Európai kutatók érdekes kísérletet tesznek arra, hogy a drogfogyasztás eddig kevésbé tanulmányozott oldalát elemezzék: az élvezetet
A Társadalomtudományi Drogkutatások Európai Társaságát (European Society for Social Drug Research, ESSD) 1990-ben hozták létre azzal a céllal, hogy elősegítse a drogjelenséggel kapcsolatos társadalomtudományi kutatásokat Európában. Az egyik előző, az európai kannabisz-politikákról szóló kötet közölte Demetrovics Zsolt és Sárosi Péter közös tanulmányát a magyarországi kannabisszal kapcsolatos politika alakulásáról (Cannabis in Hungary: drug policy, legislation, and civil movements. In: D Korf (szerk.) Cannabis in European: Dynamics in perception, policy and markets.Lengerich: Pabst Science Publishers, 2008. pp. 155-171.) 2010. novemberben jelent meg az ESSD legújabb tanulmánykötete “Élvezet, fájdalom és profit: a drogok európai perspektívákból” címmel – ez a Társaság eddigi éves kiadványaihoz hasonlóan ezúttal is érdekes új szempontokkal, megfigyelésekkel és véleményekkel gazdagítja a drogokról és drogpolitikákról folyó szakmai diskurzust. Demetrovics Zsolt, az ELTE pszichológus kutatója a mostani kötetnek is szerzője, ezúttal az opiátfüggőséggel foglalkozik.
“Mikor az emberek drogfogyasztásról beszélnek, általában problémákkal társítják azt. Jó okuk van arra, hogy így tegyenek. A droghasználat fizikai, pszichológiai és szociális ártalmakat okozhat. A drogpiac mágnesként vonza a gazembereket és gengsztereket. Ezen problémák egyike sem érthető meg pontosan anélkül, hogy figyelembe ne vennénk ezen szerek illegális státuszát. Bár a legálisan engedélyezett anyagok szintén okozhatnak ártalmakat (vegyük például a krónikus és intenzív alkohol-fogyasztás súlyos fizikai és társadalmi következményeit), a drogok illegalitása jelentősen növeli a kockázatokat,” állapítja meg bevezető tanulmányában a szerkesztő, Dirk J. Korf professzor, az ESSD elnöke. Szerinte a drogfogyasztás jelenségét elsősorban a problémák irányából megközelítő attitűd a drogokkal kapcsolatos társadalomtudományos kutatásra is rányomja a bélyegét, amelynek fókuszában többnyire a drogfogyasztók által megtapasztalt vagy okozott fájdalom áll, ezzel szemben jóval kevesebb szerző törekszik arra, hogy megértse azt az élvezetet, amelynek átéléséért az emberek drogokat fogyasztanak. A kötet egyik célja, hogy ezúttal az élvezetek szempontjából vizsgálja felül a drogfogyasztás jelenségét – ennek közpolitikai implikációival együtt. Hiszen a drogok kontrollálását szolgáló politikák is teljesen más megvilágításba kerülnek, amennyiben a drogokban nem kizárólag az egyéni és közösségi szenvedések forrását látjuk. Fontos hangsúlyt kap ezenkívül a drogpiac egyik fő motivációs tényezője, a profit – nem kizárólag annak gazdasági értelmében, hanem mint a drogokkal kapcsolatos tevékenységektől remélt immateriális és szociális jutalom.
Patrik Karlsson, a kötet egy svéd szerzője a prevenció szemszögéből dolgozta fel ezt a témát, rámutatva arra, hogy sok a drogprevencióval kapcsolatos kutatás a drogfogyasztással járó egyéni kockázatokra összpontosít, és túlhansúlyozza a drogfogyasztás negatív oldalát. Ezáltal elsikkad a drogfogyasztás társadalmi környezete. Karlsson ezt “deficit modellnek” nevezi: hiszen a drogfogyasztást valamilyen hibaként, zavarként, kizárólag negatív kontextusban tárgyalja. Az illegális szerekkel ellentétben az alkohollal kapcsolatos kutatásokban jobban megkülönböztetik egymástól az “alkalmazkodási motívumokat” (coping motives) és a “ráerősítő motívumokat” (enhancement motives). Amikor az alkoholt a problémákkal való szembesülésre, azokhoz való alkalmazkodásra használják, akkor további problémák forrásává válik. A kutatók azonban elismerik, hogy egyes embereknek pozitív motivációik is lehetnek az alkoholfogyasztásra – így például egyszerűen élvezetet keresnek és fokozni akarják szociális készségeiket. Az elmúlt években egyes kutatások a marihuána-fogyasztással kapcsolatban is nagyon hasonló motívumokat tártak fel. Karlsson szerint a prevenciónak az illegális drogok esetében is jobban szem előtt kellene tartania az élvezet-faktort – ezáltal hitelesebbé válhat a célcsoport számára is.
Decorte és Muys tanulmánya a kokain-fogyasztás hosszútávú dinamikáját dolgozta fel: a kokain tipikusan egy olyan szer, amelyet egyaránt használnak rekreációs célra, “partidrogként” – illetve problémás, rendszeres minta alapján. Decorte 111 olyan kokain-fogyasztóval készített mélyinterjút, akiket nem a büntetés-végrehajtási rendszerből és nem is az ellátóhelyekről toboroztak. Ezen személyek fogyasztására egyfajta ciklikusság volt jellemző: az intenzív használat szakaszait absztinens időszakok és a mértékletes fogyasztás periódusai váltották. A kutatás szerint idővel a fogyasztás mintázata a mértékletes, kontrollált fogyasztás irányába haladt, illetve egyes esetekben eljutott a teljes absztinenciáig. Ezt erősítik meg a statisztikák is: Európában a 16 és 64 évesek 3,9%-a próbálta már ki a kokaint életében – ugyanakkor csupán 1,2% fogyasztotta a szert az elmúlt 12 hónapban, és csupán 0,4% az elmúlt hónapban. A szerzők megfigyelése szerint idővel a kokain-fogyasztás a fogyasztók által észlelt pozitív hatásai fokozatosan csökkennek, és ez megjelenik a válaszadók személyes narratíváiban is. A legtöbbször nem figyelhető meg egy olyan egyértelmű fordulópont, amely a kokain-fogyasztással való felhagyást eredményezi – többnyire egyszerűen elenyésznek a fogyasztás szubjektív előnyei.
Hasonló megközelítésből dolgozza fel az opiát-fogyasztás mintázatait Demetrovics Zsolt, aki rámutat arra, hogy míg a fogyasztók a heroin alkalmi használatát elsősorban az élvezetekkel és eufóriával, addig a rendszeres fogyasztást elsősorban negatív asszociációkkal társítják, például az elvonási tünetekkel való küzdelemmel. Demetrovics szerint a heroinfogyasztáshoz társított intenzív érzelmek, így a félelem, és az opiát-fogyasztásnak az ezekhez való alkalmazkodást elősegítő képessége jelentős szerepet játszik abban, hogy a fogyasztó az észlelt ártalmak ellenére sem hagy fel a fogyasztással. Ezt a megfigyelést erősíti meg Jason Farrell személyes drogfogyasztói perspektívából – ő maga is intravénás használó volt hosszú ideig, és beszámol arról a rejtett egyéni világról, amely szerinte teljesen láthatatlan maradt az ellátók és szolgáltatók számára. A drogfogyasztók szerinte nem adnak teljes képet az őket segítőknek a drogfogyasztás általuk felfogott jelenségének egészéről, ennek oka elsősorban a drogfogyasztáshoz társuló stigmában rejlik.
Az ESSD kötet következő szerzője, Houborg dán szociológus egy érdekes kísérletről számol be, melynek során egy koppenhágai metadon-klinika klienseinek nagyobb szabadságot engedtek annak eldöntésében, hogy mikor, hol és hogyan fogyasztják el a metadont. Ezzel a kutatók azt vizsgálták, hogy milyen szerepet játszik az intézményes fegyelmezés és az egyéni gyönyörkeresés egyensúlya a fogyasztási mintázatok és a fogyasztással együttjáró problémák alakulása szempontjából. Barendregt, van Straaten és Wits holland kutatók az ellátórendszerben megjelenő idős, hajléktalan drogfogyasztókkal kapcsolatos adatokat elemezték – az interjúk áttekintése során a kutatók felfigyeltek arra, milyen fontos szerepet tulajdonítanak a válaszadók az általános élettel kapcsolatos témáknak. Bár első látásra úgy tűnik, hogy ezek az emberek egyik napról a másikra élnek, valójában a jobb élet iránti vágy intenzíven megjelenik a fogyasztók motivációi között – ugyanakkor a munkahely, a normális családi élet stb. elérhetetlen célként tételeződik fel számukra. A szociológus Baumeister “jelentés iránti igény” elmélete alapján a szerzők négy visszatérő jellemzőt különböztetnek meg az idős drogfüggők narratíváiban: szándék, érték, hatékonyság és önértékelés. Ezek a dimenziók hivatottak megtestesíteni az értelmes jelentés iránti szükségletet az idős drogfogyasztók életében.
Nabben holland kriminológus a kínálati oldalt elemzi úttörő szempontból: dekonstruálja a “díler” fogalmát. A drogok kínálatával kapcsolatos diskurzusban a drogokat eladó személyt a díler szó jelöli – de valójában a terjesztők között óriási különbségek vannak aszerint, hogy a kereskedelmi lánc melyik szintjén helyezkednek el, illetve mik a motivációik. Nabben rámutat, hogy sok drogfogyasztó a saját beszerzési forrását nem tekinti “igazi dílernek” – a drogterjesztést sokkal inkább “megosztásként” fogják fel. Potter brit kriminológus a beltéri kannabisz-termesztők motivációit vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a haszonszerzés nem kizárólagos motívum: sokak számára a marihuána-szívás által elért gyönyör megosztása, a kertészeti képességeik elismerése, vagy a kannabisz-tilalommal szembeni politikai állásfoglalás éppen olyan fontos tényező.
A kötet 20 Euróért megrendelhető az ESSD honlapján.
Sárosi Péter
