Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Németország úgy döntött, hogy legálissá teszi a kannabisz nem gyógyászati célú használatát és terjesztését. De vajon milyen lesz a szabályozás? Összeszedtük azokat a fő vitás kérdéseket, amelyek megosztják a döntéshozókat.
A minap a Klubrádiónak nyilatkoztam arról, hogy a németországi kannabisz-legalizáció milyen szabályozási kérdéseket vet fel (belinkelve lejjebb). Ebben a cikkben egy kicsit bővebben is kifejtem az ott elhangzottakat.
A Heute Show Németország egyik legnépszerűbb televíziós műsora. Itt coming outolt nemrégen a szociáldemokrata egészségügyi miniszter, Karl Lauterbach, elárulva, hogy ő maga is fogyasztott már kannabiszt. És nem csak letüdőzte, de élvezte is.
Lauterbach korábban ellenezte a kannabisz legális szabályozását, de a véleménye megváltozott. Mert úgy látja, hogy a szigorú drogpolitika megbukott. Minden harmadik percben előállít valakit a rendőrség Németországban, és mégis: a kannabisz fogyasztása gyakorlatilag éppolyan elfogadottá vált, mint az alkoholé.
A tiltás helyett Lauterbach szerint egy „a biztonság az első” (tehát ártalomcsökkentő) megközelítésre van szükség. Ami úgy biztosítja a felnőttek számára a kannabisz legális hozzáférhetőségét, hogy eközben a fiatalkorúak körében minimálisra próbálja azt csökkenteni.
Mert tény, hogy a kannabiszt a legtöbb felnőtt ember viszonylag probléma-mentesen képes használni. De minél fiatalabban próbálja ki valaki, annál nagyobb az esélye annak, hogy valamilyen káros következményt fog megtapasztalni tőle. A fiatalok védelme azonban nem azt követeli meg tőlünk, hogy a fogyasztókat büntessük: hanem azt, hogy okosan és körültekintően szabályozzuk a piacot.
Lauterbach coming outja és pálfordulása nem kis változást jelöl a német közéletben, amelyben eddig legfeljebb helyi szintén, és leginkább a zöldek és liberálisok beszéltek csak legalizációról. Mára a korábban vonakodó szociáldemokratákat is sikerült meggyőzni. Az még kérdés, hogy a jobboldal (CDU/CSU, AfD) milyen akadályokat gördítenek a reform útjába.
A kormány mindenesetre bejelentette, hogy záros határidőn belül legálissá teszik a fű kereskedelmét. Jelenleg egy nagyszabású társadalmi egyeztetés zajlik, amelynek részeként 200 szakértőt vontak be. A konzultáció eredményeit a kormány várhatóan októberben egy jelentésben teszi közzé, amelyben vázolják az új szabályozás koncepcióját.
A jövő év elején a Bundestag elé kerülhet az új törvény, ami a várakozások szerint legkorábban csak jövőre lép hatályba – és még minimum egy évet, ha nem többet kell várni az első legális boltok megnyitására.
Hogy miért ilyen sokat? Mert a törvényhozók előtt álló kihívások óriásiak.
Egy reggae dalban olyan könnyűnek és egyszerűnek hangzik a jelszó: „legalize it”! De a szabályozás a valóságban rengeteg részletkérdést vet fel. Amelyek kidolgozása, megoldása hónapokat, éveket vehet igénybe. Ezeket a kérdéseket próbálom megvilágítani ebben a cikkben.
Ki fogja megtermelni ezt a tömérdek legális kannabiszt?
A becslések szerint egy éven belül 4 millió német fogyaszt el mintegy 400 tonna kannabiszt, körülbelül 4-6 milliárd euró értékben.
Németország a világ egyik legnagyobb gazdasági egysége, és az egyik legnagyobb kannabisz-piaca. Tele vásárlóképes, nagy igényekkel rendelkező fogyasztóval. Akiknek az igényeit jelenleg a feketepiac elégíti ki, hatalmas profitokhoz juttatva házi dílereket – de egyben bűnszervezeteket is. Az ő kiszorításuk a piacról bizony nem lesz egyszerű.
