A fiatalkori alkoholfogyasztás okairól és szabályozásának következményeiről a Zalai Hírlapban.
A Zalai Hírlap a fiatalkori alkoholfogyasztás okait és az új szabályozási terv szerepét járja körül, két gyermekpszichológus, egy pszichiáter és néhány diák megszólításával [utóbbiak véleménye csak a cikk nyomtatott formájában szerepel – a szerk.].
Talán már természetesnek hatnak az olyan kijelentések, mint „a 13-14-15 évesek részegségig fajuló "beavatása" szinte szokványosnak mondható” vagy „a zalaegerszegi középiskolások körében elvégzett átfogó vizsgálatból pedig az derül ki: tíz megkérdezett diákból 7-8 fogyasztott alkoholt az előző hónapban”.
A cikk egyik fontos erénye, hogy nem áll meg az unalomig hangoztatott, nyomasztó tényeknél, hanem az interjúalanyok meglátásain keresztül a probléma gyökereinek komplex feltárására törekszik. Mint az ilyenkor megszokott, a jelenség kiváltó okai között, a fiatalok személyisége felől felmerül „a kortárs minta követése, szerepmegfelelési vágy, identitástámaszték a valahová tartozáshoz, a problémamegoldás rossz gyakorlata”, ugyanakkor nem maradhat el a berögzült társadalmi gyakorlatok és a média felelősségre vonása sem.
Feltűnik azonban, az alkoholproblémák esetében ritkábban emlegetett kiváltó ok: a tiltás és az elrettentés szerepe:
Nálunk viszont a propaganda szintjén totális a tiltás, hiányzik a probléma árnyalt kezelése, így sokkal nagyobb a veszélye annak, hogy pont az ellenkező hatást érjük el – veti fel Harkány Éva. – Nem liberalizálni akarom a gyakorlatot, de a társadalomnak, s benne a szülőknek is jobban kellene érteni ezeket a folyamatokat. Amikor első alkalommal italosan jön haza a gyerek, legyünk ott mellette, beszéljük meg vele a történteket. Ne bélyegezzük egyből alkoholistának, ne riogassuk, hogy az árokparton végzi, hanem segítsük ki a helyzetből. Ugyanakkor nagyon lazán sem kezelhetjük az esetet, mert ha egy haveri legyintéssel átsiklunk felette, az gyakorlatilag a szülői szerep el nem vállalását jelenti. Jó, ha arra is gondolunk, hogy a berúgás esetleg a szülőnek címzett üzenet is lehet.
Gyakran hangoztatott „érv” drogvitákban, az alkoholfogyasztás kevésbé veszélyes volta mellett, hogy az alkohol kultúránk elválaszthatatlan részévé vált és történelmünk során megtanultunk együtt élni vele. Az alkoholproblémával küzdők kiemelkedően magas hazai arányát nézve azonban, a Pszichonauták producerének szavaival élve inkább azt mondhatjuk, hogy megtanultunk együtt halni az alkohollal.
A kultúra továbbadásában a szülőké és a társadalomé az elsődleges szerep, melyhez a kereteket jelentős részben az állam és annak intézkedései szabják meg. A problémás alkoholfogyasztás „kulturális gyakorlatát” egy széles körű felvilágosítást nélkülöző további szigorítással csak fenntartani, esetleg súlyosbítani lehet. Már a marihuána esetében is kiderült, hogy a puszta elrettentés és tiltás kontraproduktív hatású és a helyzet megoldása helyett, a valóban problémás használók rejtőzködését eredményezi.
A középiskolások alkoholfogyasztási szokásaira rákérdező kutatások eredményei alapján könnyen belátható, hogy a tiltás a magasabb egészségügyi kockázatokkal és függőségi potenciállal rendelkező alkohol esetében sem bizonyul hatékonynak, így irreális egy további szigorítástól várnunk a csodát.
Az alkohollal való találkozást, a kipróbálást teljesen megúszni nem lehet, ez hamis illúzió. A lényeg, hogy a későbbiekben ne váljék életstratégiává, ne ez legyen a problémamegoldás módszere.
Ez egy újabb fontos megállapítása a cikkben idézet pszichiáternek. Biztosak lehetünk abban, hogy az a fiatal, aki kíváncsi az alkoholmámorra, megtalálja a módját, hogy elérje azt. Ezért sokkal hasznosabb a tiltásnál, az időben történő, hiteles tájékoztatás és a kulturált alkoholfogyasztás módjának bemutatása, mert ezzel valóban sokat tehetünk a későbbi problémás használat kialakulása ellen.
Kardos Tamás
Drogriporter
2008.06.21.
