Dr. Fodor Miklós pszichiáter, neurológus, addiktológus új könyve megjelenésének kapcsán azon véleményének ad hangot, miszerint a magyar népesség körében végzett drog-epidemiológiai vizsgálatok megbízhatatlanok, szerinte az egyetlen megbízható (bár kivitelezhetetlen) megoldás az lehetne, ha minden gyereket vizeletvizsgálatnak vetnénk alá, hogy megkapjuk a valós adatokat. Az illegális szereket valaha kipróbálók számát százezer és a háromszázezer körülire "saccolja". Kiszámoltuk körülbelül hányan is lehetnek.
Idézetek a műsorból:
Mv.: – Drog alapismeretek címmel írt könyvet dr. Fodor Miklós, akinek munkáját ingyen kapja minden drogambulancia, addiktológus szakorvos és szakvizsgázó. A szaktárca pályázatán készült szinte tankönyv jó szolgálatot tehet azoknak a kollégáknak, akiknek nincs a kórházakban internetes hozzáférésük, és pénzhiány miatt külföldi szakfolyóiratokat sem olvasnak.
B.: – Nagy Katalin interjúja.
Riporter (Nagy Katalin): – Beszélgetõrsam dr. Fodor Miklós pszichiáter, neurológus, addiktológus. Megjelent könyve, amelynek címe Drog alapismeretek. Most lehet, hogy nem Öntõl kellene kérdeznem, de hát, miért nem volt eddig ilyen tankönyvszerû összefoglaló munka?
Dr. Fodor Miklós: – Részkönyvek voltak, sõt, magyar fordításban külföldi munkák megjelentek egy-egy drogról, például az LSD-rõl, az Extasyról, a marihuanáról, de összefoglalóan magyarul egy sem jelent meg, illetve hát, magyar összeállítás, ami nem fordítás, ez az elsõ, amely az összes drogot és kábítószert, amit hazánkban használnak, tárgyalja mind a kezelését, mind a történetét, mind az újabb lehetõségeket a kutatásban.
Riporter (Nagy Katalin): – Történet, ez már-már kultúrtörténet.
Dr. Fodor Miklós: – A drogok használata tíz-tizenkétezer éves, és rengeteg muzeális nyoma van ennek, hogy hogyan használták, és a kábítószer fogalma csak az utolsó kétszáz évben merült föl, addig a sámánok használták, gyógyítási célja volt, amikor a kokalevelet rágták, akkor ahhoz egy-két kilónál többet meg kellett volna ahhoz enni, hogy a mostani kokainszintet elérjük, ezért finomították és gyártották meg a cracket és egyebeket. Viszont ezeknél az indiánoknál, akik az energiaszükségletük és az aktivitásuk fokozására, a munkavégzésük segítésére használták, soha nem alakult ki olyan súlyos függõség, és olyan gyorsan, mint a most a finomított kokain esetén.
Riporter (Nagy Katalin): – Mi a helyzet ma Magyarországon? Sokféle számot hallottunk, hallunk.
Dr. Fodor Miklós: – Hát, rengeteg szociológiai vizsgálat történt, középiskolásoknál, felnõtt lakosságban, de ezek mintapopulációkból történnek. A valós számot soha nem tudjuk. Ez ilyen rohamokban jelentkezik, mikor kampányok vannak a drog ellen, akkor a számok növekszenek. Ha nincs kampány, fogalmunk nincs, hogy hányan próbálták ki. A százezer és a háromszázezer közt lehet megsaccolni, akik már találkoztak a droggal. Ezek nem mind függõk, lehetnek egyszeri alkalmi használók, heti egyszeri használók. Egyébként nem tudjuk a valós számokat.
Riporter (Nagy Katalin): – Mi kellene ahhoz, hogy ezt jobban föl lehessen mérni?
Dr. Fodor Miklós: – Én a legjobb felmérésnek azt tartanám, nem azt, hogy kérdõívvel odaülünk valakihez és megkérdezzük, és azt válaszol, amit akar. De amikor a gyerekek jönnek ki az iskolából, mindenkitõl egy vizelettesztet levennénk drogra, megtudnánk, hogy aznap ki, mit fogyasztott. Ezt beszoroznánk a napok számával, abszolút pontos számot kaphatnánk.
Riporter (Nagy Katalin): – De hát, hogyha ez ilyen egyszerû, akkor miért nem történik meg egy ilyen vizsgálat? Sok pénzbe kerül?
