy itt lenne az ideje, hogy a kiváló egyiptomi füvet exportáljuk a magyar piacokra, nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy nincs olyan díler az országban, aki átvenné. A Sínai félszigetről érkező gandzsa ugyanis meg sem közelíti THC tartalomban az Európában árult füvet. Ellentétben a nálunk kapható cuccal ugyanis, a közel-keleti füvet nagyon ritkán keresztezték, nemesítették azért, hogy jobban üssön. Míg otthon 0,2-0,4 grammtól már komolyan beáll bárki (tolerancia szinttől függően), a hasonló hatás elérésének érdekében sokkal többet kell szívni az egyiptomiból, rosszabb esetben pedig egyszerűen csak a feje fájdul meg az embernek.
A bangót azonban a társadalom alsóbb osztályai nyomják az országban. A tehetősebbek sportja a hasis.

A marokkói kapcsolat

Egyiptomban hasist elvétve készítenek a fűből.  Marokkóból, líbiai, szudáni útvonalon keresztül érkezik meg és utazik tovább a Közel-Kelet többi országa, illetve Európa felé.  Zsíros, sötét tömbökben fut be a nagyvárosokba, rajta a marokkói termelő pecsétjével.

Bár Egyiptomban metrikus rendszert használnak, érdekes módon a hasist nem mérik grammban a dílerek. „Egy ujj”  -mondják a mértékegységet, ez a tömbből levágott egy mutatóujjnyi darabot jelöl. Bár a magam részéről sosem vettem a fáradtságot, hogy lemérjem pontosan mekkora is ez a mennyiség, de szemmértékre 4-5 gramm lehet. Az ára 50 és 100 egyiptomi font között (2000-4000 forint) mozog, minél sötétebb színű az árú, annál jobb a minősége.
Míg a bangót általában a Sínai félsziget beduinjai,  illetve a nagyvárosok szegényei szívják, akik nem tudják megengedni maguknak a viszonylag drága hasist, addig a hasis az egyiptomi középosztály egyik legkedveltebb szociális kábítószere, melynek használata  gyakorlatilag az európai alkoholfogyasztásnak feleltethető meg. (Félreértés ne essék, Egyiptomban is lehet kapni alkoholt, de azt a kanabisszal ellentétben a társadalomnak csak egy minimális része fogyasztja. Akkor sem a nagy nyilvánosság előtt, mert az alkoholfogyasztást erősen stigmatizálja a társadalom.)

Az évek során, melyet a Közel-Keleten töltöttem, számtalanszor futottam bele a hasisfogyasztás különböző módjaiba, különböző társaságokban. A legemlékezetesebb eset azonban egy esküvőn történt Alexandriában, 2007-ben.

Sidi Gaber-ben, ahol éppen laktam, a helyiek színes vásznakkal lezárták az utca egyik részét. Nem volt ebben semmi meglepő, Egyiptomban gyakoriak az utcára szervezett esküvők. A násznép közösségi drogfogyasztása nyűgözött le, ahogyan a hasist fogyasztották.

Hagyományosan a hasis füstjét nem cigarettában, dohánnyal keverve szívják el (bár ez válik lassan általánossá, elsősorban a fiatalok körében), hanem  megisszák. Hogy hogyan? A módszer roppant egyszerű: a hasis tömbből egy vékony, gyufaszál méretű darabot vágnak le, melyet merőlegesen egy cigarettába állítanak. A cigarettát  egy pohárba teszik, a kilógó hasist meggyújtják és a poharat lefedik. Mivel a hasis füstje nehezebb, mint a levegő, szépen összegyűlik a pohár alján, mikor pedig a pohár megtelik sűrű fehér füsttel, egyszerűen leemelik a szájára tett fedőt (pl. egy papírlapot) és kiszívják a füstöt. Hatvan-hetven év körüli idős bácsikat láttam így kábítószert fogyasztani.

Az egyiptomi Egészségügyi Minisztérium felmérése szerint a lakosság körülbelül 25-30 százaléka fogyaszt rendszeresen kábítószert, ez a statisztika tartalmazza az alkohol- és hasis fogyasztást is, de a kemény drog fogyasztókat külön mérik.

JÁSZBERÉNYI SÁNDOR, Kairó
(A cikk nem a TASZ, hanem az újságíró véleményét tükrözi!)
 

Kategória: Hírek

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Témáink

A drogháború költségei (Count the Costs kampány) Afrika Depresszánsok Diszkórazzia dosszié dizájner drogok Dohány Drogprevenció Drogszabályozás Emberi jogok ENSZ drogpolitika Eurodrog Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI) Filmek Hatályos jogszabályok Heroin dosszié Kanada Kannabisz-Szkizofrénia dosszié Latin-Amerika Legalizáció Linkek Magyar drogpolitika Marihuána Médiamonitor Nemzetközi szervezetek No Brog Rovat Online tanulmányok Opiátok Oroszország drogpolitikája Pszichedelikus drogok Pszichedelikus gyógyászat PSZK dosszié Schedel Andor gyűjtemény Stimulánsok Szcientológia dosszié TASZ kiadványok Tűcsere dosszié USA Ártalomcsökkentés Ázsia

Footer

Jogriporter Alapítvány 2017
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Search

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter