Vajon pusztán az ültetvények felszámolása több hónapos marihuána hiányt eredményezhet?
Hétfőn értesülhettünk róla, hogy a rendőrség egy lakossági bejelentés alapján hat, budapesti albérletekben termesztett marihuánaültetvényt számolt fel és elfogta a működtető, vietnámi származású termesztőket. Tegnap öt újabb telephely felszámolásáról hallhattunk. A rendőrség szerint az akcióik több hónapos kannabiszhiányt fognak eredményezni. Ezt azért ne vegyük készpénznek.
A rendőrség információi szerint az ültetvényekre február közepén találtak, amit a termesztők két és fél héttel korábban telepítettek. A feltételezések szerint az elkövetőknek „köze lehet egy Csehországban működő vietnami csoporthoz, amely egész Európában gondot okoz”, arról azonban nem esett szó, hogy ez a csoport korábban is jelen volt-e a magyar kábítószerpiacon, ezért könnyen lehet, hogy elfogásuk nem hiányt fog eredményezni, csupán a többlettermesztést előzi meg. Másfelől a bűnügyi szakértők állítása szerint a Magyarországon lefoglalt kábítószer a teljes hazai piacnak csupán pár százalékát teszi ki, a maradék pedig bőven fedezi a keresletet.
Ezek alapján koránt sem lehetünk biztosak Ródler Norbert, a BRFK kábítószer-bűnözés elleni osztálya vezetőjének állításában, mely szerint a lefoglalás „minden bizonnyal 1-2 hónapos hiányt fog okozni”.
Ha mind földrajzilag, mind a drogok szempontjából egy tágabb perspektívában tekintünk a jelenségre, akkor további érveket is találhatunk, melyek arra mutatnak, hogy a rajtaütés egy szervezett bandán = hirtelen kínálatcsökkenés képletnél komplexebb mechanizmusok érvényesülnek az egyes drogok hozzáférhetőségében beállt változásokban.
Ezzel kapcsolatban érdemes megvizsgálni azt a 2001-es esetet – és az értelmezése körül zajló vitákat – mely során napok alatt soha nem látott szintre zuhant a heroin hozzáférhetősége Ausztráliában (az elemzésről bővebben lásd Sárosi Péter: Az ausztrál heroinhiány nyomában című tanulmányát az Addiktológia 2008/2 számában).
A jelenséggel kapcsolatos első, kézenfekvőnek tűnő értelmezés természetesen a rendőrségtől érkezett, akik az áldozatos munkájuk gyümölcsének tartották a herointerjesztő hálózatok szétzilálását, amely a hozzáférhetőség drámai csökkenését eredményezte.
Az utóbbi években egyéb interpretációk is megjelentek, melyek sokkal inkább a forrásországban bekövetkezett változásokkal magyarázták a jelenséget. A változás okait kutatva Jiggens (2008a, 2008b) rámutatott, hogy a rendőrség 1994/1995-ben több heroint foglalt le, mint 1999/2000-ben, ezért kétségbe vonja, hogy a lefoglalásoknak ekkora hatása lett volna a hozzáférhetőségre. Ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy miközben a 90-es évek végén az ENSZ irtóhadjáratokat folytatott az Arany Háromszögben és a tálibok 2000-ben ópiumtilalmat vezettek be – aminek következtében jelentősen csökkent az ópiumtermelés – a dél-kelet ázsiai kereskedők elkezdek átállni a nagyobb haszonnal kecsegtető amfetamin előállítására. A fennmaradó heroint a kereskedők Ausztrália helyett Nyugat-Európa piacára koncentrálták.
Weatherburn és Lind (1997) egy nagyszabású heroinlefoglalást vizsgálva nem talált összefüggést a rendőri akció és a heroin feketepiaci árának, hozzáférhetőségének
alakulása között, Wood (2003) kanadai vizsgálata pedig arra mutatott rá, hogy Vancouverben egy nagyszabású lefoglalás után még csökkent is a heroin utcai ára.
A marihuánával kapcsolatos látványos felszámolási akciókról legutóbb Marokkóban láthattunk példát. A kormány 2007 márciusában azt állította, hogy egy év alatt teljesen felszámolja a marihuánát az országban, 2008-ra már nyilvánvalóvá vált, hogy a terv irreális, mert csupán újabb ültetvényekhez és erdőpusztításokhoz vezetett. A helyzet orvoslására decemberben már a lokális legalizálás javaslata is felmerült, hiszen a Ketama vidékén élőknek évszázadok óta a kultúrájuk és a gazdaságuk része a kendertermesztés.
Világos, hogy Magyarországnak egészen más a viszonya a marihuánához, mint Marokkónak, a fentiekben bemutatott, az illegális drogpiacot jellemző folyamatok azonban elég egyértelműen arra mutatnak, hogy pusztán a bűnbandák leleplezésével és az ültetvények felszámolásával nem hogy a keresletre, de még a kínálatra sem lehet jelentős hatást gyakorolni.
Kardos Tamás
Drogriporter
2009.03.05.
Irodalom
Jiggens, J. (2008a): Australian heroin seizures and the causes of the 2001 heroin shortage.
International Journal of Drug Policy, 19: 273–278.
Jiggens, J. (2008b): The Australian heroin bubble. International Journal of Drug Policy, 19:
295–295.
Weatherburn, D. – Lind, B. (1997): The impact of law enforcement activity on a heroin market.
Addiction, 92: 557–569.
Wood, E. és munkatársai (2003): Impact of supply-side policies for control of illicit drugs in
the face of the AIDS and overdose epidemics: Investigation of a massive heroin seizure.
Canadian Medical Association Journal, 168: 165–169.
