Bár az Egyesült Nemzetek gyors sikert remélt az ópium-irtó hadjárattól, egy új jelentés szerint évtizedekig elhúzódó drogháborúra lehet számítani.
Bár az Egyesült Nemzetek gyors sikert remélt az ópium-irtó hadjárattól, egy új jelentés szerint évtizedekig elhúzódó drogháborúra lehet számítani.
A Világbank és az ENSZ Kábítószer- és Bűnüldözési Hivatala (UNODC) által folytatott vizsgálat eredményeit bemutató „Afganisztán ópiumgazdasága” c. dokumentum szerint az elmúlt években a mákültetvények totális kiirtására törekvő kampány csak korlátozott sikereket ért el az ópiumtermelés visszaszorításában – ellenben aránytalanul sújtotta a legszegényebb afgán földműveseket és korrumpálta a kormányzatot. Bár az ópim-ellenes hadjárattól az ENSZ néhány éven belül a heroinkereskedelem utánpótlásának jelentős megcsappanását remélte, mára kiderült, hogy ez a várakozás utópia volt. A jelenlegi helyzet reális alternatívájának megtalálása évtizedeket, és nem éveket vehet igénybe.
Afganisztán ebben az évben 6100 tonna ópiumot állított elő, ami 610 tonna heroin előállításához elegendő – a következő évben pedig ennél is nagyobb termés várható. Az ópiumkereskedelem adja Afganisztán GDP-jének legalább az egyharmadát, a profit eloszlása azonban rendkívül aránytalan: abból nagyrészt az államhivatalnokok, hadurak, kereskedők és Iszlám szélsőségesek részesülnek. A munkaerő 13%-át az illegális ópiumipar foglalkoztatja, az alsó szinten dolgozó egyszerű farmerek azonban éppen annyit keresnek a máktermesztéssel, amiből a családjukat eltarthatják. Ha ettől a megélhetési forrástól elvágják őket, akkor éhezni fognak, mivel a mezőgazdasági termények piaca rendkívül korlátozott.
„A drogellenes akciók legmeghatározóbb negatív hatása a szegény farmereket és mezőgazdasági munkásokat sújtja,” jelentette ki William Byrd, a Világbank közgazdásza és a jelentés szerkesztője. „Minden kábítószer-ellenes stratégiának mérsékelnie kell a rövidtávú várakozásokba vetett hitet, hogy elkerüljük a szegények helyzetének további romlását, és megfelelő hangsúlyt helyezhessünk a mezőgazdaság hosszú távú fejlesztésére.” A UNODC igazgatója, Antonio-Maria Costa a jelentés ellenére kijelentette, hogy bár növelni kell a szegényeknek juttatott segélyeket, a represszív intézkedéseket folytatni kell Afganisztánban. Az ENSZ fő kábítószerügyi hivatalnoka valószínűleg azért sürgeti a háború folytatását, mivel tudja, hogy 2008-ban az ENSZ általános közgyülése meg fogja vitatni a kábítószer-helyzetet, és neki ezen az ülésen eredményeket kell produkálnia. Az ENSZ 1998-ban elfogadott politikai nyilatkozata ugyanis azt ígérte, hogy 10 év alatt jelentősen csökkentik vagy megszüntetik az ópium kereskedelmét a Földön.
Az afgán ópiumkereskedelem felszámolása azonban jövőre még nagyobb nehézségekbe fog ütközni, mivel a fő ópiumtermesztő területeken a kereskedelemből jelentős profitot húznak az Iszlám radikálisok, akik fegyveres felkelést indítottak a kormány ellen. A tálib szabadcsapatok folyamatos támadásainak keresztüzében pedig nehezen megvalósítható az ópiumirtás. A jelentésből az is kiderült, hogy a kereskedelem felszámolásában nem csak a tálibok, hanem maga az afgán kormány is ellenérdekelt. Az ópiumellenes harcra begyűjtött pénzt a kormány a hatalom centralizációjára és az ellenzék elnémítására használta fel, ezenkívül a korrupció is elharapózott. A kereskedők és csempészek védelmi pénzt fizetnek a hatóságoknak az üzletük zavartalansága érdekében. Egy valami tehát nem kérdéses: 2008-ra nem lesz ópium-mentes a világ.
Sárosi Péter