Nem mintha kendert termeszteni bonyolult lenne: viszonylag egyszerű. A kérdés, hogy ki termesztheti a legális kannabiszt és hogyan.
Hollandiában például a fűfogyasztás nem legális, de a hatóságok megtűrik, hogy egyes engedélyezett coffee shopok kannabiszt árusítsanak. De a kannabisz termesztése nincs szabályozva: illegálisan történik.
Otthontermesztés
A legális kannabisz-termesztés egyik módja, ha engedélyezik az otthontermesztést.
Luxemburgban is idén jelentették be, hogy engedélyezni fogják az otthoni termesztést, 4 tő növényig. Ezeket csak saját használatra lehet termeszteni, legálisan csak magokat lehet majd vásárolni, online. Ezzel a luxemburgi döntéshozók gyakorlatilag a könnyebb utat választották: elkerülve a nagybani kereskedelem megszervezésének ódiumát. Hasonló szabályozás van Uruguay-ban, ahol 6 tő növényt lehet termeszteni saját használatra otthon. A német kannabisz fogyasztókat képviselő szervezetek természetesen szeretnék, hogy hasonlóan engedélyezzék az otthontermesztést Németországban is.
Cannabis social club-ok
Egy másik módja a legális termesztésnek az ún. cannabis social clubok rendszere.
Katalóniában dolgozták ki azt a rendszert, amelyben a termesztők kollektívákat (cannabis social club) alkotnak, és együtt termesztik meg maguknak a kendert. Ezek a klubok zártkörűek, és elvileg nem árulhatnak füvet külsősöknek. Hasonló klubok működnek Uruguayban, és nemrég Málta is engedélyezte a működésüket.
Ez a kannabisz-termesztésnek egy nem kommercializált formája, tehát nem a profitszerzésről szól. Lehetséges, hogy Németországban is lesznek hasonló egyesületek.
Nagybani fűtermesztés
De az már látszik, hogy Németország nem elégszik meg az eddigi európai felemás fűlegalizációs modellekkel: teljes legalizációt szeretne.
A kanadai szabályozást tekinti modellnek, ahol államilag engedélyezett nagy ültetvényeken termesztik a kannabiszt. És szintén a tartományok által engedélyezett boltokban hozzák forgalomba, mint ahogy bármilyen más kereskedelmi terméket.
Viszont egy ilyen termelő- és forgalmazó-hálózatot nem lehet egyik napról a másikra felépíteni. Ki kell dolgozni, hogy milyen hatóság, milyen erőforrásokkal, milyen szabályok mellett ellenőrzi, hogy ki kaphat engedélyt termesztésre. Valószínűleg felállítanak majd egy speciális kormányintézményt erre a célra, aminek megfelelő költségvetési forrásokat kell adni, mielőtt elkezdhetik az engedélyezési folyamatokat. Ezek a folyamatok szintén időigényesek.
És még ha azonnal lesznek is a feltételeknek megfelelő tőkeerős nagyvállalatok (az észak-amerikai cégek máris ácsingóznak a csábító német piac után), időbe telik, amíg ezek annyi legális kannabiszt tudnak megtermelni, amennyi kielégíti a legális keresletet.
Tehát lehetséges, hogy egészen 2026-ig is elhúzódik az átmenet, és csak ekkor kezd majd el valóban gőzerővel zakatolni a legális német kannabisz-piac.
A fűfogyasztók viszont nem akarnak ilyen sokáig várni, és azt követelik, hogy a szövetségi kormány azonnal dekriminalizálja a kannabisz fogyasztását addig is, amíg a legális szabályozást nem dolgozzák ki. Tehát azt, hogy ne büntessék tovább a fogyasztókat.
Húzd meg, ereszd meg: küzdelem a feketepiaccal
A feketepiac valószínűleg nem fogja könnyen adni magát. Kanadában még évekkel a legalizáció után is sokan feketén vásárolják meg a kannabiszt – bár az arányuk egyre csökken. Eleinte ugyanis a szabályozás túl szigorúra sikeredett, egyes területeken túl kevés legális bolt nyílt, és a keresletet sem sikerült elég jó minőségű, megfelelő mennyiségű kannabisszal kielégíteni.
