Rendőrprevenció saját definíciókkal és számtalan tárgyi tévedéssel
A Tolna megyei diákoknak nincs szerencséje a dizájner drogokkal. A bonyhádi fiatalok egy rendőri prevenciós előadáson ismerkedhettek bizonyos szerekkel, amelybe – a bűnmegelőzési tájékoztatástól már megszokott módon – számos tévedés keveredett.
Kreiner József rendőr alezredes elsősorban a dizájner drogok veszélyeire kívánta felhívni a hallgatóság figyelmét és ehhez kezdetben a Rush fantázianevű szer hatásairól beszélt, amivel rögtön fel is rúgta a dizájner drogok leggyakoribb definícióját. Dizájner drogoknak ugyanis nem azokat a szereket nevezzük, amelyeket – az alezredes megfogalmazásában – „kábítószernek nem minősülő, de azonos hatású anyagok előállításához használnak föl a bűnözők”. Eleve kérdés, hogy beszélhetünk-e bűnözőkről olyan esetekben, melyeket a törvény és a jogalkalmazók nem azonosítanak törvénysértésként? További nehézség, hogy mit értsünk a „kábítószerekkel azonos hatású anyagok” alatt, tudván, hogy ezek a hatások a fizikai és mentális állapotváltozások milliónyi fajtáját ölelik fel? Az alezredes tévedése abban áll, hogy a hangsúly elsősorban nem a hatás, hanem a molekuláris szerkezet hasonlóságán van. A dizájner drogok tehát azok a szerek, amelyeket valamely illegális drog kémiai szerkezetének módosításával hoznak létre, hogy az újonnan kelekezett anyag már ne szerepeljen a tiltólistán. A hatás pedig vagy hasonló marad, vagy nem. A másik tipikus esetben a kutatók állítják elő a természetben előforduló vegyületek szintetikus mását, hogy bizonyos molekulacsoportok leválasztásával kísérletezzenek ki új gyógyszereket. Így születtek meg például a kereskedelmi forgalomban füstölőként árult növénykeverékekre permetezett szintetikus kannabinoidok.
Az úgynevezett popperek csoportjába tartozó Rush azonban sehogyan sem illik ebbe a képbe. A kereskedelmi forgalomban elsősorban a légfrissítőkben és a videó fej tisztítókban fellelhető alkil-nitritek inhaláns szerként való használata – Kreiner József állításával ellentétben – az 1970-es években tűnt fel a diszkókban és az egyéb elektronikus zenei színtereken. Az alkil-nitritek belélegezve „elernyesztik az izmokat, felgyorsítják a szívverést, így rengeteg oxigéndús vér keletkezik, mely az agyban felfokozott izgalmi állapotot kelt („rush”). Mivel a nemi szervek körül is elernyednek az izmok, gyakran használják szexuális segédeszközként” (forrás: DanceSafe flyer). Ezeket a szereket gyomorba juttatva nem, csupán belélegezve használják, ezért nem túl releváns az alezredes úr észrevétele, melyben a Rush által feloldott műanyagpoharat a gyomorfalhoz hasonlítja, és ugyanezen okból kifolyólag attól sem kell tartani, hogy valaki Rusht csempész a gyanútlan gyermekünk poharába.
Kreiner József a Tudományos Bűnmegelőzés Aranyfokozata kitüntetésével (Fotó: Gottvald Károly)
Kreiner az újonnan feltűnt készítmények között említi az Ilonka becenéven futó szert is, pedig az Ica, Ilonka vagy I por név arra a ketaminra utal, melyet a gyógyászatban már az 1960-as évek óta alkalmaznak, de a ’90-es évek során elterjedtté vált a rekreációs használata is. Úgyhogy női név ide vagy oda, a ketamin végképp nem sorolható a dizájner drogok közé, már csak azért sem, mert a nem gyógyászati alkalmazását tiltja a hazai törvény.
Előadása vége felé az alezredes összehasonlította a „klasszikus” és a dizájner drogokat és arra jutott, hogy „hatásukat tekintve a dizájner drogok sunyibbak, mint a hagyományos kábítószerek, hiszen használatuk gyakorlatilag mérgezésnek minősül. Alapanyagaik például ipari ragasztó vagy állati nyugtatók, vagyis az emberi szervezet számára teljesen idegen anyagok”. A „szervezetidegen anyag” érv mentén azonban nem lehet elválasztani a szerek e két csoportját, sőt még a legális és az illegális drogokat sem, hiszen például az alkohol és a koffein is idegen anyagok a szervezetünk számára, ráadásul az alkohol- és a koffeinmérgezés fogalmai nem ismeretlenek számunkra. Mindemellett a hagyományos kábítószerek közé sorolható (tehát nem dizájner drog) amfetamin, ecstasy vagy kokain sem „ismerősebb” a szervezetünk számára. Ezekkel ellentétben a más poharába csepegtetésre alkalmas – ezért Kreiner szerint vélhetőleg a dizájner drogok csoportjába sorolt – GHB-t ugyan leginkább felnitisztítóként használják, de a vegyület előfordul a természetben, mindennapi ételeinkben és kis mennyiségben még a központi idegrendszerünkben is! Azonban bármily természetes is ez az anyag, a rekreációs dózis kétszerese már eszméletvesztéshez, még nagyobb dózisban pedig halálhoz is vezethet.
Szumma szummárum: ismét mindenki jobban járt volna, ha az előadást egy a pszichoaktív szerek területen képzett drogprevenciós szakember tartja vagy ha rendőrünk a hatásvadász példák kieszelésére szánt időt inkább a tárgyi tudásának bővítésére fordította volna.
Drogriporter
2011.03.16.
