A fűszívás munkahelyi teljesítményre gyakorolt hatásáról a Cégegészség oldalról.
A Cégegészség nevű lapon a napokban jelent meg az alább olvasható írás, mely a marihuánaszívás és a munkavégzési nehézségek közti korrelációt mutatja be egy konkrét (vagy hipotetikus?) példából kiindulva – nem kevés tévinformációval és csúsztatással.
A cikk annyiban mindenképp korrektnek nevezhető, hogy nem moralizál a füvezéssel kapcsolatban és nem ítélkezik a felől, hogy mivel tölti szabadidejét a dolgozó ember – a példában felhozott hölgy is a havi egyszeri fűszívásban találta meg az összhangot a munkateljesítményével, amiben a szerző látszólag nem talált kivetnivalót – azonban néhány állítás nem teljesen fedi a valóságot.
A cikk egy helyen azt állítja, hogy a kannabisz „fizikai függőséget nem okoz – mint ahogy a cigaretta sem – csak pszichés függőséget.”
Ez egy súlyos tévedés a cigaretta hatásai felől, ugyanis a dohányzás – az összes droghasználati forma közül – az egyik legerősebb fizikai függőséget alakítja ki, a megbizonyosodáshoz elég megkérni egy leszokó félben lévő erős dohányost, hogy számoljon be a testi tüneteiről (és arról, hogy hányadik próbálkozásánál tart).
"Hosszú távú használat során a már említett alvászavarok és memóriazavarok a legjellemzőbbek – ami már a szer használatától függetlenül jelentkezik. Az alvászavar leggyakrabban elalvási nehézségekben nyilvánul meg, ami már kis mennyiségű marihuána elfogyasztásával „orvosolható”."
Alvászavar
Az orvostudomány számára a kannabisz egyik jelentős tulajdonsága az álmatlanságra gyakorolt jótékony hatása.
A 19. század második felében – az illegalitását megelőző időszakban – az orvosok széles körben ajánlották a marihuánát az alvászavarok kezelésére, ugyanis a csekély mellékhatások tekintetében és az okozott alvás minőségében felülmúlta az akkor hozzáférhető szereket. [1]
Sokan, akik alvászavarral küzdenek, ma is fűben találják meg a legtökéletesebb szert, mert tapasztalataik szerint alacsonyabb függőségi potenciállal és kevesebb mellékhatással bír, mint a forgalomban lévő altatók. A gyógyászati marihuánának is egyik alkalmazási területe a komolyabb függőséget kialakító altatók helyetti használata. Dr. Lester Grinspoon, az orvosi kannabisz egyik képviselője szerint a „kannabidiol (a kannabisz eddig kimutatott 60 terápiás összetevőjének egyike) a legjobb altatószer lesz, és egyike a legjobb szorongáscsillapítóknak, a legkevesebb toxikus mellékhatással”. [2]
Ha valaki rendszeresen fű segítségével alszik el, majd egy este úgy dönt, hogy felhagy ezzel a gyakorlattal, akkor valószínűsíthetőleg át fog élni pár álmatlan éjszakát, azonban ha nem küzd súlyos alvászavarral, akkor ez néhány napon belül helyreáll.
Memóriazavar
A tudományos vizsgálatok alapján nincsen meggyőző bizonyíték arra, hogy a hosszú távú erős marihuána-használat tartósan károsítja az emlékezetet vagy más gondolkodási funkciót. [3]
Az elmúlt harminc évben a kutatók többnyire kisebb kognitív eltéréseket találtak a krónikus marihuána használók és nem használók között, s az eredmények tanulmányonként is különböznek. Ezen eredmények alapján nem tűnik úgy, hogy a marihuána-használat bármilyen jelentős tartós károsodást okozna az intellektuális képességekben.
A marihuána hatása alatt az emberek nehezebben tanulnak meg új dolgokat (rövidtávú memória), és ezekre rosszabbul is emlékeznek. Azonban ez a rövidtávú memóriában beálló működéscsökkenés csak az intoxikáció időtartamának végéig tart. [4]
"Hosszú évekig tartó használat során az említetteken kívül számos egyéb változás is végbemegy – mint az összes függőségben élő embernél -, ami gyakorlatilag egy teljesen megváltozott, apathia-s személyisség kialakulását jelenti."
A hosszú évekig tartó használat nem feltétlenül jár függőséggel. Jó példa erre az alkohol: bár magasabb függőségi potenciállal bír, mint a kannabisz, mégis az élvezőinek nagyobb hányada évtizedes használat után sem válik függővé, pusztán alkalmilag fogyasztja, és nem is mutat apátiás személyiségjegyeket. A kannabiszra még inkább jellemző az alkalmi fogyasztás és a függőkké válók aránya messze elmarad az alkoholisták arányától. [3]
Nem véletlen, hogy napjainkban fellendülőben van a kannabisz terápiás használatának kutatása, ahogyan erről egy másik sajtóhír is tudósít.
Kardos Tamás
Drogriporter
2008.07.16.
[1] Fronmueller, B. (1869), Klinische Studien über die schlafmachende Wirkung der narkotischen
Arzneimittel [Clinical studies on the sleep inducing effects of narcotic medicines], Erlangen.
[2] Guardian (UK) 1993.09.18. http://www.druglibrary.net/schaffer/hemp/hf21_30.htm (Hemp Fact #30)
[3] Marihuana Myths: Marihuana Facts, Zimmer and Morgan, The Lindesmith Center, 888 Seventh Avenue, NY, NY 10106, 1997 (a következő források ebből az összefoglaló kötetből származnak: 3, 4, 5, 6, 7, 8)
[4] Rubin, V. and Comitas, L., Ganja in Jamaica: A Medical and Anthropological Study of Chronic Marijuana Use, The Hague: Mouton (1975); Kokkevi, A. and Dornbush, R., „Psychological Test Characteristics of Long-Term Hashish Users,” pp. 43-47 in Stefanis, C. et al. (eds), Hashish: Studies of Long-Term Users, New York: Raven Press (1977); Satz. P. et al., „Neuropsychologic, Intellectual, and Personality Correlates of Chronic Marijuana Use in Native Costa Ricans,” Annals of the New York Academy of Medicine 282: 266-306 (1976).