Egy kényes egyensúlyt kell itt kialakítani: egyrészt a közegészségügyi károk korlátozására szigorú szabályok indokoltak, például a legális marketing minimalizálása, a fiatalkorúak és nem-fogyasztók védelme. Másrészt viszont ha a szabályozás túl szigorúra sikerül, akkor abból a feketepiac profitálhat.
Ha például túl magasak az adók, akkor a forgalmazók a fogyasztóra terhelik a többletköltségeket és emelik az árakat. Ha túl magas az ár, a fogyasztók inkább a feketepiaci füvet fogják megvásárolni.
A piac kifehérítésében az is szerepet játszhat, ha egyes jelenleg fekete- vagy szürkepiaci szereplőkben az állam nem ellenséget lát. Hanem megpróbálja őket bevonni a legális kannabisz-piacba. Megfelelő alternatívát kínálva az illegalitással szemben. Évtizedek alatt kialakult elosztási hálózatok, kapcsolatok nem fognak eltűnni egyik-napról a másikra.
És egyre több szó esik arról is, hogy a legalizációnak a társadalmi igazságosság szempontjait is figyelembe kell vennie. Például az Egyesült Államokban azokat az afro-amerikai közösségeket próbálják helyzetbe hozni a legalizációval, amelyek a legtöbbet szenvedtek a drogellenes háború káros hatásai (bebörtönzés, bandaháborúk stb.) miatt.
Nem csak fehérítésre, de zöldítésre is szükség van
A klímaválság egyre sürgetőbbé teszi a mezőgazdasági termelés fenntartható alapokra helyezését. A kannabisz termesztése gyakran beltéri, hidroponikus technológiákkal történik. Ennek az ökológiai lábnyoma elég nagy: sok áramot és vizet igényel. Kaliforniában például ez komoly problémát jelent: és a probléma leküzdésében akadály az is, hogy szövetségi szinten a kannabisz termesztése illegális, így szövetségi források, adókedvezmények stb. nem használhatók az iparág kizöldítésére.
A kendert persze legális körülmények között sokkal fenntarthatóbban is meg lehet termeszteni. Mivel a német kormánykoalícióban a Zöldek is részt vesznek, valószínűleg ez a kérdés is komoly jelentőséggel fog bírni.
Gyógyszer – élvezezeti cikk?
A zavart tovább fokozza, hogy a kannabiszt nem csak rekreációs célból fogyasztják, de gyógyászati célból is. Németországban a kannabisz gyógyászati forgalmazását már korábban legalizálták. A gyógyszerész szakma szerint azonban amennyiben a kannabisz gyógyszer, akkor csak és kizárólag gyógyszertárakban szabadna forgalmazni.
A kormány határozata szerint viszont a kannabisz „licensszel rendelkező boltokban” fogják árulni rekreációs célból. Hogy ezek a boltok pontosan milyen szabályok alá tartoznak majd, azt egyelőre nem tudni. Az szinte biztos, hogy szigorúan korlátozzák majd, hogy hol lehet ilyen boltokat létesíteni, hogy a 18 éven aluliak ne szembesüljenek velük (pl. iskolák közelében nem).
Import és nemzetközi kereskedelem
Mivel valószínű, hogy az első években nem tudják fedezni a hazai piac igényeit hazai fűvel, az is kérdés, hogy vajon engedélyezik-e a kannabisz importját. Marokkó például jelenleg szintén a hasis feketepiacának kifehérítésével kacérkodik. Akárcsak olyan hagyományos kendertermesztő országok, mint Jamaica. Vajon a németek engedik-e, hogy importáljanak?
Ez már felveti azt a kérdést is, hogy mit fog kezdeni Németország a nemzetközi kábítószer-egyezményekkel. Amelyeket az ENSZ 1961-ben, 1971-ben és 1988-ban hozott tető alá, és amelyek törvényen kívül helyezték a kannabisz nem tudományos és gyógyászati célú használatát. Különösen szigorúan tiltják a határokon átívelő kereskedelmet.
Az egyezményekből persze ki lehet lépni. Ezt az utat választotta Bolívia, amikor legálissá tette a koka-cserje termesztését. És kilépett az egyezményekből, majd visszalépett azzal a fenntartással, hogy a koka-cserjére vonatkozó részeket nem tartja kötelezőnek magára nézve.
