Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
47 másodperc. Ennyit időt tölt el egy ember manapság átlagosan a gép előtt egy feladattal anélkül, hogy a figyelme más irányba fordulna.
Erre a következtetésre jutott Gloria Mark, a Kaliforniai Egyetem informatika professzora az idén megjelent könyvében (Attention Span: A Groundbreaking Way to Restore Balance, Happiness and Productivity).
Ahogy a könyvben beszámol róla, egy saját élménye késztette arra, hogy ezzel a témával kezdjen foglalkozni. 2009-ben ugyanis vastagbél-rákkal diagnosztizálták, ami megdöbbentette, hiszen tudomása szerint rendkívül egészséges életmódot folytatott. Viszont az élete tele volt stresszel. A rák, bár felépült belőle, rádöbbentette arra, hogy az élet véges. És mégis, hogyan, mivel töltjük el a nekünk adatott időt? Vajon mennyi időt vesztegetünk el belőle? Vajon hogyan befolyásolják ezt a digitális technológiáink? Kutatóként ezekre a kérdésekre próbálta megtalálni a választ.
Már a 2000-es évek óta vizsgálják, hogy mennyi időt képesek az emberek egy feladatra koncentrálni a számítógépes eszközeik használata közben. 2003-ban ez az idő még 2,5 perc volt, átlagosan.
A koncentrálóképességünk tehát húsz év alatt harmadára csökkent. Természetesen azzal párhuzamosan, hogy a digitális kommunikációs technológiák frontján hihetetlen fejlődés zajlott le közben.
De vajon egyértelműen rosszat jelent-e, hogy ilyen gyorsan váltakozik a figyelmünk tárgya?
Mark professzor szerint igen. Három szempontból is.
Először is, a kutatások szerint az emberek feladatmegoldó-képessége egyértelműen romlik fordított arányban azzal, hogy mennyire képesek koncentrálni. Több hibát követünk el akkor, ha megoszlik a figyelmünk.
Másodszor, sokkal tovább tart elvégezni egy feladatot, ha a figyelmünk megoszlik több feladat között, mintha egymás után végeznénk a feladatokat külön-külön.
Harmadszor, jóval stresszesebb leszünk akkor, ha megoszlik a figyelmünk. Laboratóriumi körülmények között az emberek szívritmusát vizsgálva ez egyértelműen kiderül. És a mindennapi életből is találhatunk rá példát bőven.
A kutatásokból az is kiderül, hogy amit mi „multitasking”-nak nevezünk, az valójában nem létezik. Gyakorlatilag az ember figyelmének fókusza ilyenkor ide-oda vándorol, egy időpillanatban nem vagyunk képesek két dologra figyelni. És ez szükségszerűen stresszel minket.
Gloria Mark szerint négy fő mítosszal kell leszámolnunk, ami a figyelmet és koncentrálóképességet illeti.
1. A figyelem nem egyenletes hanem ritmusokat követ
Az első mítosz szerint arra kell törekednünk, hogy mindig fókuszáljuk a figyelmünket, amikor a gép előtt ülünk. És bűntudatot kell éreznünk akkor, amikor a figyelmünk elkalandozik. A kutatások szerint azonban az emberi elme egész egyszerűen nem arra van alkotva, hogy huzamosabb időn keresztül ugyanarra fókuszáljon, szünet nélkül. Ez éppen annyira stresszel jár, mint a figyelem folyamatos megosztása, és a legtöbb ember ettől borzasztó kényelmetlenül érzi magát. Az emberi figyelem, akárcsak a természet, ami megalkotta, ritmusokat követ. Az emberi figyelemnek is vannak hullámhegyei és hullámvölgyei – nem egyenletes. A nap során a koncentrálóképességünk változik.
2. A flow nem mindig ideális
A második mítosz az, hogy a magyar pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály által leírt „flow” állapot az ideális a digitális technológiák használata közben. A flow az, amikor az embert olyan intenzíven magával ragadja az a tevékenység, amit végez, hogy a külső világ szinte megszűnik létezni és az idő is elveszíti a fogalmát. Mark szerint, aki maga is művészként kezdte pályafutását, a flow hasznos fogalom, amikor kreatív alkotó-folyamatról beszélünk. De amikor valaki elemzést igénylő munkát végez a komputer előtt, akkor kevésbé.
3. Nem csak a felugró üzenetek vonják el a figyelmünket
A harmadik mítosz az, hogy azért ilyen rövid a koncentrációs képességünk, mert folyamatosan új üzeneteket, figyelmeztetéseket kapunk az eszközeinken. És túl fegyelmezetlenek vagyunk ahhoz, hogy ezeknek ellenálljunk. Valójában a figyelmünk eltereléséért sokkal inkább az a mód felelős, ahogyan maga az Internet fel van építve – ahogyan információkat elénk tárja. Az emberi elme asszociációkkal társítja az információkat egymáshoz, és ezt használja ki az Internet is. Ahol egy olvasás közbeni asszociáció máris egy olyan tovább-böngészésre késztethet bennünket, ami messze visz az eredeti témánktól. A másik pedig az, hogy szociális állatként gyakran vágyunk arra, hogy interakcióba lépjünk egymással.
4. Ami buta időelvesztegetésnek tűnik, nem mindig az
Bár tény, hogy az emberek egy csomó időt elvesztegetnek agyatlan, üres böngészéssel és a Facebook/Insta görgetésével, ez nem jelenti azt, hogy a fókuszált munka közben ne lenne valóban szükségünk a figyelmünket relaxáló szünetekre. A kutatások szerint ezek a szünetek elégedettebbé teszik az embereket és segítenek kezelni a stresszt. A szünetek tehát fontosak – a kérdés az, hogy pontosan mivel, milyen tevékenységgel is akarjuk kitölteni ezeket a szüneteket. A könyv harmadik fejezete tanácsokat is tartalmaz ahhoz, hogy bölcsebben osszuk be az időt, ami a születés és a halál között nekünk rendeltetett. Mark rámutat, hogy az egész digitális kommunikációt ügyesen úgy alakították ki, hogy folyamatosan arra késztessen, hogy még több időt töltsünk el vele. És hogy FOMO-t (fear of missing out = a félelem attól, hogy kimaradunk valamiből) érezzünk, ha nem követjük a történéseket és nem lépünk interakcióra.
Albert Bandura pszichológus nyomán Mark úgy érvel, hogy az ember a saját cselekvőképességét négy tulajdonság jelöli ki: szándék, előrelátás, önszabályozás és önreflexió. Csakis nagyobb tudatossággal, önreflexióval vagyunk képesek felismerni a berögzött automatizmusainkat, és változtatni rajtuk.
Folyamatosan vissza kell kérdeznünk: ha megnyitjuk ezt a linket, az valódi új értéket hoz nekem? Tényleg abba kell most hagynom, amit csinálok, hogy ezt elolvassam? Mennyi időt töltöttem el itt eddig? Tényleg valami újat és érdekeset tanulok most itt? El kell képzelnünk, hogy vajon a tevékenységünk hogyan befolyásolja majd a jövőt.
Mark egyik fő üzenete: a nap elején ne csak azt tervezd el, hogy mit fogsz csinálni. Tervezd be a szüneteket – az üres időt is, amikor nem tevékenykedsz, amikor nem kell összpontosítanod. A japánok johaku no bi-nek nevezik az üres tér örömét. Alakíts ki egy ritmust a hétköznapjaidban, tanuld meg, mikor vagy a legtevékenyebb, és mikor van a leginkább szükséged a kikapcsolódásra.