Dr. Fodor Miklós: – Négyezer forintba kerül egy teszt, nálunk is az osztályon meg kell gondolni, hogy kit tesztelünk meg. De amikor valaki komatózus eszméletlen állapotban érkezik, mindenképp meg kell tesztelnünk, hogy nagyjából tudjuk, mi van benne, hogy életmentõ céllal tudjunk beavatkozni.
B.: – A Drog alapismeretek címû könyvrõl beszélgetett a szerzõvel, dr. Fodor Miklóssal Nagy Katalin.
A kábítószer-fogyasztás elterjedtségével kapcsolatban rendszeres adatgyűjtés már a kilencvenes években elindult Magyarországon.
A felnőtt magyar lakosság kábítószer-fogyasztásának mértékéről 2003-ban készült legutóbb reprezentatív vizsgálat. A reprezentativitás kitétel olyan szakmai kritériumok mentén (minta megfelelő nagysága, kiválasztás stb.) elvégzett tudományos vizsgálatot jelöl, melynek alapján megbízható következtetést tehetünk a teljes populációra vonatkozóan. Általánosan elfogadott, hogy egy reprezentatív vizsgálat eredményeit a mintavételezett közösségre nézve is érvényesnek tekintjük.
Hogy lássuk, az eredmények alapján körülbelül (nyilván csak nagyságrendileg) hány embert is érint ez a kérdés, a következő számításokat végeztem el:
A 2003. évi felnőtt népesség (18-54 év között) országos reprezentatív mintáján végzett kutatás alapján a megkérdezettek 11,4 %-a fogyasztott már életében valamilyen tiltott drogot. (1)
2001-es népszámlálási adatok szerint (2) (frissebb bontást nem találtam, ha Ti igen, szóljatok és új kalkulációt végzünk.) 5420720 18 és 54 év közötti ember élt Magyarországon. Ennek a 11,4%-a pedig 617962 ember.
A fent említett vizsgálat szerint a drogfogyasztás (18-54 évesek között) éves prevalencia értéke 4,4 % (ez 238511 embert jelent), az előző havi prevalencia érték pedig 1,6 % (86731 ember).
Szerenkénti élet- és éves prevalenciák alapján is legelterjedtebb a kannabisz-származékok fogyasztása (életprevalencia 9,8 % ((531230 ember)), éves prevalencia 3,9 % (( 211408 ember))). Az összes többi szer előfordulási gyakorisága jóval kisebb a felnőtt lakosság körében. Az életprevalencia értékek alapján a második-harmadik helyen az ecstasy, illetve az amfetamin találhatók, melyek elterjedtsége között gyakorlatilag nincs különbség, s nem sokkal marad el mögöttük a negyedik helyen lévő LSD. Az összes többi vizsgált tiltott drog életprevalencia értéke 1% alatti értéket vesz fel.
Egy szintén 2003-mas, 14-16 ( a fent leírt számítások és forrás alapján 396380 ember) éves fiatalok körében végzett kutatás eredményei alapján a megkérdezett fiatalok 24,7 %-a (97906) fogyasztott már életében valamilyen tiltott drogot. Az éves prevalencia érték 18,6 % (73727)és a havi prevalencia érték is meghaladja a 10 %-t. (3)
A vizelettesztelős ötlet egyszerűen elképesztő. Ezzel az állításával most inkább nem is foglalkozom, inkább elolvasnám milyen fantáziákat indított el bennetek a felvetés.
Hogyan állíthat ilyet egy pszichiáter, aki drog alapismeretekről (vagy bármiről) ír könyvet? Milyen lehet akkor maga a könyv? Kíváncsian várjuk.
(1) Elekes, Zs. and Paksi, B. (2003a). A 18-54 éves felnőttek alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásai. (nem publikált tanulmány) Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről Új fejlemények, trendek és részletes információk (2004). NDI, Drog Fókuszpont, Budapest
(3) Elekes, Zs. and Paksi, B. (2003b). 8-10. évfolyamon tanuló fiatalok alkohol- és egyéb drogfogyasztása. (nem publikált tanulmány) Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről Új fejlemények, trendek és részletes információk (2004). NDI, Drog Fókuszpont, Budapest
TIG
| 1. | Siphersh | 2005-02-09 | ||||
|
||||||
|
Én a legkevésbé sem érzékelem úgy, mintha ő azt _javasolná_, hogy mindenkit mérjünk be, hogy pontos adatokat kapjunk. Szerintem csak azt próbálja érzékeltetni, hogy a reprezentatív mintákon végzett felmérések nem száz százalékos pontosságúak. Mindenki bevizsgálásának kivitelezhetetlenségére utal a vizsgálat költségeivel, vagyis nem a jogi problémákat említi, de ez nem jelenti azt, hogy egyébként jó ötletnek tartaná.
