Magyar Hírlap 2004. december 31. A többség szív a partikon: A marihuána után jelenleg az ecstasy a legnépszerűbb drog

A cikkből két állítás: „Az ecstasy egy pici, 3,5-4 miliméteres tabletta, csillagos és sarló-kalapácsos ábrával.” „A magas lázt okozó drog függőséget okozhat, és szélsőséges esetekben használata halállal is végződhet.”

Az Ecstasy hatóanyaga (melyről a cikk nem ejt szót), az MDMA (3,4-metilén-dioxi-metamfetamin) szélsőséges esetekben vezet függőséghez, fizikai elvonási tüntetei nem ismertek. Csak anekdotikus beszámolók vannak olyan emberekről, akik napi rendszerességgel fogyasztották a szert. A legtöbb Ecstasy-használó heti vagy havi rendszerességgel fogyaszt, és mint ahogy azt a cikk is megállapítja, néhány éven belül felhagy a szer fogyasztásával. Az MDMA fogyasztása önmagában nem vezet sem lázhoz, sem halálhoz, csakis bizonyos kedvezőtlen körülmények fennállása (pl. rossz szellőzésű, forró helyszín, elégtelen vagy túlzott folyadékbevitel) illetve bizonyos gyógyszerkombinációk (pl. antidepresszánsok használata) esetén.

Az európai Ecstasy használók körében a halálozási arány (1:3,4 millió) alacsonyabb, mint a síelők vagy az ejtőernyőzők (Angliában 1:825000) körében, a kockázatokat a média jócskán eltúlozza. A gyakorlatban elsősorban a zsúfolt szórakozóhelyeken fordulnak elő balesetek (túlhevülés vagy kiszáradás), ahol nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű hideg ivóvíz, szellőztetés, pihenő szoba (ún. chill out room). Az Ecstasy tabletták ezenkívül a fekete piaci viszonyok miatt néha veszélyes anyagokat (pl. PMA) tartalmaznak.  A partiszervíz szolgáltatások ezeken a körülményeken kívánnak javítani: hideg ivóvíz és tablettatesztelés biztosításával, mellyel minimalizálni lehet az Ecstasy-használat veszélyeit, melyek egyébként is alulmúlják az alkoholfogyasztás kockázatait. A cikk szerint az MDMA a múltban a hadászati célokra, teljesítményfokozó szerként használták, ezzel azt a hamis benyomást keltheti, hogy az MDMA alkalmas lehet agresszió kiváltására. Ennek éppen ellenkezője igaz: az MDMA fokozza az empátiát (ezért empatogénnek is nevezik) és csökkenti a konfliktuskeresést. Nem ejt szót a cikk ugyanakkor arról, hogy az MDMA-t „diszkódrogként” való megjelenése előtt széles körben alkalmazták a 70-80-as évek Amerikájában pszichoterápiás célokra, növekvő számú bizonyíték szól amellett, hogy számos területen (pl. poszt-traumatikus stressz szindróma) kezelésében hatékonyan alkalmazható (lásd: Az Ecstasy tablettákon a cikk állításával ellentétben nem csak csillagos és sarló-kalapácsos ábra található, hanem számtalan másféle ábra is szerepelhet, melyek az illegális laborok logói, segítségükkel a használók a tablettatesztelő honlapokon tájékozódhatnak arról, hogy az adott tablettával kapcsolatban milyen beszámolók vagy teszteredmények születtek (pl. http://www.ecstasydata.org , Magyarországon http://www.daath.hu ).
 

További információkat talál Nicholas Saunders: Javaslatok az Ecstasy-t először kipróbálóknak c. írásában!

Források:

Demetrovics Zsolt, „Drogok és mítoszok,” Népszabadság 2003 szeptember 29.

Nicholas Saunders, E for Ecstasy.

Jerome Beck és Marsha Rosenbaum, Pursuit of Ecstasy: The MDMA Experience. Albany, NY: State University of New York Press, 1994.
 
Julie Holland (szerk.), Ecstasy : The Complete Guide : A Comprehensive Look at the Risks and Benefits of MDMA. Rochester, VT: Inner Traditions International, 2001.