Egy másik utat választott Kanada, ami gyakorlatilag ignorálta az egyezményeket, és a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szerv (INCB) dorgálásait semmibe véve szövetségi szinten legálissá tette a kannabiszt. Az ENSZ kábítószer-ellenőrző szerveinek a kezében nincs retorziós eszköz. De Németországnak számolnia kell az EU-val is: vajon mit szól a többi tagállam, ha Németország megszeg egy nemzetközi egyezményt?
A német diplomácia máris elkezdett tapogatózni abban az irányban, hogy az EU-n belül felállítson egyfajta ad hoc szövetséget a kannabiszt legalizáció államok között.
Júliusban Luxemburgban üléseztek Hollandia, Málta, Németország és Luxemburg miniszterei, akik megállapodtak arról, hogy a jövőben együttműködnek és kicserélik a jó tapasztalataikat a kannabisz szabályozása terén.
A nemzetközi jog elvileg lehetővé teszi, hogy a hasonlóan gondolkodó ENSZ tagállamok ún. inter se (egymás között) megállapodást kössenek arról, hogy bizonyos nemzetközi egyezményeket hogyan, milyen szellemben értelmezzenek. Lehet, hogy előbb-utóbb a legalizáló országok egy ilyen egyezményt fognak kötni anélkül, hogy formálisan kilépnének a nemzetközi kábítószer-egyezményekből.
Hatóanyagtartalom-limit
Az Egyesült Államokban is vita bontakozott ki abban a kérdésben, hogy vajon korlátozzák-e a forgalomba hozott kannabisz hatóanyagának (THC) tartalmát. Egyes kutatásokból ugyanis úgy tűnik, a magas hatóanyag-tartalmú kannabisz károsabb hatásokkal jár a fogyasztókra. Különösen aggasztónak tartják egyes szakemberek a pszichózis kockázatát a magas THC tartalmú kannabisz esetében a tizen- és huszonéves fiatalokra. Ezért aztán jelenleg olyan törvényjavaslatot is tárgyalnak az USA-ban, ami 25 évnél fiatalabbak számára tiltaná a magas THC tartalmú termékek eladását.
Németországban egészségügyi szakemberek 15%-ban maximálnák a legális kannabisz THC-tartalmát.
A kannabiszt áruló cégek tiltakoznak: szerintük egy ilyen korlátozás nem képes eredményesen csökkenteni az ártalmakat. Szerintük túlzott a félelem a THC tartalommal kapcsolatban, és a fogyasztók túlnyomó többsége alacsony, jóval 20% alatti hatóanyagtartalmú kannabiszt vásárol. A magas THC-tartalmú termékek iránt is van azonban kereslet, és azok az emberek, akik most legálisan vásárolják meg ezeket, egy THC-limit bevezetése esetén a feketepiacon szerezhetik be őket.
Politikai kompromisszum
Bár a kormánykoalíció többséggel bír a szövetségi parlamentben (Bundestag), a 16 szövetségi állam képviselőiből álló szövetségi tanács (Bundesrat) esetében más a helyzet.
A Bundesratban a kereszténydemokrata CDU dominál, vezetőjük, Frederic Merz decemberben kijelentette, hogy a hasis a keménydrogok kapudrogja.
Bár a Bundesrat önmagában nem tudja megtorpedózni a legalizációt, de a szabályozásnak biztosan lesznek olyan elemei, amelyek a szövetségi államok együttműködését igénylik. Így tehát a Scholz-kormánynak előbb-utóbb valamilyen kompromisszumot kell kötnie a jobboldallal. És ez akár az eredeti tervek felpuhításához – avagy esetünkben a szabályozás szigorúságának növeléséhez is vezethet. És a szabályozás helyi szinten akár jelentős eltéréseket mutathat.
Mindenesetre a CDU-n belül sem mindenki ellenzi a kannabisz szabályozását. A Bundestag egészségügyi bizottságának konzervatív tagja, Erwin Rüddel szerint egyre több olyan párttársa van, aki szerint a kannabisz szabályozása nem az ördögtől való.