Más: ha tényleg ilyen sokan fogyasztanak marihuánát a többi illegális droghoz képest, akkor varázslatos eredményeket érhetnénk el a droghelyzet javításában a marihuána legalizálásával. Ha még az alkotmánybíróság is képes elhinni, hogy az alkohol meg a dohány nem is drog, akkor ugyanezt a marihuánába belemagyarázni ezerszer könnyebb lenne, és hirtelen töredékére zuhanna a drogfogyasztók száma. És hurrá! |
||||||
|
||||||
| 2. | Siphersh | 2005-02-09 | ||||
|
||||||
| Hű, most ebbe belegondolva egy kicsit bepöccent az agyam: hogyan nézhetik a népet olyan hülyének, hogy "droghelyzet" címén csak a fogyasztás és az összkárok egy apró töredékét képező (illegális) drogokról beszélnek?! Na mindegy. Ez nem tartozik ide. | ||||||
|
||||||
| 3. | idoru | 2005-02-10 | ||||
|
||||||
|
de, ez abszolút ide tartozik. Ez az egyik legfontosabb kérdés.
Én sem gondoltam, hogy ő komolyan vetette fel ezt az ötletet. Azzal vitatkoztam, hogy bár igaz hogy lehetnek megbízhatósági problémái a kérdőíves felméréseknek (egy ilyen kényes kérdés esetén főleg), de ezeket módszertani eszközökkel kezelni lehet. Jelenleg jobb eszköz nem áll rendelkezésre ennél, és még ha elméletben megvalósítható is lenne a vizeletes felmérés, az sem adna pontos képet, mert csak a felvételt közvetlenül megelőző időszakról mondana valamit. Az életprevalenciáról, amit világszerte a kábítószer-fogyasztás elterjedtségének jelzőszámaként használnak nem adna egyáltalán semmilyen információt, de nem adna az éves vagy havi, akár heti fogyasztási mintázatról sem.
Pusztán delkriminalizációval is "varázslatos eredményeket" érhetnénk el. TIG |
||||||
|
||||||
| 4. | LegottTegel | 2005-02-11 | ||||
|
||||||
|
Hali!
Nem vagyok jogász, de felmerült bennem a kérdés, hogy mi lenne a helyzet akkor, ha valamelyik iskolás (vagy a szülő) meg akarná tagadni a vizeletszolgáltatást? Megtehetné, vagy kényszeríthetik a mintára?
Érdemes lenne eljátszani a gondolattal, hogy a kapott pozitív tesztek tulajdonosaival akkor mi is történjen? Büntetőfeljelentés, iskolából kizárás, igazgatói intő, pénzbüntetés????
Mi lenne, ha elterjedne a híre, hogy van olyan szintetikus drog, amit nem lehet kimutatni, hányan térnének át rá a szondától való félelem miatt??
Ez a teszt akkor is jelez, ha az ember orra előtt szívtak el egy spanglit egy koncerten????
Meg ilyen apróságok
|
||||||
|
||||||
| 5. | sarosip | 2005-02-15 | ||||
|
||||||
|
Ciao LegottTegel!
Magyarországon nem lehet kényszeríteni senki a vizeletvizsgálatra, csak kérhetik, hogy működjön együtt.
Egyébként amikor a TASZ vitaklubon Petkó András MDF-es képviselőt (aki idehaza a kötelező drogtesztek bevezetésének egyik fő szószólója) megkérdezték arról, hogy mit tenne, ha valóban pozitív lenne mondjuk a lánya tesztje, akkor csak hebegett-habogott, és annyit mondott, hogy "ezen még nem gondolkodtam."
Az elég valószínűtlen, hogy a teszt attól jelezzen, hogy elszívtak az orrod előtt egy spanglit, ha csak bele nem szippantottál (persze fel sem tételezek ilyesmit :o) Viszont hallottam már sok esetről, amikor hamisan jelzett pozitívat a teszt, olyat is, amikor hamis negatívat. Volt egy eset, amikor lecsuktak a zsaruk egy csomó füvező gimist, és az összes bevallotta, hogy füvezett, kivéve egyet. A vizeletteszt azonban mindegyiknél negatívat mutatott, kivéve annál az egynél, aki nem vallotta be 🙂 |
||||||
