Ha az elrettentő prevenciós programok logikáját nézzük, igen.
Ha az elrettentő prevenciós programok logikáját nézzük, igen.
Az olyan kutatások eredményeit, amelyek azt bizonyítják, hogy a marihuána-használó tinédzserek egészsége és szociális teljesítménye rosszabb, mint a füvet nem szívó kortársaiké, gyakran használják fel arra, hogy elrettentsék a fiatalokat a kannabisz kipróbálásától. „Ha füvet szívsz, károsodik az agyad, amotivált leszel és kirúgnak az iskolából,” szólnak a hasonló üzenetek. De vajon tudományos és etikai szempontból helyénvaló-e az ilyen típusú elrettentés? Bruce Mirken publicisztikájában rámutat arra, hogy ha bizonyos tudományos eredményeket ugyanezen felszínes módon értelmezünk, akkor az ellenkező üzenetet kell megfogalmaznunk a tinédzserek felé: „szívj füvet, mert aki nem szív füvet, az kevésbé sikeres a társaságban, a sportban és a tanulmányi versenyeken”. Egy az Archives of Pediatric and Adolescent Medicine c. tudományos folyóirat novemberi számában publikált svájci kutatási beszámoló ugyanis erre enged következtetni.
A kutatók megvizsgálták a középiskolás diákok három csoportját (csak füvet szívók, füvet szívók és dohányzók, egyiket sem fogyasztók) aszerint, hogy miként teljesítenek a magánéletben és az iskolában. A legrosszabbul azok a tanulók szerepeltek, akik a fűszívás mellett dohányoznak is: ők jelentősen gyakrabban hiányoztak az iskolából, gyakrabban részegedtek le alkoholtól, rosszabbak voltak a tanulmányi eredményeik és gyengébbek az emberi kapcsolataik. A kizárólag marihuánát fogyasztó diákok és az absztinens tanulók között azonban vajmi kevés statisztikailag jelentős különbséget fedeztek fel. A fűszívók gyakrabban voltak „élménykereső személyiségek”, így gyakrabban fogyasztottak alkoholt és kísérleteztek egyéb drogokkal, mint az absztinensek. Ugyanakkor az absztinenseknél jobbak voltak a kapcsolataik a kortársaikkal, sikeresebbek voltak a sport és a tanulmányi versenyek terén is.
Itt következik a logikai buktató: vajon ez azt jelenti, hogy a marihuána használata javítja a diákok teljesítményét? Ha az absztinensektől eltérő negatív tulajdonságokat találtak volna a kutatók, akkor az elrettentő prevenció hívei habozás nélkül felhasználták volna azokat annak bizonyítására, hogy a „füvezés nem kifizetődő”. Pedig egyáltalán nincs itt szó közvetlen oksági kapcsolatról. Egyszerűen az lehet a magyarázat, hogy más típusú személyiségek azok a fiatalok, akik a marihuánával kontrollált módon kísérleteznek, mint azok, akik teljesen elutasítják azt, vagy akik mértéktelenül fogyasztanak mindenféle szert. A fűszívás gyakran együtt jár a problémákkal, de nem mindig okozza azokat. Ez óvatosságra int minket azzal kapcsolatban, hogy miként használjuk fel a tudományos kutatások eredményeit prevenciós célokra. Azok a fiatalok, akik maguk is szereztek már tapasztalatokat a fűvel, remekül kiszagolják a sematikus féligazságokat és az elrettentő hazugságokat, amelyek pusztán az egyébként is absztinens diákok drogellenességét növelhetik. Pedig a hiteles, megbízható tájékoztatásra éppen a kísérletezgető tiniknek van a legnagyobb szüksége.
Sárosi Péter
