„Írjanak fel az orvosok heroint a drogfüggőknek” – (Ajánló – Times/MNO)

Ismét terítéken a heroinfenntartás kérdése Angliában

Elvétve ugyan, de időről-időre találni a Magyar Nemzetben olyan írást, amely komolyan veszi az ártalomcsökkentés paradigmáját. Ezúttal a brit heroinfenntartás kérdése merült fel a The Times cikke nyomán. Mielőtt rátérnénk a konferencián kialakult vita részleteire, érdemes egy kicsit elidőzni a brit szabályozás történeténél.

Nagy-Britanniában a heroinfenntartás egészen a két világháború közötti időszakig nyúlik vissza. A brit heroinfüggők 1928-tól orvosilag felírt heroint kaphattak bő negyven éven keresztül, egészen 1971-ig, amikor is az amerikai drogellenes háború hatására egy szigorú drogtörvény fogadott el a brit parlament. Ezt követően az orvosi heroinfelírás elenyészővé vált, a fogyasztók és terjesztők szigorú rendőri üldözése és az absztinencia-orientált, gyakran kényszeres kezelés került a drogpolitika középpontjába.
Angliához köthető a ma már ártalomcsökkentésként nevezett beavatkozások egyik első példája is: Liverpoolban a 90-es évek elején – amikor még nem volt sem metadon, sem tűcsere, csak absztinencia-orientált kezelési módszerek és rendőrségi razziák – a kábítószer-probléma gyakorlatilag kezelhetetlenné vált mind a HIV fertőzések, mind a bűnözések terén és 20 ezer főre becsülték a heroinfogyasztók számát. Ez ösztönözte a Merseyside Kórház orvosait arra, hogy egy teljesen új megközelítést alkalmazzanak a problémával szemben, ami a modern ártalomcsökkentő drogpolitika egyik első példájaként vált ismertté . A metadon- és tűcsere-programokkal sikerült némileg normalizálni a helyzetet, ezek bevezetése nélkül ma valószínűleg jóval több utcai droghasználó élne Liverpoolban és magasabb lenne az AIDS fertőzöttek aránya a népességben.

Az MNO a The Times cikke nyomán most arról tájékoztat, hogy brit Királyi Ápolók Szövetségének (RCN) vezetője egy konferencián a heroinfenntartó programok újbóli bevezetését javasolta. Peter Carter azzal érvelt, hogy a fenntartás csak a leszoktatás kezdeti szakaszát jelenti, amit másképp szinte lehetetlenség véghezvinni és az ellenzők kedvéért nyomatékosította, hogy olyan függőkről van szó, akik az orvosok nélkül is belövik a napi adagjukat, kezelés híján viszont jó eséllyel bűncselekmények árán szerzik meg az ehhez szükséges anyagiakat.

 

az érdemi rész a cikk második fele
 

A kialakult vitában szó esett arról a 2005-ben indult brit kísérleti programról, amelybe 127 krónikus heroinfüggőt vontak be metadon-, illetve herointerápiába, akik a program keretében pszichoszociális segítséget és lakhatási támogatást is kaptak. Közülük azok reagáltak a legjobban a terápiára, akiknek a kezelése intravénásan adott heroinnal folyt. A kezeltek hatod annyi pénzből lényegesen kevesebb drogot vettek az utcán, miközben az általuk elkövetett bűncselekmények száma a harmadára esett vissza.

Az említett konferencián a Dr. Neil McKechnie, a Glasgow University professzora részéről elhangzott az a jól ismert, absztinencia-orientált ellenvélemény, miszerint „az emberek nagy többsége azt a nézetet vallja, a drogfüggők kezelésének lényege, hogy megvonjuk tőlük a szert, nem pedig az, hogy könnyen elérhetővé tesszük”.
Bár a vélekedés logikusnak tűnik, mégis azt bizonyítja, hogy McKencnie nem ismeri heroinfenntartó programok lényegét. Ilyen kezelésbe ugyanis Svájcban, Kanadában, Hollandiában, Németországban és Spanyolországban is azok kerülnek, akiknél a hagyományos kezelések már többször is kudarcot vallottak. Számukra a heroinfenntartás rendszerint az absztinencia-orientált kezelések előszobája és jelentős részük a fizikai és szociális javulásuk után önszántukból csökkenti vagy hagyja el a heroin használatát.